Ugrás a fő tartalomra

Ellen Hopkins: Identical (Azonosak)

Hogy akadtam rá: Megláttam egy trailert. Elolvastam a témáját. Beleszerettem.

Úgy általában az egészről: Kaeleigh és Reanne Gardella élete tökéletesnek tűnik. Édesapjuk bíró, édesanyjuk pedig épp most indul a kongresszusi választásokon, és nagyon is esélyes, hogy ő nyer. Kaeleigh-nek ott a hihetetlenül helyes és rendes srác, Ian, akit még az sem tántorít el, hogy az iskola szőke lánya, Madison nem épp szép dolgokat terjeszt a lányról. De miért nem fogadja el Kaeleigh Ian szerelmét? Mi az, ami a tökéletes fehérkerítéses ház falai mögött rejtőzik?

Nyolc évvel ezelőtt a Gardella család autóbalesetet szenvedett, és ennek következtében édesanyjuk frigid lett, munkába temetkezett, és édesapjukat arra kényszerítette, hogy a szeretet máshol keresse… Kaeleigh-nél. Míg Kaeleigh próbálja feldolgozni, hogy édesapja rendszeresen molesztálja, rá kell jönnie, hogy csak úgy tudja magát normálisnak érezni, ha vagdossa magát, ha túl sokat eszik, és ha itallal tompítja a fájdalmát.

Eközben Raenne féltékeny az ikertestvérére, hiszen ő még annyi szeretet sem kap, amennyit Kaeleigh, így különböző férfiak társaságába menekül, lehetőleg olyanokéba, akiknek vannak kapcsolatai és tudnak neki egy kis drogot szerezni. Emellett pedig, hogy bebizonyítsa mennyire is ura a saját testének, gyakorta hánytatja magát.

A könyv története elborzasztó, és nem is ajánlom a rózsaszín lelkűeknek. Ellen Hopkins ugyanúgy, mint eddig szabad (néha kép) versekben olyan szavakat válogat és úgy, hogy az ember mindent átérez, mindent megért. Szívfacsaró a két lány története, ahogy megpróbálnak ismét normális, egész személlyé válni, ahogy megpróbálnak kitörni édesapjuk vasmarkából. Ahogy eltöprengenek azon, hogy az édesanyjuk, miért nem veszi észre, miért nem segít nekik. Megkönnyezi az olvasó, hogy senki másra nem számíthat a két testvér, csak egymásra. Ráébreszt minket arra, hogy igenis bárkivel megtörténhet ilyesmi, akár a mi ismerőseinkkel is, és Hopkins ismét megmutatja, mi kell ahhoz, hogy valaki öngyilkos legyen, és mi kell ahhoz, hogy valaki ráébredjen, hogy mégse tegye, hogy mennyit számít egy-két ember segítsége, és hogy igenis álljunk ki a problémákkal küzdők mellett, mert talán mi lehetünk számukra az utolsó szalmaszál.

Nem történik sok minden a kötetben, a két testvér váltott nézőpontjain át követjük az életüket és vissza-visszaemlékszünk, hogyan is kezdődött ez az egész. Mégis teljesen sodor magával a könyv, magával ragad, és eléri a hatást, egy picit felébreszt minket, hogy ilyen szörnyűség is van a világban.

Bár ifjúsági irodalom, nem ajánlom azoknak, akik komolytalanok. Sokan használnak ilyen témát, mint Hopkins, pl. a nemi erőszakot, csakhogy eldramatizálják a buta tini sztorijukat, ez nem arra készült. Hopkins lánya egy segítő központban dolgozik, az írónő rengeteg olyan emberrel beszélt, akit az apja molesztált, és pszichológussal, aki ilyen tinédzserekkel dolgozott. Őszintén, teljesen hitelesen van felépítve a történet, és az adott problémát mutatja meg, és hogy abból is van kiút. Nem részletesen írja le a nemi erőszakot, de a gyengébb idegzetűeket zavarhatja, ráadásul apa-lány viszonyról van szó. Bár én szeretem a komor, valós sztorikat, mégis megülte a gyomromat néha, annyira borzasztó hangulatot tud kelteni. A feldolgozott téma főleg a családon belüli nemi erőszak, de ugyanakkor van itt mentális betegség, fokozott szexuális viselkedés, drog- és gyógyszerfüggőség, alkoholizmus, bulémia, anorexia. Nem könnyed esti olvasmány, így azoknak nem is ajánlom, akik nem bírják. Akik szeretik a komoly, megdöbbentő történeteket, vagy hasonlón mentek keresztül és szeretnék feldolgozni, azoknak tökéletes.

Csak azért, hogy a végéről is szó essen. Volt már reális Hopkins végünk, volt már nyitott Hopkins végünk, az írónőben itt sem csalódunk, a vége lehet másoknak megdöbbentő és sokkoló (én nem tudom, véletlen elolvastam a spoileres tartalmát), egy dolgot viszont biztosan állíthatok: szívbemarkoló és én őket is megsirattam, mint minden Hopkins hőst.

Egy kis ízelítő, gyenge saját fordításban:

Tükör, Tükör.
Amikor tükörbe nézek, az ő arcát látom.
Az ő jobb oldala, az én balom, ugyanolyan
anyajegy, arcgödör és minden más.
Az én jobb oldalam az ő balja, szeplőtlen.

Teljes ellentétek vagyunk, ellentétek
Kaeleigh és én.
Tükörkép egypetéjű
ikrek. Egy petesejt, egy sperma, egy zigóta, kettéválva, ugyanazon
a genetikai készleten osztozva.

Kívülről egyformák vagyunk. De nem
belül. Szerintem ő a petesejt, annyira hasonlít anyánkra, hogy attól rosszul vagyok.
Rideg.
Szabályozott.
Akkor én lennék a sperma,
azt hiszem. Minden apánktól örököltem.
Tiszta apu, ez vagyok én.
Társfüggő.
Gyáva.

Jó, rossz. Jobb, bal.
Kaeleigh és Raeanne.
Egy petesejt, egy sperma.
Egy lény, kettévágva.
De hány lélek?

Érdekes Kérdés

Nem gondoljátok?
Mármint, hogy ha a Mindenható
Lény egyetlen lelket illeszt be
a fogantatás pillanatában,
akkor az az esszencia
kettéválik? Az a két rész
küzd, hogy ismét
egy egész lehessen, mint egy tengericsillag
vagy egy földigiliszta?

Vagy a lélek klónozza magát,
létrehozza egy tökéletes mását,
valaminek, ami
még meghatározatlan? És ha igen,
ez a tükörkép megváltozhat?

Vagy az Alkotó
tényleg két
külön álló
lelket illeszt
egyetlen sejtbe, olyan csatát
előidézve, ami
ilyen lehetetlen szakadáshoz vezet?

Az ikrek a méhben jönnek létre?
Vagy egy jobb helyen?

Kedvenc karakter: Kaeleigh, Raenne, Ian

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a megvalósítás

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból - még mindig nem tetszik ez a túl egyszerű stílus

Megjegyzések

  1. nm tudod magyarul kiadtak?

    VálaszTörlés
  2. Kedves névtelen, Gigi üzent velem:
    "Nem jelent meg."

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!Az lenne a kérdésem,hogy valamikor meg fogják jelentetni magyarul?Olyan jó lenne!

    VálaszTörlés
  4. Szia Effy!
    Sajnos azóta sem tudok magyar megjelenésről.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik