Ugrás a fő tartalomra

Az olvasás hét hete - Első hét



Nos, elkezdődött az Olvasás Hét Hete nevű esemény, amit a molyon szerveztek és bár én az elsők között iratkoztam fel, mert imádom magam túlvállalni azóta minden frappánsan meg lett szervezve és már 100 fölött van a résztvevők száma. Először is köszönöm Andiamónak, aki volt olyan türelmes és mindent szépen kidolgozott/megszervezett, és kiélhetem miatta a cikkírási szenvedélyemet.

Szóval a lényeg, minden héten adott négy téma, amiből szabadon lehet választani, hát én leszek olyan kukac, hogy az első héten mind a négyről írok, bár kettőt egybe kell vonnom, mert nekem az nagyon fedi egymást.

Az első könyvélmény(ek) ÉS Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?

Én utáltam olvasni, gyűlöltem a könyveket, édesanyám is csak úgy tudott rávenni kötelezőkre, ha felolvasta nekem. Nem értettem, mire jó az olvasás, oké, vannak betűk értem én, mondatok, történetek, és nekem ez jónak kéne lenni? Alapvetően a meséket szeretettem kicsiként (nem nézni, hallgatni), de valahogy ennél tovább nem jutottam. Édesanyám, aki nagyon nagy könyvmoly (talán egyszer ráveszem, hogy feliratkozzon a molyra is), elkezdett aggódni, hogy milyen tuskó leszek én így, ha nem olvasok. Megnyugtatásként hozzáteszem, édesanyám durvább szót használt. :D

Szóval édesanyám kétségbeesve próbált valami olyan könyvet keresni, amivel megszerettetheti velem az olvasást, időközben pedig tombolt a Harry Potter láz, amit szívből gyűlöltem. Minden barátomat, osztálytársamat elvarázsolta ez az ifjú gyerek, aki majd megváltja a varázs világot, én pedig csak ültem és hevesen utáltam, mert mekkora hülyeség ez is, biztos nem jó, fújj. Aztán nem úsztam meg, barátnőm elrángatott moziba és kész, végem volt, Harry Potter fanatikusként tértem haza, így édesanyám végre ötletet kapott, milyen könyvet is vegyen nekem. Úgy volt vele, hogy annyit tudott róla, hogy könnyen olvasható, a gyerekek imádják, hát uccu neki.

Mondanom sem kell, két nap alatt kiolvastam a Harry Potter és a Titkok Kamráját, ami azért furcsa, mert előtte soha a büdös életben egy könyvet sem olvastam, ezt pedig nem bírtam letenni. Így mint sok mást az én generációmból, 11 évesen magával ragadott a Potter láz.

Hogy ezek után milyen könyvek következtek? :D Ki találja ki? Igen, Anita Blake. Ez volt 14 évesen az a sorozat, ami teljesen magával ragadott, egy nap/egy kötet gyorsasággal haladtam és rájöttem, hogy én szeretem az urban fantasyt. Nos, ezek után a kedves Agave kiadó könyveit vadásztam, ami fantasy: lásd Csillagpor. Ezek után lettem Neil Gaiman fanatikus, a többi pedig már történelem.

Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette

Nyilván vannak a Mazochista Moly könyveim, amiket nem csak én utálok, így azokat nem sorolhatom ide. Végül is ide lehet sorolni a két Harry Potter kötetet, amiket alig-alig olvastam: Az Azkabani Fogolyt és a Főnix Rendjét. Az utóbbit csak kétszer olvastam, emlékszem, mennyire vártam rá, hiszen ott volt egy kis szünet, nem is egy éves, mire megjelent a várva várt ötödik rész, alig kaptam levegőt (SZÓ SZERINT!), mikor a kezembe foghattam, és… végtelenül untam. Míg a harmadik rész csak szimplán nem a kedvencem, és mindig szenvedek rajta, az ötödik rész egyszerűen borzalmas és számomra a sorozat utolsó darabja értékrendben. Hosszú is, unalmas is, és lényegében Harry olyan, mintha menstruálna. (Itt született meg a Capslock!Harry kifejezés.)

A másik kiemelkedő ilyen könyv a Darren Shan: Rémségek Cirkusza. Minden barátom, fiú/lány/stb. imádja mai napig, és hát eleve szerettem a vámpírokat, és hallottam, hogy ez is ilyen epikus nagy sorozat, mint a HP. Erre kaptam valami olyat, amibe se beleélni nem tudtam magam (talán azért, mert fiú a főszereplő), semmi nem derült ki a világból az első részben és gyakorlatilag semmi sem történt. Akkoriban még nem voltam MM, ezért a sorozatot félbehagytam. Nem nyilatkozom róla, hogy rossz, inkább azt mondom, hogy nem az én stílusom, és egyszerűen nem jött be. Talán egyszer nyomás hatására (szia, Soni!) el fogom olvasni, de nem a közeljövőben.

Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

Meg kell jegyeznem, hogy eddig mindig Könyvadaptációt olvastam, sebaj. Szóval kevésbé olvasott könyvek védelme: Szerintem nagyjából a blogolvasók tudják, hogy én minden angol ritkaságot is összevadászok, szóval ez egy rövid kis összefoglaló lesz, amik szerintem méltatlanul olvasatlanok talán még külföldön is, és innen követelem egy személyes hadsereggel, hogy bizony adják ki őket magyarul. :D


Amanda Marrone: Tőle eddig két könyvet olvastam, a komor, öngyilkosságot taglaló, vámpíros Uninvitedet, és a pörgős, ifjúsági fantasyt, a Revealerst. Azért szeretném bárki figyelmébe ajánlani, mert sosem cukros, amit ír, teljesen magával ragad, nem lehet letenni a könyveit, az érzelmeket piszok jól ábrázolja, és elgondolkoztat, miközben kikapcsol, és teljesen reálisan mutatja be a tinik világát és problémáit. Csak önálló köteteket ír, feltehetőleg ugyanabban a világban. Nagyon várom, hogy a többi könyvét is olvassam. (Uninvited, Revealers)

Beth Fantaskey: Nagyon kicsi a híre ennek az írónőnek. Kifejezetten laza, tini könyveket ír, fantasy témában. Sablonos, de annyira jól megírja, hogy elszórakoztat, és nem akar többnek látszani, mint ami, ezért jó. (Jessica’s Guide to Dating on the Dark Side, Jekel Loves Hyde)

Dia Reeves: Méltatlanul lepontozzák amazon.com-on, így ha a kiadók onnan nézik, hogy kiadják-e, valószínűleg sosem fog eljutni a híre Magyarországra. Amiért jó: mert horroros kisvárosos sztorikat ír, egyetlen városban, iszonyatosan jól kidolgozott karakterekkel, remek humorral és egy olyan saját világgal, ahova szívesen mennék bármikor. Furcsa, biztosan, de a szó teljesen pozitív értelmében. (Bleeding Violet, Slice of Cherry)

Ellen Hopkins: Szintén jó lenne, ha többen olvasnák itt is ott is a könyveit. Nagyon sokszor hangoztattam már, hogy tini könyvek, a tinik problémáiról. Szóval általában drog-, alkohol-, szerencsejáték függőség, öngyilkosság, nemi erőszak, öncsonkítás, anorexia, bulémia témáit feszegeti. Nyilván nem tenném kötelezővé az olvasását, de szerintem jó lenne, ha elérhetővé tennék az ilyen témájú könyveket itthon is. (Burned, Impulse, Identical, Tricks)

Mike Carey: Most nálam ő a top kedvenc író, még Gaimant is előzi, mert… Mert Carey iszonyatosan jól dolgozik a mitológiával, mint Gaiman, de ami Gaimannél nincs (karakter kidolgozás, leírások), az itt van. A komolyabb gondolatokat, a humort egy sokkal olvasóbarátabb köntösben tálalja, ezért imádom őt, és sikítozok, ha a nevét meglátom. Írt regényeket is: Felix Castor sorozat címmel, de inkább képregényíró. (Felix Castor, Lucifer, The Unwritten)

A képregényeimet nem reklámoznám itt nagyon, mert külföldön olvassák őket, és a szívemet eltölti attól a boldogság, de azért megemlíteném, hogy mit látnák szívesen magyarul a Sandman mellett: The Books of Magic (minden spin-off-fal és folytatással együtt, kivétel a Life During Wartime, mert az rossz), Lucifer, The Unwritten, The House of Mystery.

Megjegyzések

  1. Te vagy az én emberem, iszonyodjunk együtt a Főnix rendjétől :) Ezért még afölött is hajlandó vagyok szemet húnyni, hogy Darren Shan nem jött be ;)

    VálaszTörlés
  2. A Dia Reeves-es résszel 100%-ban egyetértek. Elolvastam mindkét regényét és totálisan meg voltam velük elégedve (imádom a horror történeteket és Reeves nagyon jól fel tudja vázolni az őrült emberek karakterét, amit nagyon értékeltem). Sajnos a Reeves-hez hasonló korszakalkotó és az átlagtól elütő zseniket a kortársak nem tudják értékelni, majd talán 20-30 év múlva felfedezik, hogy mekkora ász Reeves, mi meg legalább elmondhatjuk, hogy az elejétől fogva tudtuk értékelni őt.XD

    VálaszTörlés
  3. Sürgősen el kellene kezdjek olvasni angolul (meg románul is) ha át szeretnék menni az érettségin, úgyhogy most az angol várólistás polcom kétszer akkora lett, mint eddig volt. Már csak be kell szereznem valahogy a könyvek egy részét. (:
    Köszi az ajánlásokat. ^^

    VálaszTörlés
  4. Jujj azt hittem egyedül vagyok azzal h az Azkabani fogoly meg a Főnix rendje xar, de jó tudni h mégsem:D Amikor ezt más HP fanokkal közlöm az általános reakció a szemmel verés.
    Akkorát csalódtam anno a Főnix rendjén, a nyavalygó, engem-senki-nem-ért-meg, tipikus béna tinédzserként viselkedő Harry pedig az őrületbe kergetett. Csak 1x olvastam pedig kedveceimet (2., 4., meg 6-os Voldi múltja miatt, meg mert Draco fangirl vagyok) minimum 5x-6x. Szal jah, utáljuk együtt:D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d