Év végi Könyvszemle

2010. december 24., péntek

Mivel tényleg nem tudom, hogy a kedves T-Home mikor köti ki a netet, és már elolvastam az ez évre tervezett könyveket, ezért gondoltam, most karácsony alkalmából lesz Év végi könyvszemle. Kommentbe bepötyöghetitek, hogy nálatok melyik kategóriában ki a nyertes, kíváncsi lennék rá. :D Az egyetlen követelmény, hogy 2010-ben elolvasott könyv legyen.

1. A legjobb regény: Ellen Hopkins: Impulse - Miért? Mert őszintén beszél az öngyilkosság miértjéről, hogy mi vesz rá valakit arra, hogy feladja az életét, és mi vesz rá valakit arra, hogy rájöjjön, hogy van miért élni. Komoly regény persze, és szívszorongatóan mutatja be három tinédzser életét (akik közül kettő nemi erőszak áldozata), és semmi nyálas nincs benne, ahogy igenis bebizonyítja, hogy a barátok, a család, az elfogadás mennyit segíthet egy-egy emberen. Nem mondom, hogy sokan elbírnák olvasni ezt, de rám idén ez volt a legnagyobb hatással.

2. Legjobb író: Ezzel mindig gondban vagyok, mert valaki olyat kéne kiemelnem, aki a legnagyobb hatással volt rám, de nem mondhatom mindig Neil Gaimant meg a többieket. :D Gaimannek is voltak idén nagy történetei, tekintve, hogy a Sandmant és a Books of Magicet idénre időzítettem, akkor ott lenne Ellen Hopkins is, akivel megismerkedtem, mint rettenetes témákat boncolgató író, de valahogy úgy érzem, hogy idén a legelsöprőbb hatást Tonya Hurley gyakorolta rám a Szellemlány trilógiájával. Morbid humorral fűszerezve, egyszerű történettel olyan szívszorítóan mesél, mint Ellen Hopkins, de kevésbé nyers és véres valósággal dolgozik, és egy olyan témát nyújt, ami mindenkinek az életében benne van.

3. Legjobb női főszereplő: Ez évben is akadtak iszonyat buta és idegesítő főszereplők és olyanok, akik kemények, és olyanok is, akik bár átlagos lányok, nehéz helyzetben összeszedik a bátorságukat, és helyt állnak. Éppen ezért választanék az utóbbi kategóriából egy lányt, akivel teljesen azonosulni tudok, ő nem más, mint Charlotte Usher a Szellemlányból.

4. Legjobb férfi főszereplő: Kevés férfi főszereplő van, (én azt tekintem annak, akinek a szemszögéből látunk eseményeket), de idén egy igazán szerethető karakterrel sikerült szembetalálnom magam, és megmentett attól, hogy ismét Tim Huntert jelöljem. :D Szóval az idei év győztese, akivel teljesen tudtam azonosulni, akiért ugyanúgy izgultam, mint egy szívemhez nőtt női karakterért, nem más, mint Cassel Sharpe (Holly Black: Curse Workers sorozat).

5. Legjobb női (mellék)szereplő: Ezzel megint szenvedek, mert a legtöbb mellékszereplő annyira egybeolvad a többivel, hogy hiába szerettem egy könyvet nem merem kiemelni azt a szereplőt, akit akkor megszerettem, mert már el is felejtem egy adott idő után. Leginkább Scarlet Kensingtont jelölném a Szellemlányból, bár rám lehet fogni, hogy ő főszereplő. Ő az a tipikus átlagos lány karakter, akinek nincs semmilyen ereje, aki nem arról híres, hogy szép és okos, csak egy mezei gimnazista, mégis hogy megmentse a nővérét, akivel nem felhőtlen a kapcsolata, bármit megtesz, és ugyanezt a barátaiért is.

6. Legjobb férfi (mellék)szereplő: Idén bárki bármit mond, nekem ő akkor sem főszereplő, ezért a győztes Derek Souza (Darkest Powers). Igen, leverte nálam Will Herondale-t és Jem Carstairs-t is, bár mind tudjuk, hogy imádom Cassandra Clare fiú figuráit, mégis Derek az, akit végre megemlíthetek. Sajnálom, hogy ez a trilógia nem került be Magyarországra, mivel nem sablonos, vicces, teljesen jól felépített, és van olyan jó világ benne, mint a Csontvárosban, és ahogy Clare-nél Armstrongnál is a karakterek az egyik legnagyobb erősség a könyvben. :D És igen, Derek van olyan édes számomra, mint Jace még a Csontváros elején

7. Legjobb gonosz karakter: Az idei évben siralmas volt a gonosz felhozatal. Akadtak itt vérszomjas fenyők, vérfertőző démon testvérek, átlátszó gonoszsággal rendelkező trollok és vámpírok, sőt még szőke ribancok is. Bár Cassandra Clare-nél is egyből ki lehetett találni, ki a gonosz, mégis azt mondanám, hogy ő volt az egyetlen elbűvölő személyiség, aki cseles volt és átvágta a szereplőket, már ha minket nem is, így a nyertes a Magister a Clockwork Angelből.

8. Legjobb vége-harcolós jelenet: Idén ebből is kevés akadt, vagy elmélyülős, emberi problémákkal foglalkozó könyvet olvastam, ahol nincs is, vagy rossz fantasyt, ahol untam. Clare sem nyújtott idén ide illő teljesítményt, Gaiman sosem annyira a nagy csata híve, ezért az idei győztes a Darkest Powers befejező kötetének vége: The Reckoningban, amikor visszamennek az Edison csoport főhadiszállására, és ott aztán démonoktól kezdve zombikig minden van.

9. Legjobb romantikus jelenet: A jó könyvekből is idén, szinte sehol nem volt ütős romantika. Az Éhezők Viadalában tudjuk, hogy nem az a lényeg, és bármennyire akarjátok mondani, hogy Rose és Dimitrij istentelenül jó páros a Vámpírakadémiában, én őket nem szeretem. (Mármint a párost, a könyveket igen.) Így ismételten csak a The Reckoning győzőtt, ahol végre a romantikán is van hangsúly, mivel ez a befejező kötet, és mindkét fiúval akadnak romantikus helyzetek Ezek közül nekem a Derek/Chloe és az a bizonyos pohár jelenet lett a kedvencem.

10. A legviccesebb jelenet: Amin idén a legtöbbet nevettem, engem is meglepett, Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek című könyve. Igazából az egész tele van humorral, de a végén, amikor bejön a képbe a főszereplő szerelme, akkor igazán könnyesre nevettem magam. :D Bárki bármit mondhat, idén ő a nyertes.

11. A jelenet, amin a legtöbbet bőgtem: Bár Ellen Hopkins mindkét könyvén úgy sírtam, mint egy kisgyerek, mégis a Lovesick győz, a Szellemlány trilógia vége, amikor Charlotte és Scarlet elbúcsúznak, mert arra, ha rágondolok már elsírom magam. (Hozzáteszem, lehet azért mert ennyire érint személyesen is.:))

12. Az a hely, ahova szívesen elmennék: Igazából ez morbid lesz, de szerintem a legpofásabban kitalált hely a Túlvilág a Szellemlányban. Ha ilyen a túlvilág, akkor nem is annyira zavarná az embert, ha vége az itteni életnek. (Mondtam, hogy morbid vagyok.)

13. A legjobb párosítás: Mind szeretjük a romantikus párosokat, akiknek lehet szurkolni, hogy jöjjenek össze. Vagy ha nem, hát ott vannak a fanficek rá. Idén a legtöbb romantikus könyvnél elfogadtam, hogy oké, ezek szeretik egymást, legyenek együtt. Sehol semmi olyan nem volt, ahol igazán arra vártam, hogy mikor jönnek össze, kivétel persze... kitaláltátok. :D Darkest Powers: Derek/Chloe. Mert igenis a mogorva, geek fiúnak szurkoltam egész végig.

14. A legcsavarosabb történet: Ez már nálam nagyon no comment lesz, mivel az összes történet, amit olvastam, szinte egyszerűen kitalálható. (Kivétel az Unwritten, de az meg képregény.) Szóval unalmas lesz, de igen, The Reckoning hozta azt, amit tavaly az Üvegváros. Ugyanolyan jó, ugyanolyan izgalmas, humoros, érzelmi hullámvasút az egész, ezért nem csoda, hogy majdnem minden kategóriában tarolt.

15. A legszebb borító: Igazságtalan a többi könyvvel szemben, de Tonya Hurley: Szellemlány. Nem kell magyarázni. :D


A Legrosszabbak

1. A legrosszabb regény: Aprilynne Pike: Wings - Szárnyak - Miért? Mert nem jelölhetek mást, és mert olyan, mint egy kezdő 14 éves író fogalmazásilag, kidolgozásilag, minden. A történet egyszerű, és még ki sincs dolgozva úgy, hogy élvezhető legyen. Azt hittem, hogy a Vámpírnaplók időzavaránál nagyobb bakit nem lehet írni, de igen.

2. Legrosszabb író: Bár Pike-ot nem szeretem, hiszen bebizonyította számomra, hogy csak Meyer ajánlása miatt bestseller, mégis mást fogok jelölni ebbe a kategóriába. Olyat, akinek a kéziratát szerkesztő át se nézi, mert híres, írt vagy 20 könyvet és ugyanúgy nem tanult belőle semmit. Ő nem más, mint Lisa Jane Smith.

3. Legrosszabb női főszereplő: Sokat töprengtem, hogy ki legyen, ugyanis ide jöhetne Elena Gilbert, hiszen egy csitri, aki buta, és mindenkit kihasznál, de nem. Aprylinne Pike karakter nélküli váza ide tökéletesen megfelel. Laurel, akiről nem tudunk semmit, csak hogy szép és szereti a Sprite-ot.

4. Legrosszabb férfi főszereplő: Bár a sírós, csökött agyú Damon Salvatore lett volna az első gondolatom, mégsem ő lesz. Kami Garcia és Margaret Stohl bebizonyították, hogy hiába akarnak valami újat mutatni (a férfi főszereplős E/1-et), képtelenek akár tinédzser fiú helyébe beleképzelni magukat, ezért olyan, mintha szerencsétlen Ethan Wate lány lenne.

5. Legrosszabb női (mellék)szereplő: Aprilynne Pike Szárnyak könyvéből Chelsea, akinek semmi szerepe nincs, mint kb. egy-két mondat, csak azért, mert kell női barát is. Semmit nem ér el vele az írónő, és ennél üresebb karaktert is rég láttam.

6. Legrosszabb férfi (mellék)szereplő: David Lawson, a Szárnyakból. Davidről szintén annyit tudunk, mint Chelsea-ről, csak pluszban, hogy van mikroszkópja. Minden különösebb ok nélkül szerelmes a csajba, és ha a csaj éteri szépségét nézzük, akkor a többi pasinak is meg kellett volna környékeznie, de persze ők nem tették, mert... mert nem tudom miért.

7. Legrosszabb gonosz karakter: Meglepő lenne, ha azt írnám, hogy a Szárnyak gonoszai? Semmi karakterük nincsen, és ráadásul még ha iszonyat erősek és okosak is lennének, valami nagyon nagyon egyszerű dolgot néznek félre, így menekül meg a főhős. Ráadásul Vörös és Sebhelyes totál Mr. Croup és Vandermar koppintás, valami fájdalmasan gyermeteg módon.

8. Legrosszabb vége-harcolós jelenet: Lisa Jane Smith nem hazudtolta meg magát idén sem, és próbált valami nagy eksönt a végére behúzni. A Leszáll az éj kötetben Elena harcol a fenyőkkel... "A rossz fenyők a pokolra jutnak" felkiáltással. Nos... Karácsonyra ideális, amúgy iszonyat nevetséges.

9. Legrosszabb romantikus jelenet: Elena és Damon kapcsolata a sorozatban valami fenomenális, a könyvben nem létező. Mivel a sorozatjogait megvették és szerelmi háromszöget hirdettek, ahogy eddig minden előző könyvkötet is, Lisa Jane Smith fogta magát és végre beleírta eme háromszöget. Na, már most amikor a két szereplő se tudja, melyik világban vannak, de azért Damon masszírozza Elenát, azt én éreztem, hogy romantikus akarna lenni, de az volt a világ legrosszabb jelenete ilyen szempontból számomra. Ez is a Leszáll az éj kötetben van.

10. A legrosszabb vicces jelenet: Leszáll az éj kötetben van néhány ilyen, amikor életveszélyes helyzetben nevetnek a gyakorlatilag semmin, és nem azért mert idegesek...

11. A rosszabb drámai jelenet: A Sötét Szövetség című Vámpírnaplók 4. rész vége. Én már sírtam, de nem a meghatódottságtól.

12. A legrosszabb kitalált hely: Lisa Jane Smith találmánya az üveggömb világ, ami a démonoknál van. Olyan átláthatatlanul van megírva és annyira olyan hatást kelt, mintha a Coraline-ból lenne, hogy nagyon nem tetszik. Ez is a Leszáll az éj kötet érdeme.

13. A legrosszabb párosítás: Lenyűgöző Teremtmények: Ethan/Lena. Mert nincs ott semmi vonzódás, pedig az ötlet marha jó lett volna.

14. A legátlátszóbb történet: Nem tudom eldönteni, hogy ki kapja, mert a Leszáll az éj és a Szárnyak egyaránt rémes történetileg, és a Lenyűgöző Teremtmények se sokkal marad le. Míg a Lenyűgöző Teremtményekben van potenciál, a Szárnyak egy elcseszett történet, addig a Leszáll az éjben az első 10 oldalon elmesélnek mindent, és nem jönnek rá a szereplők, pedig sokszor ki is mondják. És 600 oldalon keresztül képes ezt húzni Smith, nem csak 400-on. Úgyhogy Lisa Jane Smith újabb díja ez is a Leszáll az éjjel.

15. A legrosszabb borító: Meglepő, de sajnos ezt kell mondjam. Richelle Mead: Véreskü. Nem vagyok képes elfogadni a borítót, még ha a kiadót imádom, és a tartalmat is szeretem. :(

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!
Sok mindenben igazad van,de a Szárnyakkal kapcsolatban nincs!A könyv igenis izgalmas és tartalmas.A kövi részek alatt lerágtam a körmöm is.A 3-as vége az egyik legjobb rész,de a 2-es vége sem marad el tőle.Ami az írót illeti (5). Olvasd el a 2,3-at is és megérted mért mondom ezt.

A Nagy Medve írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
A Nagy Medve írta...

Kedves Névtelen előttem kommentelő!
Mit értesz tartalmas alatt? Milyen filozófiai mondanivalója volt a könyvnek? Vagy mire gondolsz?
Amúgy pedig helyesírási szótár. :) Az már tartalmas.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.