Ugrás a fő tartalomra

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc


Hogy akadtam rá: Szemeztem vele már angolul, aztán kiadta a Könyvmolyképző.

Úgy általában az egészről: Olyan világról van szó, ahol mágikus képességekkel rendelkezhetnek az emberek, ezt hívják garabonciának. Ezt az jelzi, ha valakinek a két szeme két különböző színű és az ilyen gyerekeket a királynak kell küldeni, aki majd eldönti, ha jelentkezik az erejük, hogy hasznos-e vagy sem. Ugyanis szinte bármi lehet garaboncia: úszás, visszafelé beszélés, táncolás, mesemondás, zsonglőrködés, főzés, jövőbe látás, gondolatolvasás, de vannak a veszélyesebbek is, például, aki jobban bánik a karddal vagy jobban tud harcolni. Főhősünk, Katsa, a hét király egyikének unokahúga is garabonciával megáldott, az ő képessége az ölés. Így a király afféle megfélemlítő eszközként használja őt. Ám a hét király közül sokuk kegyetlen és nem törődik a népével, ez ellen is lép fel Katsa, amikor megszervezi a titkos Tanácsot, amivel segítenek az embereken.

Először is, tudom, mindenki, aki olvassa, ránéz a borítóra észreveszi, hogy ez nem urban fantasy (nem mai korban játszódik), de a bizarr Alkonyatos utalás a hátulján engem megtévesztett. Ugyanis ez közel sem romantikus (annyira), és az az igazi középkori fantasy lovakkal, kardokkal és kalandokkal.

Ritkán olvasok ilyen stílusú könyvet, mert nem annyira szeretem a monoton leírásokat, hogy most merre hány mérföldet lovagoltak, de A garabonc más, és bebizonyította, hogy még egy fafejű urban fantasy rajongó is élvezheti az ilyesfajta könyveket. Egyből magába szippantott a történet, a világ, és bár az elején nehézségeim voltak azzal, hogy megjegyzem melyik királyság merre van, a végén belejöttem. Főleg az segített, hogy Katsa igazi, vérbeli kemény, badass női főhős, amit persze az adottságának is köszönhet, ahogy megjegyeztem Nancynek, amolyan Anita Blake lovon. Sokat segített a történet kedvelhetőségén, hogy egyből a szívembe zártam Katsát, mert annyira idegennek érzi a középkori női szerepet, mint én, és azért lázad is ellene. A másik nagy piros pont, hogy a kötet nem mellőzi a humort sem, és ez párosítva Katsa személyiségével igazi kellemes olvasmányt alkot.

A történet nem valami nagy cseles dolog, én már mérföldekkel előtte tudtam, hogy mi fog történni. A gonoszt túl egyszerűen legyőzik, és vannak benne picit vontatott részek, ahol csak lovagolunk, lovagolunk, de még ezeket is élvezet volt olvasni, egyáltalán nem zavartak. Az utolsó pár fejezet kicsit szintén felborította az általam normálisnak tartott történetvezetést, mert jó pár fejezeten keresztül már csak elhúzzák azt, amit én egy epilógusban lerendeztem volna, de mint említettem, ez nem vesz le a könyv értékéből.

A karakterek imádni valóak, Katsát már kielemeztem fentebb a lázadásával, és a saját küzdelmeivel, hogy végre szabad legyen, ezért is vannak olyan nézetei, amit bárki furának tarthat, főleg középkori viszonylatban. Akkor ott van nekünk Po herceg, aki kedves, megértő, és szerethető férfi karakter. A kisebb mellékszereplők is vidám, kidolgozott társaság, akikről örömmel olvasnék még. (Bár ha jól láttam a folytatásban más szereplők lesznek.)

Van egy olyan jelenet, amit muszáj vagyok kiemelni, mert a külföldi kritikák egy részét is ez képezi, ez pedig az, hogy hiába ifjúsági könyv, van benne szexjelenet. Nem, nem részletes. (Emlékezzünk rá, az Alkonyatban is van szex.) Azon borultak ki talán, ahogyan le van írva. Ahogy Nancy említette (bemásoltam neki a szöveget, mert erről vitatkoztunk) neki nem elég lírai, és tényleg nem az érzelmek leírásáról szól, hanem kicsit nyersebb, de környezetből kiragadva tényleg furcsának tűnhet a leírás, viszont ismerve Katsát, a természetét és az ő karakterének dilemmáját, szerintem tökéletesen oda illett.

Összességében megérdemli az öt pontot, bár nem lepett meg, mégis kikapcsolt, öröm volt olvasni, és várom a 2. részt, bárkik is szerepeljenek benne.

Megjegyzés: Nem tudom, miért kellett az Alkonyathoz hasonlítani, akiknek ez veszi el a kedvét, ne hagyja! A romantika nem a főszál itt, és az sem cukros, rózsaszín benne. Sehol semmilyen közegben nem lehetne ezt az Alkonyathoz viszonyítani, hiszen nem is egy stílust képviselnek.

Kedvenc karakter: Katsa, Po, Bitterblue

Ami kifejezetten tetszett: Katsa személyisége

Ami nem tetszett: Picit egyszerű történet

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

  1. Manapság el lehet adni bármit egy Twilight felirattal, szerintem csak ezért van rajta. :)
    Ha meg akarsz ismerkedni a fantasy műfajjal, ajánlom a Dragonlance-et (csomó fent van angolul e-bookként), Anne McCaffrey (egy-kettő fent van e-bookként magyarul, s a néni a romantikát sem mellőzi). Ami ehhez a könyvhöz hasonlóan gyermeki, az az Eragon tetralógia, csak ahhoz türelem kell. De szerintem megéri.

    VálaszTörlés
  2. Anne McCaffrey-t én is csak ajánlani tudom. Fantasztikusan ír a nő, egyszerűen hihetetlen... :)

    Ezt a könyvet meg már régóta várom, kíváncsi leszek rá :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó könyv tegnap fejeztem be, hetek óta szemeztem vele a könyves boltban jó lehet-e vagy sem gondolatokkal, de szerintem megérte megvenni.

    Különösebb bajom nem volt vele, ritkán jutok ilyen stílusú fantasyhoz, pedig ezt a stílust is igen bírom, tetszett mindaddig míg Pongor (mert nekem Pongor marad örökre, pedig máshol téptem a hajam a névfordítások miatt :D) is szerepelt, különösen szerettem mikor gyepálták egymást.
    Mikor a hercegünk kényszer pihenőt kapott akkor se volt sok bajom a könyvvel, csak hogy a főgonoszt annyira egyszerűen intézték el, hogy az már egy picit fájdalmas volt. És hogy a vége nekem valahogy elég pofára ejtős volt mármint ahogy a garabonc hercegünk járt.

    De összességében jó és üdítő volt a sok gimnazista természetfeletti sztori után :)
    Lina

    VálaszTörlés
  4. Ma vettem meg, alig várom, hogy olvashassam, csak előtte van még néhány könyv, amivel végeznem kell. :(

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Látom az egyetlen amit hiányolsz, az a történet szövevényessége...Ha megengeded ajánlanám neked a Fire/Zsarát-t, amely nem is folytatása, inkább másik kötete az írónő világának. Szövevényesebb mint a Garabonc és ugyan itt is lovagolnak jó sokat, de van benne lelki vívódás is rendesen. Szerintem szeretni fogod, ha mégsem, lehet majd kaktuszozni.

    Berenice

    VálaszTörlés
  7. @berenice: Természetesen az is sorra fog kerülni. :) Mert sorozatot nem hagyok abba. :D És érdekel ám nagyon, ezt is szerettem ám, attól még, hogy nem nagyon fordulatos.

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Igen, és ezt úgy hívják spoiler, ezért fog eltűnni a kommented.
    Amúgy a 2. rész nekem nem tetszett annyira, de várom a harmadikat nagyon. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige