Ugrás a fő tartalomra

Amanda Grace: In Too Deep (Túl mélyen)


Hogy akadtam rá: Amanda Grace But I Love Him könyvét imádtam.

Úgy általában az egészről: Samantha halálosan szerelmes a legjobb barátjába, Nickbe, aki ugyan nem a leghelyesebb srác, de mindig van barátnője, és Sam is elég félénk, nem tudja bevallani az érzelmeit. Azzal az igen briliáns tervvel áll elő, hogy rámászik az iskola legmenőbb srácára, Carterre, és akkor Nick majd jól féltékeny lesz. Ez nem éppen jön össze, ugyanis Sam többet iszik a kelleténél, és olyan helyzetbe kerül, hogy azt hiszik, az iskola sztárja megerőszakolta, és szerencsétlen főhősünk azt se tudja, milyen pletykák keringenek róla, de rábólint, hogy igen, igazak. Ez már csak akkor lesz még bonyolultabb, mikor Nick végre bevallja, hogy szerelmes Sambe, akinek nincs szíve, sem gerince elmondani, hogy nem erőszakolták meg.
Mivel az írónő Amanda Grace álnév alatt írt könyvei a realisztikus, nem boldog, komoly témás könyvek, ezért reménykedtem, hogy ez is lesz olyan elgondolkodtató és sötét hangulatú, mint a But I Love Him. És noha nem volt ez olyan rossz, mint a Ripple vagy a Dangerous Boy, így se ütötte meg azt a szintet, amit vártam tőle.

Arra vártam, hogy a könyv azt tárja elénk hogyan is állnak az emberek a nemi erőszakhoz, hiszen a fülszövegben is ezt emeli ki, hogy az iskola háborús zónává változik azok között, akik hisznek Samnek, és akik nem. Ehhez képest Sam csak egy-két fenyegető levelet kap Cartertől, és őszintén, azt meg is érdemelte. Van egy-két elvétett gondolat arról, hogy Carter haverjai, mivel ez a fiú a legmenőbb, élsportoló, az iskola büszkesége, ezért ők egyből mellé állnak, és ha meg is erőszakolt volna valakit, akkor is úgy fogják fel, hogy a lány csak széttette a lábát, és ezért zargatják különféle ajánlatokkal, meg fenyegetik, hogy szívja vissza, amit mondott a menő csávóról. Nos, ez, ha valóban áldozat lenne Sam, nem tenne épp jót neki, és ezt meg is állapítja a főhős, hogy valószínűleg ez éles helyzetben összeroppantaná. De ennyiben ki is fújt a könyv komoly témája.

Talán szól arról, de nagyon halványan, hogy milyen is az, ha valaki elhisz egy bármilyen pletykát, hogyan keseríti meg ez egy ember életét, pl. amikor az egyik lányról elterjesztik, hogy leszbikus. Illetve persze, hogy a nemi erőszakot hogyan is látják az emberek, hogy ha egy nő elkiáltja magát, hogy erőszak történt, a rendőrök és a közösség első reakciója, hogy igen, megtörtént, még ha bizonyítani nem tudják, akkor is eldöntik, hogy az erős férfi kihasználta valószínűleg a nőt. És bár lehet, hogy az esetek nagy százalékában ez igaz is lehet, mégis ez egy elég igazságtalan előítélet. (Amúgy ebben a témában nagyon sok jó Különleges Ügyosztály/Meggyalázott áldozatok tévésorozat rész született, van olyan, ahol el se árulják a nézőnek a megfejtést, és döntse el mindenki saját maga, és lehetetlen.) No de a könyv nem merül bele annyira ebbe, és én pedig ezt vártam volna tőle, hiszen ezzel reklámozták.

Ehelyett kaptam egy közepes romantikus sztorit idegesítő főhőssel. A regény maga nem hosszú, és hála az égnek már az elején megoldódik a romantikus „feszültség,” de mégis sok helyet az tölt ki, hogy a főhős örül annak, hogy végre összejöttek, ha konkrétan randizni nem is mennek. (Legalább a nyál nem folyik a sorok közül.) Viszont a rövidsége ellenére sikerült Grace-nek nagyon elhúzni a lényeget. Pár nap eseményeit dolgozza fel, és az első két nap még Sam nem is tudja, hogy milyen pletyka terjed róla, aztán amikor megtudja, egy normális ember azt mondaná, hogy „bocs, ez nem igaz.” Főleg, hogy nemi erőszakról van szó. Észre sem veszi Sam, hogy ezzel mennyit árt azoknak, akik tényleg áldozatok, hogy legközelebb bármelyik szereplő, aki találkozik ezzel a problémával, majd Samre fog gondolni, és elkönyveli, hogy ha-ha, biztos ez is hazudik. Ráadásul Samnek iszonyatosan sok nyílt alkalma volt tisztázni ezt az egészet, és ehelyett csak sírva fakad és kétes mondatokat ismételget, vagy kijelenti, hogy „Nem akar arról beszélni.” Legszívesebben már a könyv felénél egy széklábbal vágtam volna fejbe.

És értem én, hogy Sam direkt gerinctelen, és bár vannak könyvek, ahol működik a könyv nem szerethető főhőssel is, de itt egyszerűen csak hajat tépve olvastam a sorokat, hiszen a regény érzelmi mélysége nem sok, és nem tudott lekötni sem, mert csak e körül forgott a történet, hogy MIKOR MONDJA MÁR EL AZ IGAZAT.

Főleg Samnek kéne felnőnie, erről szól a könyv. Az édesanyja ott hagyta őket, és az apjával él egyedül, aki meg az anyja csalfasága miatt teljesen irányítani akarja Sam életét, és bár a főhősünk megpróbálja diktátornak beállítani az apját, az írónőnek ez sem sikerül. Hiszen szerencsétlen olvasó látja, hogy az apja nem érzelemmentes tuskó, hanem csak túlságosan is félti a lányát. És bár főkérdésnek szánja Grace az apa-lánya kapcsolatot, mégsem fektet erre se elég hangsúlyt, hogy értékelni tudjam ezt a szálat.

Egyedül a könyv vége tetszett, erre kapott csak négy csillagot, mert teljesen reális, és Sam talán egy kicsit felnőtt, bár még így is kétlem, hogy végre kiállna magáért. A regény nagy hibája, hogy nem fejt ki semmit sem eléggé, és mivel történet az nem sok van, ezért az az érzelemábrázolás kellett volna. Egyszeri olvasásra jó, ha nem vár tőle túl sokat az ember.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a vége

Ami nem tetszett: Sam és a gerinctelensége

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Flux

Kiadás dátuma: 2012. február 8.

Oldalszám: 240 oldal

Megjegyzések

  1. ez nem hangzik túl jól... mi az, hogy nem mondja el senkinek, hogy nem történt erőszak? Ilyesmivel azért ocsmányság kamuzni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Luca: Igen, engem is ezért idegesített a könyv, mert ha konkrétan nem is mondja ki, hogy megerőszakolták, de azt se mondja, hogy nem. És először még addig oké, amíg nem tudta, mit pletykálnak, és tudom, hogy negatív amit tett, úgy van beállítva, de mégis, annyira értelmetlennek találtam így a könyvet.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik