Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Hogy akadtam rá: Először Timi, kedves előolvasóm próbált rábeszélni, de megláttam a borítót és becsuktam az oldalt. :D Aztán a molyon Vivienne meglepően jó kritikát írt, és muszáj voltam elolvasni.

Úgy általában az egészről: Ne a történettel kezdjük, hanem a fellépő téveszmékkel, amik első ránézésre köszöntenek minket. Először is molyon úgy láttam, hogy a kiadó elrontotta a borítót (helyesírásilag), de később javították (!), nem úgy mint egy másik kiadó, akit nem vagyok hajlandó megnevezni. Második probléma... MI EZ A BORÍTÓ? Ilyen tinipics*s izé, amit Amerikában el lehet adni, ráadásul ilyen rózsaszín betűvel, meg fura címmel. A harmadik a fülszöveg, elénk tárja, hogy kémsulis, tinis valami. Hát nem győzött meg. De mindez teljesen alaptalan dolog, tessék kérem félretenni.

A történet Cammie Morganről szól, aki a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiára jár, ami persze egy átlagos embernek normális, elit iskolának tűnhet, ahova csak sznobok járnak, de igazából a CIA volt ügynökei képeznek ki tinédzsereket. Liz, Cammie és Bex legjobb barátnők és szobatársak (Liz az agy, Cammie a kaméleon, azaz bármikor láthatatlanná tud válni - nem szupererő, mielőtt valaki félreérti és Bex a keménycsaj), ám sajnos az idilli képbe belecsöppen Macey, az új lány, aki tényleg gazdag és sznob.

Hadd kezdjem ott, hogy ez egy nagyon kényes téma, amit Ally Carter választott. Kémek. (A barátaim már fogják a fejüket, fantasy mellett a kémregényekkel lehet totálisan lekötni.) Az a baj, hogy tinédzser könyves kémregények általában arról szólnak, hogy jajj mindenféle fegyver nélkül megmenti a világot ilyen nevetséges gonoszok elől. (Lásd a rajzfilmsorozatot: Született Kémek - jól van na, még szoktam nézni. :D) De könyvben ez nem igazán működik, az ember nem tudja elképzelni, hogy nincs a kémek életében semmi veszély, csak szuperkütyük, amik rúzsra meg púderre hasonlítanak. ÉS ITT JÖN CARTER ZSENIALITÁSA! NEM EZ VAN A KÖNYVBEN! Halál komoly kiképzés van, nem, persze, hogy nem adnak 15 évesek kezébe fegyvert, de közelharcot tanítanak nekik, különféle dialektusokat, hogy bárhova be tudjanak illeszkedni, bombahatástalanítás, kihallgatási módszereknek való ellenállást, persze mindezt még alapfokon.

Jó, mondhatnátok, oké, tanulnak verekedni, de biztos felfedeznek valami drog kartellt egy night clubban (ALIAS UTALÁS) és leleplezik őket. NEM! TÉVES! Az egész kötet egy egyszerű sulis regény, ami tényleg visszahozza a régi ifjúsági könyvek hangulatát. Cammie nem kiválasztott, csak az igazgatónő lánya, mégsem kivételesen jó mindenben, nem kerül a bolygó veszélybe, amit csak ő tud megállítani. Egyszerűen a tinédzser lányok értetlenkedését mutatja be a fiúk iránt, miközben mi, olvasók Cammie bajlódásán nevetünk. Ugyanis lehet, hogy tizennégy nyelven tud beszélni, de fiúul nem.

Nem, a történet nem világmegváltó, de teljesen élvezhető, könnyed, kikapcsolódásra tökéletes. Cammie E/1-es közvetítésén szinte sírva nevettem, amint az ügynökök nyelvezetével próbálja leírni, hogy éppen mi is történik egy-egy randin. Nem kell aggódni, csak néha van egy-egy ilyen "munkanapló" közbeszúrva, de hát, ahogy Cammie mondaná, ebben nőtt fel, logikus, hogy így gondolkodik.

És az iskola! Teljesen átéli és élvezi az ember az órákat, hogy ebéd közben mindig más nyelven kell beszélniük, más akcentussal, hogy gyakoroljanak. Lehet, hogy a bentlakásos iskola Harry Potter hatását keltheti, de könyörgöm, előtt volt már bentlakásos iskola! És nem, nem olyan erőltetett az órarend kialakítás és az egész, mint az Éjszaka Házában, élvezhető, és alig vártam, hogy vajon, mi lehet a következő óra anyaga.

A kötet mondjuk egész zárt, hagynak egy szálat, ami talán megoldódik a következő részben, amit kíváncsian várok! Ide nekem a Gallagher lányokat!

Kedvenc karakter: Cammie

Ami kifejezetten tetszett: Szórakoztató, vicces, és KÉMEK!

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból