Ugrás a fő tartalomra

Ellen Hopkins: Tilt (Lejtő)

Hogy akadtam rá: Ellen Hopkins rajongó vagyok.
Sorozat: A Triangles kísérő regénye. Önállóan is olvasható.

Úgy általában az egészről: Három tinédzser élete összefügg a szüleik barátsága miatt, de talán még anélkül is összekötné őket valami. Mindhárman szembesülnek azzal, hogy milyen is felnőtté válni, és elgondolkoznak rajta, hogy mit is jelent az igazi szerelem. Mikaylának tökéletes élete van: gazdag, nem szenved hiányt semmiben, és még népszerű pompon lány is. Az iskola egyik leghelyesebb pasijával jár, és ugyan mi baj lehet abból, ha egyszer-kétszer védekezés nélkül szeretkeznek. Shane-nek nem csak azzal kell megküzdenie, hogy a négy éves testvére halálos beteg, és hogy a közelgő halál szétszedi a családját, de még azzal is, hogy épp most lett szerelmes Alexbe, aki HIV pozitív. Harley tizennégy éves, és reménytelenül romantikus, amikor meglátja az újdonsült igen szexi fogadott testvérét, eldönti, hogy bármit megtesz, hogy megfelelhessen neki. De mégis hol a határ?
Ezt a regényt furcsa behatárolni, hogy mi is, ugyanis ahogy fentebb is írtam, nem szimpla folytatása Hopkins egyetlen felnőtt regényének, mert önállóan is olvasható. Társregény, de persze spoileres a Trianglesre, szóval aki azt is szeretné olvasni, mert esetleg felnőtt, vagy érdeklik a felnőtt könyvek, akkor azt javasolnám elsőre. Viszont ez nem is csak szimplán ifjúsági átírása annak a regénynek, mert egy idő után tovább folytatja az ottani történet szálait.

Mivel én már olvastam a Trianglest, nekem picit unalmasnak hatott az eleje. Ez alatt nem azt értem, hogy nem volt jó a Hopkins-féle érzelemleírásokat olvasni, de már tudtam, hogy pontosan mi fog történni, a könyv 420. oldaláig, de a maradék 180 bőven pótolt érte.

Nem olyan sötét regény ez, mint amit már a korábbiakban megszoktam az írónőtől, viszont attól még nem lesz kevésbé jó, vagy fontos a mondanivalója. Ez a kötet leginkább a halálos betegségekkel és az azzal való együttéléssel, a tinédzser terhességgel és az örökbe fogadással foglalkozik, mint komoly témák. De ezek mellett mindhárom szereplő szembenéz azzal, amivel ilyen korban szoktak a tinédzserek: milyen csábító is az, hogy végre felnőhetnek, függetlenek lehetnek, nem kell a szülőknek engedelmeskedni. Aztán csak rájönnek, hogy inkább visszasírják a gyerekkor naivságát, mikor komoly dolgokról kell dönteniük.

Ilyen például Mikayla esete, aki véletlen teherbe esik, és hogy ez mivel jár. Nemcsak hogy felmerül az abortuszt övező etikai kérdések tömkelege, de rá kell jönnie, hogy míg oly sokan próbálkoznak gyerekért, neki szimplán sikerült, és mégis valahol ez ajándék, még ha nem is ő neveli fel. Mert itt jön a következő kérdés: az örökbeadás. Megéri-e a gyerekszempontjából? Milyen hatással vannak az emberekre a különbözőféle örökbeadások (ahol ismerik a biológiai szüleiket kezdetüktől fogva, vagy ha csak nagyon későn tudják meg, hogy örökbefogadottak.) Ugyanakkor mert gimnáziumról van szó és tinédzserekről, jön az is témának, hogy milyen szemmel nézik egy társuk terhességét, hogy nem mindenki bátorító és megértő ilyen esetben, hanem egyből a legrosszabbat feltételezik, történetesen, hogy mindenkivel lefeküdt. (Ismételten ez a téma szerintem tényleg fontos, és Magyarországon is ugyanolyan érvényes, mint Amerikában.) Mikaylának el kell döntenie, hogy fel tud-e nőni a gyereknevelés feladatához, és ami még fontosabb, vajon meg tudja-e adni azt a tudást és nevelést a gyerekének, ami szükséges, ha közben még ő sem felnőtt.

Persze tinédzserkorban döbben rá az ember, hogy az életünk véges, ezzel néz szembe a legerőteljesebben a regényben Shane, akinek a húga halálos beteg. Ezzel együtt pont olyanba lesz szerelmes, aki HIV pozitív, és bár tudja, hogy a tinédzser szerelmeknek nem sok esélye van, hogy örökké tartsanak, mégis ott lebeg a betegség a kapcsolatuk felett. És mivel Shane ráadásul még homoszexuális is, sokat töpreng a kereszténységen és úgy általában a hit kérdésén. Miért van annyi igazságtalanság, ha van valami szerető és gondoskodó lény, aki alkotott minket?

Harley szála ezekkel szemben viszonylag egyszerűbb témát feszeget. Az édesanyja elvált, édesapja eddig tett rá, most próbálna visszakerülni az életébe, amitől meg anyja védi, nehogy csalódjon. Viszont Harley épp abba a szakaszába lép, amikor inkább nő akar lenni, mint gyerek, és mert annyira vágyik az elfogadásra, bármit megtenne érte. A fülszöveg is hirdeti nekünk, hogy önpusztító magatartásba kezd, és ha nem is véresen drasztikusak az első lépései, mégis azért elveszít önmagából valamit, ami jó esetben nem kellett volna.

A könyv üzenete pedig leginkább ez: minden tettünknek, szavunknak következménye van, és jobb, ha megállunk gondolkozni, hiába tűnik valami könnyű megoldásnak. Ezt Hopkins azzal is erősíti, hogy a nézőpontváltások közé beszúrt egy-egy nem főszereplő nézőpontot, egy-egy apró verset a többiektől, akik hatással vannak a főhőseink életére, és meglepően más fényben látja a nem olyan szimpatikus mellékszereplőket ezek után, mert Hopkins kiemeli, hogy mindenkinek van problémája, és nem mindenki olyan, mint amilyennek elsőre látszik. Másfelől pedig látjuk, hogy a főhőseink milyen hatással vannak rájuk.

A könyv nem éppen vidám, de nem is gyomorszájon vágós, sírós könyv. Egyszerűen csak az életről szól, és ahogy Hopkins is nyilatkozta egyszer, bemutatja, hogy a fiatalok által hozott döntéseknek, milyen következményei vannak. A tinédzserkarakterek sokkal szimpatikusabbak voltak, mint a szüleik, így én még szívesen olvasnék róluk, mert Hopkins hiába vitte tovább annak a történetnek a szálát, mivel az életben sincs minden abszolút lezárva, amíg élünk, így itt is maradtak kérdések.



Kedvenc karakter: Harley, Chad

Ami kifejezetten tetszett: a téma

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Margaret K. McElderry

Kiadás dátuma: 2012. szeptember 11.

Oldalszám: 608 oldal

Megjegyzések

  1. bárcsak kiadnák Ellen Hopkins könyveit magyarul, eredeti nyelven elég nehezen férek hozzájuk (meg aztán azt meg is kell érteni). Amúgy az eddigi regényei közül szerintem ennek a legszebb a borítója.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö