Mandy Hubbard: Dangerous Boy (Veszélyes fiú)

2012. szeptember 9., vasárnap


Hogy akadtam rá: Amanda Grace a komoly regényével megvett kilóra, gondoltam, adok esélyt neki fantasyban is.

Úgy általában az egészről: Harper az az átlagos szürke kisegér, abszolút nem tűnik ki semmivel. Él a kis poros városkájában, teheneket fejve, de borzalmasan rettenetes dolgok történnek, úgy mint véres marhacsontokat tesz valaki a postaládákba és megölnek egyszerre vagy száz madarat. De annyira mégsem érdekli ez Harpert, mert hiába, hogy apja nem figyel rá, mióta édesanyja meghalt, de ott van A Pasi, Logan, aki extrahelyes és most költözött ide, és senki mást nem vesz észre csak a lányt. Tökéletes szerelem meg minden. De vajon ki vagy mi áll az abszolút nem rémisztő és értelmetlen cselekményelemek mögött? Hát a fülszöveg ellövi: Logan nagyon gonosz ikertestvére.
Akartam szeretni ezt a könyvet, mert bár Mandy Hubbard fantasy könyvét, a Ripple-t nem szerettem annyira, nem volt mazochista könyv, és a realisztikus regénye az abuzív kapcsolatokról, a But I Love Him egyszerűen csodálatos volt. Tehát az ártalmas szerelemről tudna írni az írónő és fogalmazni is tudna, de nem jött össze ez a regénye.

Az a gond, hogy a fülszöveg elárulja, hogy ez bizony Jekyll és Hyde átírás, vagyis egyből mire gondolunk? Ó, hát Logannak van egy másik énje, de hát szellemekkel való történet, bele vagyon írva a könyvbe, akkor vajon, mi lehet itt az epikus csavar?

Nem zavart volna, hogy előre tudtam mindent az utolsó betűig, ha legalábbis a borzongós dolgokra ment volna rá Hubbard, de ezt is kihagyta, és bár az elején van néhány ilyen kisvárosi döglött tehenes, rémmesés jelenet, ami kellemes volt. Kiemelnek egy történetet a Zöld folyó gyilkosáról, amikor egy sorozatgyilkos mindenkit odapakolt, és egy misztikus gyilkosságról, mikor az egész házban mindenkit holtan találtak. Aztán ennyi. Ennek köze van bármihez a regényben? Először azt hittem, hogy legalább ezeknek a szellemeit hozza be Hubbard, de nem! Ezek csak oldalkitöltő izék voltak, és nem is hosszasan, szóval nem láttam értelmét. De egy csomó mindennel ugyanígy vagyok.

Noha a történet nem annyira romantikus, hiszen az új fiú és a főhős instant már összejöttek a könyv elején, tehát már járnak egy hónapja, és nem kell egymás kerülgetését olvasnunk, ami üdítően jó volt, mégis inkább erre a kapcsolatra megy rá a könyv. Tehát adott nekünk, hogy ezek ketten randiznak: terep rallyzni mennek, motoroznak meg ilyenek. Mindezt azért, mert a főhős anyja hegymászás közben meghalt és kedves Harperünk egy csomó mindentől emiatt fél. Jó lenne persze üzenetnek ez, hogy túl kell lépnünk a félelmeinken, nem lehet begubózódva élni, de könyörgöm, akkor írjon erről, és ne horrornak reklámozzák a könyvet.

Viszont a karakterek annyira sablonosak (A Pasi, aki menő, de kedves, A Ribi, aki igazából nehéz sorsú, A Pasizni Akaró legjobb barátnő, A Védelmező, Kedves Legjobb Barát), és annyira nincs érzelmi mélység, hogy a romantika része szimplán csak unalmas volt, és lapozgattam szinte csak, hogy végre inkább döglött tehenekről olvassak, pedig aztán az se volt valami, hej, de izgalmas.

A prológus szó szerinti kimásolása az utolsó fejezetnek, ami azért rossz, mert elvárjuk, hogy ilyen ijesztő és izgalmas legyen az egész könyv. Hát nem. Van bál, van törött kulcscsont, meg bálterem dekoráció meg politikaóra házi feladat. Mellesleg ezt így megjegyezném, hogy a főhős a könyv felét törött kulcscsonttal tölti úgy, hogy utána megy terep rallyzni… Nem fájt az neki?

Szóval az utolsó fejezetnél már a hajamat téptem, mert sehol egy természetfeletti dolog nem volt, és szembeköszönt velem a prológus három oldala szó szerint. Ezt átlapoztam és jéé, egy bónusz mondat hozzá, majd 6 hónappal később felirat epilógusként. Igen, ennyi volt az egész regény. A fantasyszál kidolgozatlan, megpróbálja Hubbard talán eljátszani, hogy esetleg nem is volt fantasy, aztán hangsúlyozza azért, hogy mégiscsak az, ezzel viszont nem keserédes véget ért el, vagy nagy agytekerős gondolkozós kérdést, hanem csak hogy úgy éreztem, hogy engem átvertek.

Az egész regény összecsapott, semmi nincs kidolgozva, és bár az alapötlet nagyon jó is lehetett volna, főleg, hogy ha a gonosz tesó és a főhős többet találkoznak, egyszerűen élvezhetetlen maszlag lett a végére. (Egyedül szerencsétlen gonosznak volt bármiféle karaktere, de volt öt sora, úgyhogy nemigen érvényesült.) Esetleg ha hosszabb lett volna, és részletesebb, komolyabb (hiszen a gyilkosunk még embert sem ölt!), lehetett volna élvezetes regény is, így viszont csak egy gyorsan összedobott valami. Óriási csalódás volt ez nekem.

Kedvenc karakter: Daemon

Ami kifejezetten tetszett: vége lett, rövid

Ami nem tetszett: unalmas, összecsapott

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Razorbill

Kiadás dátuma: 2012. szeptember 4.

Oldalszám: 262 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.