Ugrás a fő tartalomra

Az olvasás hét hete - Első hét



Nos, elkezdődött az Olvasás Hét Hete nevű esemény, amit a molyon szerveztek és bár én az elsők között iratkoztam fel, mert imádom magam túlvállalni azóta minden frappánsan meg lett szervezve és már 100 fölött van a résztvevők száma. Először is köszönöm Andiamónak, aki volt olyan türelmes és mindent szépen kidolgozott/megszervezett, és kiélhetem miatta a cikkírási szenvedélyemet.

Szóval a lényeg, minden héten adott négy téma, amiből szabadon lehet választani, hát én leszek olyan kukac, hogy az első héten mind a négyről írok, bár kettőt egybe kell vonnom, mert nekem az nagyon fedi egymást.

Az első könyvélmény(ek) ÉS Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?

Én utáltam olvasni, gyűlöltem a könyveket, édesanyám is csak úgy tudott rávenni kötelezőkre, ha felolvasta nekem. Nem értettem, mire jó az olvasás, oké, vannak betűk értem én, mondatok, történetek, és nekem ez jónak kéne lenni? Alapvetően a meséket szeretettem kicsiként (nem nézni, hallgatni), de valahogy ennél tovább nem jutottam. Édesanyám, aki nagyon nagy könyvmoly (talán egyszer ráveszem, hogy feliratkozzon a molyra is), elkezdett aggódni, hogy milyen tuskó leszek én így, ha nem olvasok. Megnyugtatásként hozzáteszem, édesanyám durvább szót használt. :D

Szóval édesanyám kétségbeesve próbált valami olyan könyvet keresni, amivel megszerettetheti velem az olvasást, időközben pedig tombolt a Harry Potter láz, amit szívből gyűlöltem. Minden barátomat, osztálytársamat elvarázsolta ez az ifjú gyerek, aki majd megváltja a varázs világot, én pedig csak ültem és hevesen utáltam, mert mekkora hülyeség ez is, biztos nem jó, fújj. Aztán nem úsztam meg, barátnőm elrángatott moziba és kész, végem volt, Harry Potter fanatikusként tértem haza, így édesanyám végre ötletet kapott, milyen könyvet is vegyen nekem. Úgy volt vele, hogy annyit tudott róla, hogy könnyen olvasható, a gyerekek imádják, hát uccu neki.

Mondanom sem kell, két nap alatt kiolvastam a Harry Potter és a Titkok Kamráját, ami azért furcsa, mert előtte soha a büdös életben egy könyvet sem olvastam, ezt pedig nem bírtam letenni. Így mint sok mást az én generációmból, 11 évesen magával ragadott a Potter láz.

Hogy ezek után milyen könyvek következtek? :D Ki találja ki? Igen, Anita Blake. Ez volt 14 évesen az a sorozat, ami teljesen magával ragadott, egy nap/egy kötet gyorsasággal haladtam és rájöttem, hogy én szeretem az urban fantasyt. Nos, ezek után a kedves Agave kiadó könyveit vadásztam, ami fantasy: lásd Csillagpor. Ezek után lettem Neil Gaiman fanatikus, a többi pedig már történelem.

Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette

Nyilván vannak a Mazochista Moly könyveim, amiket nem csak én utálok, így azokat nem sorolhatom ide. Végül is ide lehet sorolni a két Harry Potter kötetet, amiket alig-alig olvastam: Az Azkabani Fogolyt és a Főnix Rendjét. Az utóbbit csak kétszer olvastam, emlékszem, mennyire vártam rá, hiszen ott volt egy kis szünet, nem is egy éves, mire megjelent a várva várt ötödik rész, alig kaptam levegőt (SZÓ SZERINT!), mikor a kezembe foghattam, és… végtelenül untam. Míg a harmadik rész csak szimplán nem a kedvencem, és mindig szenvedek rajta, az ötödik rész egyszerűen borzalmas és számomra a sorozat utolsó darabja értékrendben. Hosszú is, unalmas is, és lényegében Harry olyan, mintha menstruálna. (Itt született meg a Capslock!Harry kifejezés.)

A másik kiemelkedő ilyen könyv a Darren Shan: Rémségek Cirkusza. Minden barátom, fiú/lány/stb. imádja mai napig, és hát eleve szerettem a vámpírokat, és hallottam, hogy ez is ilyen epikus nagy sorozat, mint a HP. Erre kaptam valami olyat, amibe se beleélni nem tudtam magam (talán azért, mert fiú a főszereplő), semmi nem derült ki a világból az első részben és gyakorlatilag semmi sem történt. Akkoriban még nem voltam MM, ezért a sorozatot félbehagytam. Nem nyilatkozom róla, hogy rossz, inkább azt mondom, hogy nem az én stílusom, és egyszerűen nem jött be. Talán egyszer nyomás hatására (szia, Soni!) el fogom olvasni, de nem a közeljövőben.

Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

Meg kell jegyeznem, hogy eddig mindig Könyvadaptációt olvastam, sebaj. Szóval kevésbé olvasott könyvek védelme: Szerintem nagyjából a blogolvasók tudják, hogy én minden angol ritkaságot is összevadászok, szóval ez egy rövid kis összefoglaló lesz, amik szerintem méltatlanul olvasatlanok talán még külföldön is, és innen követelem egy személyes hadsereggel, hogy bizony adják ki őket magyarul. :D


Amanda Marrone: Tőle eddig két könyvet olvastam, a komor, öngyilkosságot taglaló, vámpíros Uninvitedet, és a pörgős, ifjúsági fantasyt, a Revealerst. Azért szeretném bárki figyelmébe ajánlani, mert sosem cukros, amit ír, teljesen magával ragad, nem lehet letenni a könyveit, az érzelmeket piszok jól ábrázolja, és elgondolkoztat, miközben kikapcsol, és teljesen reálisan mutatja be a tinik világát és problémáit. Csak önálló köteteket ír, feltehetőleg ugyanabban a világban. Nagyon várom, hogy a többi könyvét is olvassam. (Uninvited, Revealers)

Beth Fantaskey: Nagyon kicsi a híre ennek az írónőnek. Kifejezetten laza, tini könyveket ír, fantasy témában. Sablonos, de annyira jól megírja, hogy elszórakoztat, és nem akar többnek látszani, mint ami, ezért jó. (Jessica’s Guide to Dating on the Dark Side, Jekel Loves Hyde)

Dia Reeves: Méltatlanul lepontozzák amazon.com-on, így ha a kiadók onnan nézik, hogy kiadják-e, valószínűleg sosem fog eljutni a híre Magyarországra. Amiért jó: mert horroros kisvárosos sztorikat ír, egyetlen városban, iszonyatosan jól kidolgozott karakterekkel, remek humorral és egy olyan saját világgal, ahova szívesen mennék bármikor. Furcsa, biztosan, de a szó teljesen pozitív értelmében. (Bleeding Violet, Slice of Cherry)

Ellen Hopkins: Szintén jó lenne, ha többen olvasnák itt is ott is a könyveit. Nagyon sokszor hangoztattam már, hogy tini könyvek, a tinik problémáiról. Szóval általában drog-, alkohol-, szerencsejáték függőség, öngyilkosság, nemi erőszak, öncsonkítás, anorexia, bulémia témáit feszegeti. Nyilván nem tenném kötelezővé az olvasását, de szerintem jó lenne, ha elérhetővé tennék az ilyen témájú könyveket itthon is. (Burned, Impulse, Identical, Tricks)

Mike Carey: Most nálam ő a top kedvenc író, még Gaimant is előzi, mert… Mert Carey iszonyatosan jól dolgozik a mitológiával, mint Gaiman, de ami Gaimannél nincs (karakter kidolgozás, leírások), az itt van. A komolyabb gondolatokat, a humort egy sokkal olvasóbarátabb köntösben tálalja, ezért imádom őt, és sikítozok, ha a nevét meglátom. Írt regényeket is: Felix Castor sorozat címmel, de inkább képregényíró. (Felix Castor, Lucifer, The Unwritten)

A képregényeimet nem reklámoznám itt nagyon, mert külföldön olvassák őket, és a szívemet eltölti attól a boldogság, de azért megemlíteném, hogy mit látnák szívesen magyarul a Sandman mellett: The Books of Magic (minden spin-off-fal és folytatással együtt, kivétel a Life During Wartime, mert az rossz), Lucifer, The Unwritten, The House of Mystery.

Megjegyzések

  1. Te vagy az én emberem, iszonyodjunk együtt a Főnix rendjétől :) Ezért még afölött is hajlandó vagyok szemet húnyni, hogy Darren Shan nem jött be ;)

    VálaszTörlés
  2. A Dia Reeves-es résszel 100%-ban egyetértek. Elolvastam mindkét regényét és totálisan meg voltam velük elégedve (imádom a horror történeteket és Reeves nagyon jól fel tudja vázolni az őrült emberek karakterét, amit nagyon értékeltem). Sajnos a Reeves-hez hasonló korszakalkotó és az átlagtól elütő zseniket a kortársak nem tudják értékelni, majd talán 20-30 év múlva felfedezik, hogy mekkora ász Reeves, mi meg legalább elmondhatjuk, hogy az elejétől fogva tudtuk értékelni őt.XD

    VálaszTörlés
  3. Sürgősen el kellene kezdjek olvasni angolul (meg románul is) ha át szeretnék menni az érettségin, úgyhogy most az angol várólistás polcom kétszer akkora lett, mint eddig volt. Már csak be kell szereznem valahogy a könyvek egy részét. (:
    Köszi az ajánlásokat. ^^

    VálaszTörlés
  4. Jujj azt hittem egyedül vagyok azzal h az Azkabani fogoly meg a Főnix rendje xar, de jó tudni h mégsem:D Amikor ezt más HP fanokkal közlöm az általános reakció a szemmel verés.
    Akkorát csalódtam anno a Főnix rendjén, a nyavalygó, engem-senki-nem-ért-meg, tipikus béna tinédzserként viselkedő Harry pedig az őrületbe kergetett. Csak 1x olvastam pedig kedveceimet (2., 4., meg 6-os Voldi múltja miatt, meg mert Draco fangirl vagyok) minimum 5x-6x. Szal jah, utáljuk együtt:D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség