Celia Thomson: The Chosen (A kiválasztott)

Hogy akadtam rá: Kedvenc kiadóm adja ki, és van belőle sorozat is.

Reklámszöveg: Sose nézz le!

Úgy általában az egészről: Chloe King úgy érzi, végre minden visszaállt a régi kerékvágásba, tudjátok, mielőtt még meghalt volna, kétszer is. Ugyanis miután a 16. születésnapján kiesett egy toronyból, semmi baja nem esett. Majd jöttek a Maik, egyiptomi istenek teremtette macskaemberek, akik állításuk szerint meg akarták védeni Chloét a Tízedik Penge Rendjétől, a fanatikus csoporttól, akik a macskaembereket ölik hitbuzgalommal. Persze, Chloénak rá kell jönnie, hogy Szergej, a macskák vezetője nem teljesen őszinte, és hogy igenis meg akarták ölni mostohaanyját, hogy Chloe megszakítsa a kapcsolatot az emberekkel.

Miután a Tízedik Penge Rendje elrabolta Chloe mostohaanyját, nem tudott mit tenni a főhősünk, felajánlotta saját magát. Ám a csendes kis csere véres leszámolásba torkollott, ahol Chloe meghalt… megint. És ezzel bebizonyította, hogy ő A Kiválasztott, akinek uralnia kéne Szergej helyett a macskák népét. De Chloe csak 16 éves, ő csak szeretne iskolába járni, és Briannel lenni, akire halálos akár egyetlen csókja is, hiszen macskák és emberek között nem lehet kapcsolat egy ősi átok miatt.

Chloénak rá kell jönnie, hogy ha homokba dugja a fejét a problémák nem fognak maguktól eltűnni, és mindkét fél nagyon is akarja őt, élve vagy holtan.

Méltó befejezése a Chloe King Kilenc Élete trilógiának ez. Ugyanazt a szintet hozza, mint eddig, és örültem, hogy ez a sorozat a kezembe akadt.

Az egész történetet megint átszövi az az üde humor, ami hiányzik nagyon sok ifjúsági könyvből, és igen példákkal fogok dobálózni (Fallen, Dark Divine, és az összes közepes minőségű, szalagon gyártott könyvek), mert egyszerűen nem mernek a mostani ifjúsági írók szabad szájúan beszélni, és akár szarkasztikus humort adni a narrációba. És ezt csodálom Thomsonban, hogy úgy ír, hogy az példamutató.

A karakterek sorsa érdekelt, mert mindenki kidolgozott, noha nincs nagyon sok szereplőnk, ezért úgy is érezzük magunkat, mintha egy tévésorozatot néznénk, ahol van egy-két mellékszál és egy főszál. Ez itt jól működik, és hiába mondhatjuk, hogy klisés, hogy vannak a főhősnek ember barátai, ember szerelme meg fajbeli szerelme, mégis jól megír mindent Thomson. Az emberbarátok nem tehetetlenek, ugyanúgy kiállnak a főhősért, nem nézi le őket a főhős, hogy hé, én vagyok a nagy kiválasztott, ti meg húzzatok a sunyiba. És pont ez hiányzik annyi minden fantasy könyvből! Plusz, Chloe mostohaanyja is példamutató volt, igazi, vérbeli anyaként és felnőttként viselkedik. Félti Chloét, de igenis kiáll mellette és próbál neki segíteni az ésszerűség határai között.

Igazából, a cselekmény nem nagy szám, ősi átok, régi prófécia, Rómeó és Júlia-féle, destruktív, tiltott szerelem két ellenséges család között. Mind régi, lerágott csont. Mégis, mégis annyira kikapcsoló és magával ragadó az egész. Miért? Miben rejlik a nagy titok, a humoron kívül? Abban, hogy reális, végig. Minden reakció, minden interakció a karakterek között, minden gondolat, ami felmerül Chloéban, minden gyanakvás, szívfájdalom, öröm, stb., minden valósághű, nem pedig valahonnan a rózsaszín bolygóról szülte őket Thomson.

Míg sok író elfelejti, milyen tinédzsernek lenni és valami suta regényt ír, mert a marketing most nagyon jól megy az ifjúsági kategóriában, addig Thomson ténylegesen is alkot és a tinédzserek aktuális problémáját burkolja fantasy köntösbe.

Ki ne szeretne ősi próféciákról és előre elrendelt sorsról olvasni, meg titokzatos fajhoz tartozó biológiai szülőkről? Thomson ezekkel festi fel a tinédzserek bizonytalanságát, amikor nem tudják, hogy mik ők, mit várnak el tőlük az életben, amikor az ember kénytelen ráébredni, hogy nem csak mókából áll az élet, hogy nem mindent fognak a szülei helyette megoldani. Sőt! Hogy mindenkinek fel kell nőnie, és döntéseket hoznia.

Chloe követ el hibákat, főleg párkapcsolati téren, hiszen két fiúval is „jár,” bár tudja, hogy melyikbe szerelmes, és azzal nem igazán lehet együtt. De mindent helyrehoz Chloe és ez benne a becsülendő és a példamutató. Nem akar hazudni az anyjának és nem is teszi, ahogy másnak se, mert az sosem vezetett semmi jóra. És igenis a leglogikusabb módon oldja meg a problémákat, és megpróbál megbocsátani, amikor igenis, hogy nagyon nehéz, de a harag rossz tanácsadó, és ezt pontosan tudja. Mi ez, ha nem egy ifjúsági fantasy trilógia, egy halom valós apró problémáról, amihez a tinédzserek tudnak kapcsolódni, amiből erőt meríthetnek, hogy igenis, a helyes utat érdemes választani.

Nem tanmese ez, nem látszik ki a lapok közül, nem akar minket megnevelni, mégis én örültem, hogy ilyen példamutató női főhős is előkerült a mai sok nyávogó gép között. Jó volt látni, ahogy Chloe felnőtt, és egy kicsit magamra is ismertem benne.

Örülök, hogy elolvastam ezt a sorozatot, és várom, hogy láthassam a filmet.

Kedvenc karakter: Chloe

Ami kifejezetten tetszett: reális ábrázolás, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2005. január 6.

Oldalszám: 245 oldal