Ugrás a fő tartalomra

Ally Condie: Matched (Egymáshoz rendelve)

Hogy akadtam rá: Csak úgy mazsoláztam angol könyvek között és beleszerettem a borítójába.

Várható magyar megjelenés: 2011. október - Ciceró

Úgy általában az egészről: A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és ennek a helyén létrejött a Társadalom, akik a tökéletes életre törekednek, mindent megadva a polgároknak. Nincsenek betegségek, nincs éhezés, nincs bűnözés. Helyette van egyforma ruha, csak tápláló étel, amit mindenkinek külön kiszámolnak odafent, hogy hány kalóriát tartalmazhat. A kultúra, hogy ne legyen túl bonyolult, csak száz versből, száz történetből, száz festményből és száz dalból áll, hiszen ki tudná minden értékelni, ha több lenne? A környezet is "idomított," nincsenek gazok, vadnövények, ami nem hasznos, vagy nem egyformán nő, attól a Társadalom megszabadul.

A Társadalom dönt mindenről, mi a munkád, kit szeretsz és mikor halsz meg. Mindenkit csak egy valamiben képeznek ki, miért kéne bárkinek is több mindenhez értenie? És általában 17 éves korban már mindenki megkapja a végső munkáját, 80 évesen pedig mindenki meghal.

A tökéletes genetika és a normális boldog családi élet biztosítása érdekében a Társadalom garantálja, hogy mindenkinek megtalálja a tökéletes Párját. Mint mindenki, főszereplőnk Cassia is alig várja, hogy 17. születésnapján elhívják a Párválasztó Bankettre, ahol megtudja, hogy az elkövetkezendő 5 évben kivel kell randiznia, kibe kell beszeretnie, és kivel kell ezek után összeházasodnia. És megtörténik a szinte csodának számító dolog: Cassiának egy ismerőse a Párja, mindenki megdöbben, de főszereplőnk örül, hiszen a legjobb barátja, a helyes, szőke Xander lett élete Párja. Ám mikor hazamegy, és megnézné az adatokat, amit a jövendőbeli férjéről kapott, megdöbbenve tapasztalja, hogy nem Xander van ott, hanem egy másik fiú. Mi történt? Két Párja lenne? De hiszen a Társadalom sosem hibázik, nem igaz?

Nos kezdjük azzal, hogy nagyon nagy izgalmas cselekmény itt nincs. Ez nem olyan, mint az Éhezők Viadala, hogy véres-háborús kegyetlen, de mégis magával ragad, ahogy felvázolja ezt a disztópiás világot. Ally Condie teljes részletességgel, és nem unalmasan, mutatja be a Társadalmat és a szabályait, és mindenre rácsodálkozik az olvasó vagy éppen elborzad. Mint minden disztópiás regény, ez is társadalom kritika. De más témákat is feszeget. Feldolgozza a halált, hiszen hiába 80. születésnapján elvárható, hogy mindenki meghaljon, de vajon tényleg fair ez? Másfelől ott van, hogy mi mindenről mondanánk le csak a tökéletesség kedvéért? Hiszen a regényben lévő szereplőknek mindenük megvan, nem kínozzák, nem éheztetik őket, nem betegek, szabadidejük is van (bár betáblázott), mégis valami hiányzik, az pedig a szabad akarat, a döntés lehetősége. De vajon hiányolnánk ezt? Pont ezért másabb, mint az Éhezők Viadala, ahol Katnissnak könnyű fellázadnia, hiszen éheztetik őket, büntetik őket, de itt, ahol látszólag minden tökéletes? Ugyan ki merne fellázadni? Úgy gondolom, hogy ebben rejlik a könyv varázsa, hogy ilyen rafináltan megoldott hazugságok hálóján átlátni, mennyire is nehéz. (Ezt akár átvetíthetjük másra is az életünkben.)

Cassia gyenge karakterként kezdi. Hiszen hisz abban, hogy a Társadalom tökéletes, a Társadalom sosem téved, a Társadalom jót akar, de szép lassan rájön, hogy ez mégsem igaz, amikor megismerkedik Ky-jal, aki a másik, véletlen Párja lett volna. Bár minden karakter tanul egymástól, Cassia fejében ülünk és őt látjuk a legjobban fejlődni. Hogyan lesz egy vakon hívő lányból az, aki hisz a változásban? És vajon mennyit ér egy ember boldogsága (ezen Cassia is töpreng), lenne-e joga rá, hogy fellázadjon a rendszer ellen, csak mert ő nem boldog, de mindenki más igen?

Minden karakter szép és egész a könyvben, bár Cassia lány barátnőit ritkán látjuk, de nincs is nagy szerepük. Minden karakternek vannak hibái, gyengeségei, de erősségei is. Meglepetten tapasztaltam, hogy végre a felnőtt karaktereket is a szívembe tudom zárni, ugyanis Cassia szülei nemcsak háttérbábuk, igenis nekik is megvan a maguk gondja a Társadalommal.

A szerelmi háromszög szép és jó, bár eléggé látszik, hogy kit fog választani Cassia, mégis mindkét fiú karakter szerethető és reális. És megnyugtatásként mondom nem rózsaszín cukros, és bár a szerelem lenne a főszál, hiszen amiatt kezd el kételkedni Cassia a Társadalomban, mégsem nyálas, és mégsem éreztem annyira előtérben.

Összességében csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek nem feltétlen kell robbanás, meg vér, meg akció, sem "szeretlek," "nem, én jobban" mondatok. Kicsit komor, kicsit elgondolkodtató, de mindenképpen kikapcsoló első regény ez egy trilógiából. Az utolsó 20 oldalon vannak nagyobb csavarok, és a vége nyitott, természetesen, utal arra, hogy jóval izgalmasabb 2. és 3. rész elé nézünk. Gratulálni tudok csak Ally Condie-nak, amiért ilyen gyorsan meg tudott magának venni, messze még november 1-e, amikor megjelenik a 2. rész.

Kedvenc karakter: Cassia, Ky

Ami kifejezetten tetszett: a világ leírása

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Megjegyzések

  1. Szia!

    Gondoltam, megosztom veled!

    http://www.cicerokonyvstudio.hu/Elokeszuletben/?Konyv=Matched_Egymashoz_rendelve

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Köszönöm szépen az infót. :) De jó, megtartották a borítót, és milyen jó címe is lett.

    VálaszTörlés
  3. Én most fejeztem be, és egyszerűen imádom...

    VálaszTörlés
  4. Szia Gigi!
    A borítók sokszor nálam is döntő fontosságúak, már abban a kérdésben, hogy megvegyem-e vagy nem. Ebbe a borítóba én is teljesen belehabarodtam, mert lenyűgöző, és számomra tényleg árasztja magából a jövőt, kár hogy a történet nem éri el a színvonalat. Vannak benne jó elgondolások, kifejezetten újított, hogy korlátozzák a művészeteket, de… Ezt az ötletet ennél precízebben is kidolgozhatta volna. Különösen bökte a csőrömet, ami általában mindig felpiszkál, hogy ahelyett, hogy nevet adna neki, simán nagybetűvel írja… És ezt még el is viseltem volna, ha kicsit kreatívabb Ally Condie, de valójában semmilyen ötletét, részletét nem fejti ki, mintha nem is töprengett volna rajta.
    A történetet viszont kedveltem, Cassiát is, mert érezhető benne az erő, csak éppen tényleg nincs miért lázadnia. Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a döntéseivel, de könnyed YA, és talán ennyiről is kell szólnia. A fiúk terén viszont nem alakított nagyot. Apukája és öccse még csak-csak, de Xander és Ky… Én többet akartam volna belőlük látni, de a könyvet IMÁDOM. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige