Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Misztrál Csókja


Hogy akadtam rá: LKH fanatikus vagyok.

Úgy általában az egészről: A Merry Gentry sorozat ötödik része, amely ott folytatódik, ahol a negyedik rész abbahagyta, azaz Meredith a tündérdombokban csendesen alszik, és ahogy megszokhattuk látomás szerű álma van. Nos, az Istennő mindenáron azt szeretné, ha a mi Merrynk visszahozná az életet és a mágiát az Unseelie Udvartartásba, ezért Meredithnek... sok emberrel kell lefeküdnie.

Az a bajom ezzel a kötettel, hogy a második-harmadik-negyedik részt imádtam, pezsgett ott a történés, és hiába a kilométeres erotikus leírások (hiszen erotikus könyvről van szó, nagyon jól tudom), történt más is. Itt nem igazán. A kötet eleve kisebb, mint a többi, és ez a furcsa, főleg a vaskos első rész után, a sorozat egyre kisebb és kisebb lesz, ami nem gond, hiszen nem ez szabja meg a könyv minőségét. De amikor már a 200. oldalon jártam a 260-ből, és még mindig nem történt semmi, kezdtem elszomorodni.

Ez egy egyszeri átvezető kötet, azaz kicsit csendes, és nagyobb konkrét cselekményszálunk nincs is. Félreértés ne essék, Hamiton iszonyat jól használja a szavakat, mindent gyönyörűen leír, mindent át lehet élni, és élvezet is volt olvasni a kötetet, de egy kis üresség érzetet hagyott maga után. A Sholto rajongók örülhetnek, hiszen most ő is főszerepet kapott Merry mellett, de ezen kívül nem tudnám megmondani, mire is volt jó ez a kötet, eltekintve, hogy az utolsó két-három fejezetben pörögtek fel az események és ott ténylegesen is történt valami érdekes. Picit csalódtam, de ugyanúgy várom a következő kötetet, hogy megtudhassuk végre, mi lesz Merryvel. Sajnos ezért a kicsit hiány érzetet maga után hagyó történetért, csak az átlagos könyveknek járó 3 pontot tudom megadni neki.

Apró megjegyzés: Iszonyatosan értékelem, hogy a fordító kis lábjegyzeteket csinál, hiszen ki hallott ezekről a mitológiákról, és bármi baki folytán is, de megnevezésre került a Books of Magic főszereplője, aki bár DC képregény szereplő (Hamilton Marveles), és gyakorlatilag semmi köze az egészhez, azért a rajongói szívemet melengette.

A kötetet köszönöm az Agave kiadónak.

Kedvenc karakter: Doyle, Galen

Ami kifejezetten tetszett:

Ami nem tetszett:

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség