Ugrás a fő tartalomra

Lisa McMann: Cryer's Cross (Siralomvölgy)

Hogy akadtam rá: Böngészgettem interneten.

Úgy általában az egészről: Cryer’s Cross kis álmos városkáját tragédia rázza fel, eltűnik az egyik gimnazista lány, és hiába keresik, még csak holttestet sem találnak. Ám az élet megy tovább, kezdődik az új tanév és mindenki próbál túllépni azon, hogy vajon hova tűnhetett az osztálytársuk. Nehéz belegondolni, hogy egy kis biztos közösségben gyilkos járkálna. Kendall, főhősünk, aki kényszerbeteg és kicsit paranoid is, folyamatosan csak erre tud gondolni. Hiába focizik vagy táncol, a hobbijai, amikkel féken tudja tartani a kusza gondolatait, nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy a lány nem csak elszökött. Ehhez hozzájön az is, hogy új család költözött Cryer’s Crossba, pont akkor, amikor Tiffany eltűnt, és egyből a házaspár egyik gyerekét, a jóképű, de magába forduló, mogorva Jaciánt gyanúsítják, persze ártatlan. Kendall szerelme és legjobb barátja, Nico pedig furcsán kezd el viselkedni, vajon mi köze lehet ennek Tiffany eltűnéséhez?

Nos, az a bajom alapjában véve a könyvvel, hogy a fülszöveg iszonyatosan spoileres, és elrontja az egész olvasási élményt. Várja az ember, hogy kezdjenek el már nyomozni, a főhős kezdje már el megkérdőjelezni az épeszűségét és mindez a 240 oldalas könyv 210. oldalán kezdődik el. Vagyis addig nincs itt nyomozás, nincs itt horror, hát akkor mi? Egy egyszerű kisvárosos hangulatú, romantikus történet traktorokkal meg lovakkal.

A történet jelen időben íródott, E/3-ban, ami néha furcsa, mert Kendall a főszereplő, mégis bejegyez olyanokat McMann, hogy „és nem látta Kendall, ahogy a fiú ránézett.” Az egyéb ilyen kommentekből egyből látja az olvasó, hogy bizony Jacián hiába van állítólag barátnője, szerelmes a mi kis főhősünkbe. És ez a baj egy kicsit a könyvvel, hogy minden ilyen egyszerű. A fülszöveg ellövi, hogy a városkának természetfeletti gondja van, és ezért várjuk a nagy nyomozást, ami nincs, de azért az egyik szereplő elejt valami helynevet, ami persze, hogy nagyon fontos, és onnantól ki is lehet találni az egész sztorit. A vége csattanó pedig egész egyszerűen egy horrorfilm legklisésebb vége.

Mert ez a regény horrornak akarja magát eladni, de a horror rajongónak ez semmi nem lesz. Van talán egy borzongató jelenet, én örültem a kis kukacoknak meg a hulláknak, de azon felül tényleg csak szólt a gyászról és arról, hogy mi is az igazi szerelem. Meg egy kicsit beengedést nyertünk egy kényszerbeteg fejébe, ugyanis a főhősnek ilyen mentális betegsége van.

Nem volt rossz regény, nem azt mondom, de valahol néhol beleuntam, amikor már nagyon láttam, hogy a végén járok, de még mindig csak a tinédzserek lelki tépődését láttam. A karakterek nincsenek annyira kidolgozva, kivéve Jacián és Kendall, ezért nem is zavart annyira, hogy mégis akad egy kis romantika itt közöttük, mert tényleg szurkoltam is nekik, hogy jöjjenek össze. Tehát a romantika részét jól ábrázolta McMann, de amondó vagyok, hogy a természetfeletti szálat kilőhette volna.

Ismét egy író, aki elkövette azt a hibát, hogy a mostani nagy paranormális divattengerben erőltetve ír bele fantasy szálat. Itt néha a fejezetek között látjuk a gonosz szemszögét, ami még inkább könnyít azon, hogy vajon kik is ezek a gyilkosok. És amit sajnáltam, hogy a legutolsó előtti fejezetben jön a díszből odarakott öreg, aki minden fontos dolgot tud és elmond, mindenféle nagyobb világkidolgozás nélkül. És ezért nem tudom teljes szívből fantasyba sorolni ezt.

Rövid kis könyv ez, és olyan semmilyen érzést hagy maga után. Jó volt olvasni, de csak ilyen egy napos kis sztori, amire többet nem gondol az ember, és végül is jól is van ez így, mert önálló regény. Aki valami nagy ütős, rémisztő történetre számít, az inkább tegye félre, ha csak egy délutáni tingli-tangli romantikus kell, annak jó.



Kedvenc karakter: Jacián

Ami kifejezetten tetszett: a kukacok

Ami nem tetszett: ez nem is horror :((

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2011. február 8.

Oldalszám: 240 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö