Ugrás a fő tartalomra

Akasztják a hóhért

Most eljön az alkalom, hogy visszafizethessetek nekem, mert lehúztam a kedvenc könyveiteket. :D Nem, konkrétan nem akaszthattok fel, hanem ehelyett feltettem a regényem (amit oly' féltve őrzök, mert már kiadókat zaklatok vele) első öt fejezetét, 58 oldalát, nem tudom hány szavát. Annyi kérésem lenne, hogy ha elolvassátok, (már ugyebár ha érdekel bárkit is), vagy kommentbe ide írjatok róla valamit, hogy tetszett, ha megjelenne (persze szerkesztett, szépen kijavított verzióban, mert még én is el-elgépelek), akkor megvennétek-e? Ha esetleg túl hosszú lenne a szidás és/vagy kritika az e-mail címem változatlan: gyiag@freemail.hu vagy voldemortsangel@hotmail.com. Most rajtatok a sor, hogy kíméletlenek legyetek! :D

A poszt már érvényét veszítette, így a linket leszedtem. :)

Megjegyzések

  1. Hmm. Sok kritikát kaptál? Nem akarnék olyasmit írni amibe már páran beleverték az orrodat :) Itt nem is akarok semmit írni, ha érdekel a véleményem (nekem ez fura, mégis miért _érdekelne_ a véleményem, de te tudod) akkor szívesen leírom valami privátabb médián keresztül :)

    VálaszTörlés
  2. Eddig egy kritikát sem kaptam, mióta ezt kiböktem ide. :D Emailben szívesen várom a véleményedet, ami amúgy azért érdekel, mert ha végül is ezt prezentálni szeretném nagy közönség előtt, akkor sokféle ember olvassa, sokféle reakcióval és edzem magam. :D

    VálaszTörlés
  3. Még csak az elején tartok, de jegyzetelgetem az észrevételeimet :) Akkor majd írok :)

    VálaszTörlés
  4. Jelentem én együltő helyemben végigolvastam, és nagyon tetszett. Várom a folytatást!
    Van persze néhány fogalmazási hiba meg elgépelés, de a sztori és a karakterek sztem nagyon ott vannak!
    Szóval tényleg legalább annyira várom a folytatást mint amikor már kiadott könyvek első fejezeteit olvasom el a kiadó honlapján :))
    Csak így tovább, drukkolok neked!

    VálaszTörlés
  5. Insh: Köszi, és várom a véleményt. :D Ráérsz vele.

    Kai: A hibákról tudok, épp mostanság állok neki javítani. :) Örülök, hogy tetszett.

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Én már elég régóta a blogod követője vagyok. Tetszenek a kritikáid. Rengeteg jó könyvre felhívtad a figyelmemet, és sok rossz olvasmánytól sikerült megkímélned általuk :D
    Úgy döntöttem hát, hogy elolvasom az írásod. Már letöltöttem, és néhány oldalon túljutottam. Eddig tetszik, de bővebben csak azután fogom értékelni, miután a végére értem :D

    VálaszTörlés
  7. Szia.
    A karaktereket nagyon megkedveltem,én tutira megvenném ha kiadnák,úgyhogy nagyon remélem,hogy kiadják,mert most, hogy elkezdtem olvasni,tudni akarom,hogy mik jönnek még benne.
    Apróbb hibák voltak benne,de nekem annyira tetszett,hogy kb észre se vettem :D
    Szóóóval,ha van valami fejlemény,gondolom úgyis írod majd.Én nagyon szorítok neked.

    VálaszTörlés
  8. Timchee: Várom a véleményed. :) Nyugodtan ráérsz vele.

    Ági: Igen, a hibákról tudok, ez még a javítatlan verzió. :D Éppen azért kérek véleményt, hogy tudjam érdemes-e a javításra fordítanom az időmet. Köszönöm, hogy írtál. :) És igen, ha van valami fejlemény, az biztos megosztom.

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Nos, tartottam magam ahhoz, amit mondtál, vagyis, hogy "ráérek" a véleménnyel :D Csak most jutott időm, hogy írjak a regényedről. Meg hát kicsit össze kellett szednem a gondolataimat. Én nem vagyok olyan jó a kritika alkotásban :P Azért megpróbálkozom vele:)
    Kezdjük a karakterrel: Jól érzem, hogy Emesét magadról mintáztad? Sok szerzőnél, pl. Meyernél is ezt "hibaként" róttad fel, ezért kicsit meglepődtem rajta. De végül is kedvelem a főszereplőt, mert legalább egyedire formáltad, nem az a tipikus papírmasé figura. A fiú barát karaktere is tetszik, akit némi iróniával Edvárdnak neveztél el :D
    A helyszín választásnál, mikor rájöttem, hogy végre nem egy középiskolában vagyunk, hanem egyetemen, fellélegeztem :D A temetős jeleneteknél viszont úgy éreztem, mintha a Buffy, a vámpírok része egyik epizódját nézném. Hasonló volt a hangulat. A démonvadászok külsejének leírása pedig tipikus Cassandra Clare. Tudom, hogy ő a kedvenced, ezért nem róhatom fel, ha akaratlanul is "merítettél" tőle. Csak néhol mintha a sztori több történetből lenne összegyúrva. Ebben a pár fejezetben mind felfedeztem valamelyik író alkotásával való hasonlóságot. Persze tudom, ma már nem nagyon lehet kiemelkedőt írni, mert már az összes "poént" lelőtte valaki más előttünk. Pláne ugye, hogy sorra jelennek meg a fantasyk. Ez a műfaj kicsit megfáradt, én úgy érzem. De ez ne vegye el a kedved! Ahogy mondani szokták, azért írj, mert szeretsz! :) És remélem, hogy egy nap majd viszont láthatom valamelyik regényed a könyves boltok polcán! :)

    VálaszTörlés
  10. Elkezdtem olvasni, hűha, hát maga a történet érdekesnek ígérkezik, viszont a leírásokon csiszolhatnál. :) Nézd át újra és újra, jó lesz ez :D Sok sikert, és hát a végeredménytől függ, hogy megvenném-e :)

    VálaszTörlés
  11. Szia!

    Pár hónapja olvastam az első 5 fejezetet a másik blogodon, és hát a véleményem: nem venném meg (no offense, nem szoktam magamnak könyvet venni), de alapvetően érdekes, sajnáltam, hogy a legjobb résznél lett vége. Van 1-2 dolog ami nem tetszett (ezeket nem részletezném, mert nem tartom hibának, inkáb az "ízlés kérdése" kategória). Ha nagyon gonosz szeretnék lenni, azt mondanám, hogy olyan, mint egy blogregény, de egyértelműen a jobbak közül való. Viszont nem akarok gonoszkodni, várom a fejleményeket. :)

    ChMax

    U.i.: Nem akartalak megbántani. Sorry.
    (Ahogy elnéztem, az, hogy nekem mi tetszik, meg mi nem, köszönőviszonyban sincs a legtöbb olvasó véleményével, a kiadókéval meg végképp nem.)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige