Ugrás a fő tartalomra

Elana Johnson: Possession (Megszállás)

Hogy akadtam rá: Nézelődtem az új megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Violet Schoenfeld egy átlagos vízvárosi lány, akinek nem jutott más szerep, minthogy algákat gyűjtsön. Ám Vi mégsem annyira átlagos, mint elsőre tűnik. Bizony mindig megszegi a Direktorok Szövetsége által felállított szabályokat, kacsákat etet a tavon, köveket dobál a vízbe, nem mellesleg pedig sötétben sétál parkban fiúkkal. Vagyis hát nem akármilyen fiúval, hanem a párjával, akihez majd férjhez kell mennie, mert a Szövetség őt rendelte hozzá. Mégis Violetet ezért tartóztatják le és mivel ez már a nyolcadik szabálysértése, amin rajtakapták, ezért börtönbe zárják. De persze nem lehet egyedül a cella magányában, ugyanis ott van Jag, aki rossz fiú, vagyis a Rosszak Földjéről származik, ahol csak az állam ellenségei a bűnözők laknak. De a bökkenő az, hogy Violetet száműzik a Rosszak Földjére, vajon hogyan szökik meg? És ha megszökik, mihez kezd?

Újabb disztópiás regény sorozatot köszönthetünk az olvasólistámon. És megint egy új fajta világfelépítéssel találjuk magunkat szemben. Nos, ez a könyv külföldön nagyon-nagyon-nagyon rossz értékeléseket kapott, és kicsit félve is kezdtem bele a „csodálatos” Divergent után. Ráadásul a Divergentnek a filmesítési jogait is megvették, habár már megjelenés előtt… és ez csak egy kis Simon Pulse-os könyv, szóval mit is adhat…

Be kell, hogy valljam, tényleg adta azt a megszokott Simon Pulse-os hangulatot, és nem, a kiadó most sem okozott csalódást. Miért is mondom ezt? Mert az eddig olvasott komolyabb témás Simon Pulse-os regényeim mindig bedobtak valami szokatlan, valamit, amit átlag író nem nagyon tesz meg. Itt tényleg azt érzem, hogy bármi megtörténhet, és van igenis tét.

De ehhez társul az is, hogy nem mindenki fogja értékelni. Ezért is van annyi lehúzott Simon Pulse-os könyv a nézetem szerint. Ugyanis itt bizony figyelni kell, főleg a világfelépítése ilyen Johnsonnak. Nem lehet csak ülni és várni a sült galambot tátott szájjal. A főhős tesz rá, hogy mi, olvasók nem ismerjük a világot, ezért a hülye beszélgetések kimaradnak. („Tudod, hogy a falak elektronikusak.” „Persze, a hülye is tudja, miért mondod ezt?” „Mert az olvasónak tudni kell.” „Jaaaa.” – Na ilyenek nincsenek.) Nem kell aggódni, abszolút nincs bonyolult felépítése a világnak, nagyon is egyszerű, csak éppenséggel Johnson nem pazarol rá sok szót, hogy kibetűzzön nekünk mindent. Az alapinformációkat viszont elmondja, és egy csomó dologra a főhőssel együtt jövünk rá. Ugyanis…

Itt két világ van alapjában véve. A főhős a Jók Földjén lakik, ami az az igazi tipikus disztópiás világ, mindenkinek takarnia kell a bőrét, nem érheti őket közvetlen napfény, mindenkinek megmondják ki a férje, mit fog dolgozni, nem érintkezhetnek a férfiak és a nők, csak ha házasok. Vagyis van egy halom számunkra érthetetlen/meghökkentő szabály. Természetesen minden disztópiás világnak van egy nagy alap motívuma, itt ez az agymosás. Mindenkinek napi nyolc órára fel kell csatlakoznia a hálózatra, ahol személyre szabott adást kell hallgatniuk. Nincs senkinek sem szabad gondolata, ezért vannak a Gondolkozók, akik gondolkoznak mások helyett, és megmondják ki, mit csináljon. A Rosszak Földjén laknak a bűnözők, akikről azt tanítják, hogy betegség pusztít köztük, mind lop, hazudik, stb. De Vi hamar rájön, hogy ez nem így van. A Rosszak Földje nem más, mint a mai mi világunk, ezért könnyebben tudunk azonosulni ezzel a disztópiás világképpel, és egy kicsit komikus is, ahogy Vi rácsodálkozik a Rosszak, azaz a mi világunkra, ahol kézzel írnak, könyveket olvasnak és a többi.

Az a baj, hogy nem találok igazán jó szót rá, amivel le tudnám írni, hogy milyen hangulata van ennek a könyvnek. Tőmondatok vannak benne néha, de valamiért nem zavart, egyszerűen és pontosan fogalmazza meg a dolgokat Johnson, a tájleírásai nem annyira részletesek, csak a minimális dolgokat említi meg. Ez valaki számára lehet zavaróak lesznek, engem viszont túlságosan lekötött minden.

Johnson nem teketóriázik, az elején egyből belevág: a főhős már szerelmes Zennbe, a gyerekkori barátjába, és az első fejezetben már le is tartóztatják és kezdődik az akció. Noha a közepén van egy kis ide mentünk, oda mentünk menekülős-szökős rész, számomra cseppet sem volt unalmas. Mindig bravúrosan váltogatja a jeleneteket, hol akció van, verekszünk, futunk, menekülünk, hol megpróbáljuk feldolgozni, hogy mi is a főcselekmény, hol pedig épp egy leheletnyi romantika van. Szerintem eltalálta az egészet nagyon, bár a romantika számomra nem volt annyira túlsúlyban.

Sokan kifogásolták a romantikát… Nos való igaz, hogy a főhős nagyon hamar kimondja és hirtelen, hogy szerelmes, de ő maga sem tudja, hogy mit érez pontosan, és ezt sokszor el is mondja. Igazából azt díjaztam benne, hogy Violet még ha szerelmes is, nem néz el a pasinak mindent, és nem függ tőle/tőlük. Ugyanis a legtöbb ifjúsági regényben kijelenthetjük, hogy ha a pasi szexi, és bármi rosszat tesz (lop, csal, hazudik, meg akar minket ölni), akkor az alap reakciója a főhősöknek, hogy ez rendben van, mert hát úúúúúúúúúúúúúú biztos szeret és hát nézzünk rá tök szexi! Míg itt is hangsúlyozva van, hogy Jag kinézete leveszi a lábáról Violetet, mégis, ha a fiú hazudik Vinek, nem fogja magát vissza, és felpofozza a fiút. Vagy amikor magára hagyja, nem áll le nyöszörögni, és nem veti le magát a szikláról, hanem talpra áll és „mintha szükségem lenne rá a túléléshez” gondolattal tovább megy és lerambózik mindenkit. (Persze csak a reális határok között.) Szóval míg a külföldi kritizálók nagy része unszimpatikusnak találta Violetet, én öt oldalból a szívembe zártam, hogy végre egy példamutató főhős, mert…

Mert bár Violet lázadó típus, hiszen az apróbb szabályokat megszegi, mégis rá kell jönnie, hogy bizony a Direktorok Szövetsége talán mégsem olyan jó, és alapjaiban kell megkérdőjeleznie a világot, mint az már szokásos. De emellett ott van, hogy édesapja eltűnt, de ha nem a Rosszak rabolták el, akkor kik? Másfelől pedig, nővére meghalt, és ezzel is küzd folyamatosan. Így Violet lesz a legkerekebb karakter, aki esendő, hiszen ember csak ő is, ráadásul az a tipikus magát kereső tinédzser, aki nem tudja, hogy hol a helye a világban, mit kéne csinálnia. Folyamatosan azon töpreng, hogy ha a családja teljes lenne, ha az édesanyja szeretné, akkor vajon mi lenne, és így tovább. De nem áll le sírni, mindig a tettek mezejére lép és amit lehet azt szarkasztikus humorral elüti, ezért Violet, csak úgy, mint névrokona a Bleeding Violetből nagyon nagy kedvencem lett.

A többi karakter is kidolgozott, és ugyanolyan szórakoztatóak, és néha a főgonosz akár velem is el tudta hihetni, hogy amit csinál, azt jó indokért teszi.

A történet nagy cselekmény nem meglepő, de engem teljesen lekötött, a fent említett humor miatt és hát a tépelődések miatt. Bár erőteljesen ott van háttérben tartalomként, hogy mit jelent a család, a barátság, mi mindent tennénk meg értük, illetve a szerelmünkért, nem lesz annyira véresen komoly, hogy lehangoljon minket. Valahogy a humor úgy feldobja, hogy teljesen kiegyensúlyozott lesz a könyv. Még szól arról is, ami szokásos már ilyen témában, hogy mennyit ér a szabadság, és megéri-e ha mi dönthetünk a sorsunkról, hiszen minden döntésnek komoly következménye van.

A vége az, ami igazán meglepett, és elégedetten dőltem hátra, hogy végre valami nem klisés véggel találkoztam. Nincs itt boldogan éltek, amíg meg nem haltak, egy sokkal reálisabb véggel találjuk magunkat szemben. Viszont… viszont elvileg lesz második része, én ezt is el tudnám pedig képzelni lezárásnak. De a jó (vagy rossz, kinek mi), hogy a második részben, a Fugitive-ben állítólag más karakterek lesznek a középpontban, de megtudjuk a választ a nagy kérdésre, amit felvet ennek a résznek a vége. Nem nevezném függővégnek, csak épp, hogy reményt ad, és nem lehet eldönteni, hogy jó lesz-e minden vagy nem. (Hevesen ugrálok, hogy ne! :D)

Összességében nem egy meglepő regény, de élvezetes kikapcsolódás és nem is túl nehéz olvasmány, rám most felüdítően hatott és újraélesztette a hitemet a disztópiás regényekben.

Kedvenc karakter: Violet

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a reális női főhős

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2011. június 7.

Oldalszám: 416 oldal

Megjegyzések

  1. Na ilyenkor érzem azt, hogy a földbe döngölném magam mert nem tudok olyan jól angolul, hogy könyvet olvassak és türelmet kell termen hátha megjelenik magyarul, majd egyszer :D

    VálaszTörlés
  2. ÁÁÁ Gigi, ha hozzád benéz az ember tele írja a kis jegyzetfüzetét újabb és újabb könyv címekkel :) Ez a könyv is listás lesz. És egyet kell értenem Hime-vel, megyek és fejbe verem magam az angol nyelvkönyvvel! :)

    VálaszTörlés
  3. Nos, azt hiszem, ez is megér egy próbát, ha meg tudom szerezni.

    VálaszTörlés
  4. Szia én csak azt szeretném kérdezni,hogy nem tudod véletlenül,hogy kiadják magyarul a könyvet vagy van esély rá? a választ előre is köszönöm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Sajnos nincs róla semmi hír. Külföldön sem olyan nagyon híres/ismert könyv ez.

      Törlés
  5. Szia!Tudom,hogy előttem már kérdezték,de azóta eltelt több mint 2 év.Még mindig nem lehet semmit tudni a magyar kiadásról?

    VálaszTörlés
  6. @Névtelen: Szia! Még mindig semmi hír róla.

    VálaszTörlés
  7. Nagy kár,pedig érdekelne,de nem vagyok erős angolos.Azért köszönöm!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d