Kristin Cashore: Graceling - A garabonc

2010. december 19., vasárnap


Hogy akadtam rá: Szemeztem vele már angolul, aztán kiadta a Könyvmolyképző.

Úgy általában az egészről: Olyan világról van szó, ahol mágikus képességekkel rendelkezhetnek az emberek, ezt hívják garabonciának. Ezt az jelzi, ha valakinek a két szeme két különböző színű és az ilyen gyerekeket a királynak kell küldeni, aki majd eldönti, ha jelentkezik az erejük, hogy hasznos-e vagy sem. Ugyanis szinte bármi lehet garaboncia: úszás, visszafelé beszélés, táncolás, mesemondás, zsonglőrködés, főzés, jövőbe látás, gondolatolvasás, de vannak a veszélyesebbek is, például, aki jobban bánik a karddal vagy jobban tud harcolni. Főhősünk, Katsa, a hét király egyikének unokahúga is garabonciával megáldott, az ő képessége az ölés. Így a király afféle megfélemlítő eszközként használja őt. Ám a hét király közül sokuk kegyetlen és nem törődik a népével, ez ellen is lép fel Katsa, amikor megszervezi a titkos Tanácsot, amivel segítenek az embereken.

Először is, tudom, mindenki, aki olvassa, ránéz a borítóra észreveszi, hogy ez nem urban fantasy (nem mai korban játszódik), de a bizarr Alkonyatos utalás a hátulján engem megtévesztett. Ugyanis ez közel sem romantikus (annyira), és az az igazi középkori fantasy lovakkal, kardokkal és kalandokkal.

Ritkán olvasok ilyen stílusú könyvet, mert nem annyira szeretem a monoton leírásokat, hogy most merre hány mérföldet lovagoltak, de A garabonc más, és bebizonyította, hogy még egy fafejű urban fantasy rajongó is élvezheti az ilyesfajta könyveket. Egyből magába szippantott a történet, a világ, és bár az elején nehézségeim voltak azzal, hogy megjegyzem melyik királyság merre van, a végén belejöttem. Főleg az segített, hogy Katsa igazi, vérbeli kemény, badass női főhős, amit persze az adottságának is köszönhet, ahogy megjegyeztem Nancynek, amolyan Anita Blake lovon. Sokat segített a történet kedvelhetőségén, hogy egyből a szívembe zártam Katsát, mert annyira idegennek érzi a középkori női szerepet, mint én, és azért lázad is ellene. A másik nagy piros pont, hogy a kötet nem mellőzi a humort sem, és ez párosítva Katsa személyiségével igazi kellemes olvasmányt alkot.

A történet nem valami nagy cseles dolog, én már mérföldekkel előtte tudtam, hogy mi fog történni. A gonoszt túl egyszerűen legyőzik, és vannak benne picit vontatott részek, ahol csak lovagolunk, lovagolunk, de még ezeket is élvezet volt olvasni, egyáltalán nem zavartak. Az utolsó pár fejezet kicsit szintén felborította az általam normálisnak tartott történetvezetést, mert jó pár fejezeten keresztül már csak elhúzzák azt, amit én egy epilógusban lerendeztem volna, de mint említettem, ez nem vesz le a könyv értékéből.

A karakterek imádni valóak, Katsát már kielemeztem fentebb a lázadásával, és a saját küzdelmeivel, hogy végre szabad legyen, ezért is vannak olyan nézetei, amit bárki furának tarthat, főleg középkori viszonylatban. Akkor ott van nekünk Po herceg, aki kedves, megértő, és szerethető férfi karakter. A kisebb mellékszereplők is vidám, kidolgozott társaság, akikről örömmel olvasnék még. (Bár ha jól láttam a folytatásban más szereplők lesznek.)

Van egy olyan jelenet, amit muszáj vagyok kiemelni, mert a külföldi kritikák egy részét is ez képezi, ez pedig az, hogy hiába ifjúsági könyv, van benne szexjelenet. Nem, nem részletes. (Emlékezzünk rá, az Alkonyatban is van szex.) Azon borultak ki talán, ahogyan le van írva. Ahogy Nancy említette (bemásoltam neki a szöveget, mert erről vitatkoztunk) neki nem elég lírai, és tényleg nem az érzelmek leírásáról szól, hanem kicsit nyersebb, de környezetből kiragadva tényleg furcsának tűnhet a leírás, viszont ismerve Katsát, a természetét és az ő karakterének dilemmáját, szerintem tökéletesen oda illett.

Összességében megérdemli az öt pontot, bár nem lepett meg, mégis kikapcsolt, öröm volt olvasni, és várom a 2. részt, bárkik is szerepeljenek benne.

Megjegyzés: Nem tudom, miért kellett az Alkonyathoz hasonlítani, akiknek ez veszi el a kedvét, ne hagyja! A romantika nem a főszál itt, és az sem cukros, rózsaszín benne. Sehol semmilyen közegben nem lehetne ezt az Alkonyathoz viszonyítani, hiszen nem is egy stílust képviselnek.

Kedvenc karakter: Katsa, Po, Bitterblue

Ami kifejezetten tetszett: Katsa személyisége

Ami nem tetszett: Picit egyszerű történet

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

9 megjegyzés:

Zsofia1 írta...

Manapság el lehet adni bármit egy Twilight felirattal, szerintem csak ezért van rajta. :)
Ha meg akarsz ismerkedni a fantasy műfajjal, ajánlom a Dragonlance-et (csomó fent van angolul e-bookként), Anne McCaffrey (egy-kettő fent van e-bookként magyarul, s a néni a romantikát sem mellőzi). Ami ehhez a könyvhöz hasonlóan gyermeki, az az Eragon tetralógia, csak ahhoz türelem kell. De szerintem megéri.

Wee írta...

Anne McCaffrey-t én is csak ajánlani tudom. Fantasztikusan ír a nő, egyszerűen hihetetlen... :)

Ezt a könyvet meg már régóta várom, kíváncsi leszek rá :)

Névtelen írta...

Nagyon jó könyv tegnap fejeztem be, hetek óta szemeztem vele a könyves boltban jó lehet-e vagy sem gondolatokkal, de szerintem megérte megvenni.

Különösebb bajom nem volt vele, ritkán jutok ilyen stílusú fantasyhoz, pedig ezt a stílust is igen bírom, tetszett mindaddig míg Pongor (mert nekem Pongor marad örökre, pedig máshol téptem a hajam a névfordítások miatt :D) is szerepelt, különösen szerettem mikor gyepálták egymást.
Mikor a hercegünk kényszer pihenőt kapott akkor se volt sok bajom a könyvvel, csak hogy a főgonoszt annyira egyszerűen intézték el, hogy az már egy picit fájdalmas volt. És hogy a vége nekem valahogy elég pofára ejtős volt mármint ahogy a garabonc hercegünk járt.

De összességében jó és üdítő volt a sok gimnazista természetfeletti sztori után :)
Lina

GeniusMerielle írta...

Ma vettem meg, alig várom, hogy olvashassam, csak előtte van még néhány könyv, amivel végeznem kell. :(

Bree írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Berenice írta...

Szia!
Látom az egyetlen amit hiányolsz, az a történet szövevényessége...Ha megengeded ajánlanám neked a Fire/Zsarát-t, amely nem is folytatása, inkább másik kötete az írónő világának. Szövevényesebb mint a Garabonc és ugyan itt is lovagolnak jó sokat, de van benne lelki vívódás is rendesen. Szerintem szeretni fogod, ha mégsem, lehet majd kaktuszozni.

Berenice

Gigi írta...

@berenice: Természetesen az is sorra fog kerülni. :) Mert sorozatot nem hagyok abba. :D És érdekel ám nagyon, ezt is szerettem ám, attól még, hogy nem nagyon fordulatos.

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Gigi írta...

Szia!
Igen, és ezt úgy hívják spoiler, ezért fog eltűnni a kommented.
Amúgy a 2. rész nekem nem tetszett annyira, de várom a harmadikat nagyon. :)

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.