Nalini Singh: Angyalvér

2010. december 26., vasárnap

Hogy akadtam rá: Ivett beszélt rá. :D

Úgy általában az egészről: Elena Deveraux a legjobb vámpírvadász, ezt ő is tudja, éppen ezért béreli fel őt az egyik világot irányító arkangyal, Raphael egy lehetetlen küldetésre, nem vámpírt kell főhősünknek levadásznia, hanem egy rossz útra tért angyalt. De Raphael sem egy átlagos angyal, persze, hogy vonzó, veszélyes és kegyetlen is.

Kicsit gondban vagyok, hol is kezdjem a kritikámat. Legszívesebben mindenkinek ajánlanám a kötetet, hiszen tényleg jól megírt fantasyval van dolgunk, de ugyanakkor ez a tipikus 18 karikás történet.

Kezdjük ott, hogy ami magával ragadott, az a világ felépítése, nagyon tetszett az egész kidolgozottsága, és tényleg nem csak összedobott valami hülyeséget Singh, amit láthatunk néhány fantasyban. Volt olyan könyv, ahol utáltam az angyalok-vámpírok közötti viszonyt, hiszen gyerekesen/bénán volt megmagyarázva, és ebben rejlik Singh sikere, hogy sikerül ezt úgy elénk raknia, hogy egyből elfogadjuk és elhisszük.

Valahol említették, hogy a szereplő idegesítő, és nem szerethető, és ennyiben volt előnyöm, hogy nekem teljesen szimpatikus volt Elena és Raphael karaktere is, és mivel az ő szemszögükből látjuk a történet nagy részét, ezért tudtam élvezni. Elena a tipikus kemény csaj, amolyan Anita Blake, nem éppen jó családi múlttal és az ilyen karakterek mindig is vonzottak, és Singh szépen, kereken megformáz mindenkit.

Az, ami esetleg levonhat a könyv értékéből az az, hogy a fülszöveg megtévesztő, ez nem nyomozós könyv, nem akciódús, ez erotikus fantasy. Ha megnézi az ember Singh másik sorozatának borítóit (igen, félmeztelen pasik), akkor láthatjuk, milyen stílusban ír az írónő. Tehát a főszál inkább az erotika, mintsem a nyomozás, és ez az első felében még nem is zavart, csak amikor már a háromnegyede eltelt és még mindig nem történt számomra semmi lényeges. Viszont a gyilkosságok és az erotika miatt teljesen 18-as a történet, így aki ezeket nem szereti, az kerülje el a kötetet.

Kérdezhetitek, hogy ha szeretem az Anita Blake-et, az erotikus fantasyt, akkor miért adtam csak négy pontot rá? Szerintem a történet felépítésével van egy pici gond, mármint, hogy nekem például jobban tetszett volna, ha a szexes huzavona közben is történik valami, ami a nyomozást elősegíti, így olyan aránytalannak éreztem a felépítést. Plusz a világfelépítésében egyetlen egy apró mozzanat nem tetszett, és az az angyalpor. De hát ennyi legyen a legnagyobb gondja, attól függetlenül élvezhető erotikus fantasy történet. Csak... csak én hirtelennek éreztem a két főszereplő között a szerelem kinyilatkoztatását, ha azt mondják, hogy ez csak testi vonzódás, és mindenáron össze akarnak feküdni, és az egész erről szól, valami fékezhetetlen vágyról, aláírom, elfogadom. De nem kellett volna bele szerintem még a szerelem szál, ez az én személyes ízlésemnek sok. (Vagyis másnak tetszhet, de én szeretem, ha jobban megismerik egymást a szereplők, ez van, ilyen vagyok romantika és szerelem téren.)

Röviden, aki Anita Blake után vágyik valamire, vagy egy kis angyalos erotikára, azoknak tökéletes ez a könyv, mert Singh rendkívül jól bánik a szavakkal. Aki nyomozós, vámpírölős könyvre vágyik, azok csalódhatnak. Mindenesetre a történet még nyitott, és jóval akciódúsabb részek elé nézhetünk a kellemes szereplőgárdával, amit nagyon várok.

Kedvenc karakter: Illium, Méreg, Raphael, Elena

Ami kifejezetten tetszett: a világ felépítése

Ami nem tetszett: angyalpor, a szerelem

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

1 megjegyzés:

xoxo ivett írta...

Én mondtam h tetszeni fog :D. És jó h most már te is várod velem a következő részt!

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.