Tonya Hurley: Homecoming (Hazatérés)

Hogy akadtam rá: A Pongrác kiadónak köszönhetem, hogy felfigyeltem erre a trilógiára.

Úgy általában az egészről: Ez a Szellemlány második része, az első kötet után nem bírtam ki, egyből el kellett ezt is olvasnom. A gyenge címfordítási kísérletemet nézzétek el (átírom, ha kijön a hivatalos cím), mert tudom, hogy a Homecoming ilyen bálféle, királnyőkoronázós dolog, de végül is mindegyik rész egy-egy bálról szól... Szóval maradtam ennél.

A történet ott folytatódik, hogy Charlotte végre átkelt, és ott van a Mennyországban... vagy mégsem. Előtte ugyanis gyakornoki munkát kell végezniük, ami abból áll, hogy telefonon keresztül a gondterhelt tiniknek segítenek, mint az adott személy lelkiismerete. Mindenki ismét találkozik a szeretteivel... mindenki kivétel Charlotte-ot. Így marad neki a külön lakás, ami a család nélkülieknek van, és így találkozik Maddyvel, az új szereplőnkkel.

Charlotte kénytelen rájönni, hogy barátai, akiknek segített átkelni, magasról tesznek rá, mert túlságosan elfoglaltak, így csak Maddy marad neki, aki kiáll mellette. Eközben a földön, az élők világában Scarletnek is megvannak a maga gondjai, először is bizonytalan a Damennel való kapcsolatában, aki egyetemre ment, és alig látják egymást, másfelől Petula, az iskola legnépszerűbb lánya és nővére egyben, rejtélyes kómába kerül. Scarlet pedig nem bírja ezt tétlenül nézni, így elhatározza, hogy segít testvérén.

A történet leírásból lehet azt gondoljuk, hogy ez egy nagy kalandokkal teli kötet, de nem. Igazából csendes, nyugodt cselekménye van, és a nagy részét inkább belső monológok teszik ki. Egyszerre látjuk Scarlet, Charlotte, Damen, sőt még Petula gondolatait is. Ez részben segít megérteni a karaktereket, és pontosan ebben rejlik a könyv lényege, a tinédzser életproblémák boncolgatásában. De megint tiltakoznom kell, szerintem a halál feldolgozása, a barátság, a féltékenység és az önzőség mindenkire jellemző dolog nemre és korra való tekintet nélkül, és szerintem bárki át tudja élni Charlotte és Scarlet helyzetét.

Mint említettem Petulát is megismerhetjük és bár nem szerettem meg, de elmeséli, hogy ő hogyan látja a világot, egy picit megértjük, habár semmi tragikus nem történt vele, egyszerűen ez is csak egy életfelfogás, de azért a mi főgonoszunk is megmutatja, hogy neki is van lelke és szíve. Kíváncsi vagyok, hogyan fog ez a kis kaland rá hatni a következő részben.

A karakterekben az a szép, hogy mindegyik kidolgozott, és tele vannak hibákkal, hiszen emberek. A főhősünk, Charlotte, aki tudjuk mennyire elesett volt, de az első rész végére "gerincet növesztett" (ahogy Scarlet mondaná), ezt meg is tartja, de mégis kísértésbe esik, hiszen annyira reménytelennek látja a jövőjét és a magány rossz dolgokra veheti rá az embert. Scarletnek is fel kell fedeznie a saját karakterhibáit, és meg kell vele küzdenie, nem mellesleg a bűntudatával, amit afelett érez, hogy ellopta a nővére fiúját.

Emellett megismerkedünk Maddyvel, mint új karakterrel, aki egy kicsit lehet idegesítő, de legalább Charlotte mellett áll, és nem utolsó sorban egy egész új Halott Ismeretes (nem tudom a magyar kifejezést, nem magyarul olvastam) osztályt kapunk, amin elmosolyoghat az ember, hogy ki, hogyan és miért halt meg.

A könyv ugyanazt adja, mint az első részt, ugyanazt a kis, tinédzser történetet (nincs gonosz vs. jó harc a világért), szívbemarkoló idézetekkel és gondolatokkal, könnyed, ámbár néha morbid humorral. Aki az első részt élvezte, ezt is fogja. Bár meg kell jegyeznem, hogy mikor a 180. oldalon nem történt semmi nagyobb csavar, kaland, stb egy kicsit elszomorodtam, de ugyanúgy lehet élvezni, és a vége mindenért kárpótolt, így megérdemli az öt pöttyöt. És azonnal is kezdem a 3. részt. :)

Kedvenc karakter: Charlotte, Scarlet, Damen, Pam

Ami kifejezetten tetszett: A csodálatos gondolatok, idézetek, az egész történetötlet

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból