Ugrás a fő tartalomra

Karen Marie Moning: Keserű Ébredés

Hogy akadtam rá: Megszámlálhatatlanul sokan ajánlották.

Úgy általában az egészről: MacKayla Lane élete tökéletes, ő maga a naiv kislány, aki nemcsak hogy rózsaszínben látja a világot, de ebbe a színbe is öltözködik. Ez tart egészen addig, amíg nővérét, aki Dublinban tanul, brutálisan meggyilkolják. Miután a rendőrség nagy ívben tesz az ügyre, mondván, hogy nincs elég nyomuk, Mac útnak indul, hogy a saját kezébe vegye a dolgot, és motiválja egy kicsit a rendőröket. Eközben felfedezi, hogy nővére titokzatos üzenetet hagyott neki, amiben valamilyen Sinsar Dubh-ról magyaráz, és a mit sem sejtő Mac a szó jelentést kutatva találkozik Jericho Barronsszal, a rejtélyes könyvkereskedővel.

Először is kifejezném azt, hogy EZ NAGYON TETSZETT! IMÁDTAM MINDEN SORÁT!

Továbbhaladva a kritikával: Nagyon sokan próbáltak rábeszélni, és magam sem értettem, hogy miért ódzkodok ennyire tőle. A Kelly kiadónak vannak jó sorozatai, még csak nem is foghatom most kiadóra, az zavart talán, hogy felnőtt fantasy, és nő írta. Most éppen abban a szakaszomban vagyok, hogy nem megy semmilyen erotika, romantika és valljuk be, amit nő ír, abban gyakorlatilag mindig van. (Most csak a fantasykról beszélek, ami az én asztalom.)

Félve kezdtem neki a könyvnek, erre fogott és magával ragadott és egyszerűen nem bírtam letenni. Nem is tudom, hol kezdjek bele az istenítésbe. A fogalmazás bár picit szlenges, abszolút nem volt vele bajom, hiszen amúgy is egy szőke nő fejében ülünk. És ettől tartottam a legjobban: mindenki kritizálta Macet, hogy mennyire picsás – ezt nem lehet szebben kifejezni –, de Mac számomra minden volt csak nem picsa. Ugyanis persze, picit sekélyes, ő maga is beismeri, tudja, hogy jól néz ki, és szeret szépen öltözködni, és naiv is, de ettől függetlenül abszolút okos nő, és kellőképpen gyanakvó. Röviden összefoglalva, engem abszolút nem idegesített, hiába is írta le mindig, hogy milyenek éppen a körmei, milyen ruhát visel, hogy mennyire divatos, mert inkább elszórakoztatott és nevettem rajta, minthogy idegesítsen, mert Moning ezzel rendesen tud bánni, mint nagyjából mindennel.

Ez benne a szép, hogy Moning NAGYON tud írni. Akad itt rejtély, gyilkosság, nyomozás az egész egy sötét hangulatú, tündéres közegben, amit annyira el is lehetne rontani, de Moning mindenből a legjobbat teszi bele.

Van nekünk maga a történet szál, ami számomra sosem volt lapos, mindig sodort magával, és csak egy helyen tudtam előbb egy dolgot, mint Mac. Másfelől az a fura számomra az elbeszélésben, hogy Moning egy évvel ezelőttről meséli el Mac történetét, és így néhol Mac előreutal vagy nem éppen lineárisan meséli el a történetet, sok beszélgetés csak visszaemlékezésben látható, holott a könyv időkeretén belül történt. Nem zavaró cseppet sem, de számomra először furcsa volt, de könnyen megszoktam. És ezzel is jól játszik Moning, mert csepegtet pár olyan infót, amivel érdekesebb lesz a könyv, másfelől pedig így nem próbál nagyon átlátszó dolgokat eltussolni az olvasó elől, egyszerűen rábök, hogy a főhős akkor még nem tudta, de majd…

Ami még nagyon kiemelendő számomra az a humor, ami az egészet megszínesíti. Tetszett, hogy végre őszintén jóízűeket kacagtam egy könyvön, és nem volt semmi sem erőltetett, egyszerűen csak Mac karaktere és a narrációja ilyen. És kell is ez a humor bele, mert amúgy lehetne túl borús is a könyv, mert Moning eléri, amit akar, és véresen komolyan is lehet venni a történetet. Eleve átjárja a sztorit Mac gyásza, amit a húga iránt érez, később pedig az a fájdalom, ami a családja szétesésével jár és saját maga megkérdőjelezése. Plusz egy nagyobb történetvonalat is bevezet Moning, ami talán nem csak a főhős életét veszélyezteti, hanem nagyobb méretekben a világot, és az írónő azon ritka esetek közé tartozik, akiknél ezt el is hiszem.

Bár annyira nincs sok karakter, legalábbis nagyon főszereplő az első részben, mégis érzem, főleg Barronson (*diszkrét fansikoly*), hogy Moning tud karaktereket felépíteni és ez nagy előnye, hiszen sorozatot ír, ahol ez az alappillér. Több rejtőzik Barrons mögött, mint amit elsőre látunk, és így van mit kifejtenie Moningnak a későbbi részekben. Emellett pedig a főhősünk is szépen karakterfejlődik, így csak még jobban megkedveltem.

A világ felépítése olyan sötét hangulatú, de teljesen kidolgozott, látszott, hogy azért utána nézett a dolgoknak Moning és nem csak odahányt a papírra valamit. (Nem fogom itt részletezni, mire gondolok, mert az spoiler lenne.)

Még kiemelendő, hogy nincs benne erőltetett romantika. Igen, van azért vonzódás a karakterek között, lehet látni, hogy lesz valami, de Moning nem akarja megerőszakolni az első részt máris ezzel, és ezt különösen díjazom. Még a leheletnyi erotikus cselekményelemeket is elnéztem, mert nem voltak olyan számottevőek, hogy sikítva rohanjak el tőlük.

Összességében nagyon tetszett, és hiába mondják rá, hogy látszik rajta, hogy egy sorozat kezdő kötete, szerintem igenis megállja így is a helyét, és nem hagy maga után olyan idegesítő űrt, mint a City of Fallen Angels, vagy a Clockwork Angel, ahol ezt hangoztatták, hogy „azért ilyen, mert egy sorozat kezdő kötete.” Köszönöm tényleg mindenkinek, aki rábeszélt!



Kedvenc karakter: Mac, Barrons

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a humor, a minden

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Kelly

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám: 302 oldal

Megjegyzések

  1. Én nemrég végeztem az 5. résszel és a végén csattant az állam a padlón rendesen (közben pedig sokszor dőltem a kacagástól). Kíváncsi vagyok, mit fogsz szólni az 5. könyvhöz.

    VálaszTörlés
  2. De jó! Most kezdtem bele, és mondtam is magamnak, hogy be kéne ajánlani neked, de jaj, úgysem olvasnád el, vagy talán mégis, erre megláttam, hogy 5 csillagra pontoztad :D örülök, hogy tetszett, mert eddig nekem is tetszik, és Mac tényleg nem pitsás, szerintem jó fej, vicces és okos.

    VálaszTörlés
  3. @Üstökös: Olvasom én, szeretem az ilyet. :) Csak a sok sorozat között most ez úgy elveszett és megakadtam, nem azért mert rossz, hanem mert nem tudom, melyik könyvhöz kapjak. :D Na, örülök, hogy tetszik. És ugye? Macet én sem értem miért írják le idegesítőként, jó, lehet az elején naiv és tapasztalatlan, de valahol kezdeni kell. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …