Ugrás a fő tartalomra

Mandy Hubbard: Dangerous Boy (Veszélyes fiú)


Hogy akadtam rá: Amanda Grace a komoly regényével megvett kilóra, gondoltam, adok esélyt neki fantasyban is.

Úgy általában az egészről: Harper az az átlagos szürke kisegér, abszolút nem tűnik ki semmivel. Él a kis poros városkájában, teheneket fejve, de borzalmasan rettenetes dolgok történnek, úgy mint véres marhacsontokat tesz valaki a postaládákba és megölnek egyszerre vagy száz madarat. De annyira mégsem érdekli ez Harpert, mert hiába, hogy apja nem figyel rá, mióta édesanyja meghalt, de ott van A Pasi, Logan, aki extrahelyes és most költözött ide, és senki mást nem vesz észre csak a lányt. Tökéletes szerelem meg minden. De vajon ki vagy mi áll az abszolút nem rémisztő és értelmetlen cselekményelemek mögött? Hát a fülszöveg ellövi: Logan nagyon gonosz ikertestvére.
Akartam szeretni ezt a könyvet, mert bár Mandy Hubbard fantasy könyvét, a Ripple-t nem szerettem annyira, nem volt mazochista könyv, és a realisztikus regénye az abuzív kapcsolatokról, a But I Love Him egyszerűen csodálatos volt. Tehát az ártalmas szerelemről tudna írni az írónő és fogalmazni is tudna, de nem jött össze ez a regénye.

Az a gond, hogy a fülszöveg elárulja, hogy ez bizony Jekyll és Hyde átírás, vagyis egyből mire gondolunk? Ó, hát Logannak van egy másik énje, de hát szellemekkel való történet, bele vagyon írva a könyvbe, akkor vajon, mi lehet itt az epikus csavar?

Nem zavart volna, hogy előre tudtam mindent az utolsó betűig, ha legalábbis a borzongós dolgokra ment volna rá Hubbard, de ezt is kihagyta, és bár az elején van néhány ilyen kisvárosi döglött tehenes, rémmesés jelenet, ami kellemes volt. Kiemelnek egy történetet a Zöld folyó gyilkosáról, amikor egy sorozatgyilkos mindenkit odapakolt, és egy misztikus gyilkosságról, mikor az egész házban mindenkit holtan találtak. Aztán ennyi. Ennek köze van bármihez a regényben? Először azt hittem, hogy legalább ezeknek a szellemeit hozza be Hubbard, de nem! Ezek csak oldalkitöltő izék voltak, és nem is hosszasan, szóval nem láttam értelmét. De egy csomó mindennel ugyanígy vagyok.

Noha a történet nem annyira romantikus, hiszen az új fiú és a főhős instant már összejöttek a könyv elején, tehát már járnak egy hónapja, és nem kell egymás kerülgetését olvasnunk, ami üdítően jó volt, mégis inkább erre a kapcsolatra megy rá a könyv. Tehát adott nekünk, hogy ezek ketten randiznak: terep rallyzni mennek, motoroznak meg ilyenek. Mindezt azért, mert a főhős anyja hegymászás közben meghalt és kedves Harperünk egy csomó mindentől emiatt fél. Jó lenne persze üzenetnek ez, hogy túl kell lépnünk a félelmeinken, nem lehet begubózódva élni, de könyörgöm, akkor írjon erről, és ne horrornak reklámozzák a könyvet.

Viszont a karakterek annyira sablonosak (A Pasi, aki menő, de kedves, A Ribi, aki igazából nehéz sorsú, A Pasizni Akaró legjobb barátnő, A Védelmező, Kedves Legjobb Barát), és annyira nincs érzelmi mélység, hogy a romantika része szimplán csak unalmas volt, és lapozgattam szinte csak, hogy végre inkább döglött tehenekről olvassak, pedig aztán az se volt valami, hej, de izgalmas.

A prológus szó szerinti kimásolása az utolsó fejezetnek, ami azért rossz, mert elvárjuk, hogy ilyen ijesztő és izgalmas legyen az egész könyv. Hát nem. Van bál, van törött kulcscsont, meg bálterem dekoráció meg politikaóra házi feladat. Mellesleg ezt így megjegyezném, hogy a főhős a könyv felét törött kulcscsonttal tölti úgy, hogy utána megy terep rallyzni… Nem fájt az neki?

Szóval az utolsó fejezetnél már a hajamat téptem, mert sehol egy természetfeletti dolog nem volt, és szembeköszönt velem a prológus három oldala szó szerint. Ezt átlapoztam és jéé, egy bónusz mondat hozzá, majd 6 hónappal később felirat epilógusként. Igen, ennyi volt az egész regény. A fantasyszál kidolgozatlan, megpróbálja Hubbard talán eljátszani, hogy esetleg nem is volt fantasy, aztán hangsúlyozza azért, hogy mégiscsak az, ezzel viszont nem keserédes véget ért el, vagy nagy agytekerős gondolkozós kérdést, hanem csak hogy úgy éreztem, hogy engem átvertek.

Az egész regény összecsapott, semmi nincs kidolgozva, és bár az alapötlet nagyon jó is lehetett volna, főleg, hogy ha a gonosz tesó és a főhős többet találkoznak, egyszerűen élvezhetetlen maszlag lett a végére. (Egyedül szerencsétlen gonosznak volt bármiféle karaktere, de volt öt sora, úgyhogy nemigen érvényesült.) Esetleg ha hosszabb lett volna, és részletesebb, komolyabb (hiszen a gyilkosunk még embert sem ölt!), lehetett volna élvezetes regény is, így viszont csak egy gyorsan összedobott valami. Óriási csalódás volt ez nekem.

Kedvenc karakter: Daemon

Ami kifejezetten tetszett: vége lett, rövid

Ami nem tetszett: unalmas, összecsapott

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Razorbill

Kiadás dátuma: 2012. szeptember 4.

Oldalszám: 262 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség