Ugrás a fő tartalomra

Elizabeth Chandler: Két világ határán

Hogy akadtam rá: Odakint a kedvenc kiadóm adja ki.

Úgy általában az egészről: Egy év telt el azóta, hogy Ivy szerelme, Tristan meghalt, majd visszatért, mint angyal és megmentette őrült, mostohatestvérétől Gregorytól. Mivel Gregory is meghalt, meg Ella is (a macska, figyeljetek, mert ez ám fontos cselekményelem lesz*), a lányok úgy döntöttek, hogy a nyarat máshol töltik, mert ez jelöli majd a Nagyon Szomorú Évfordulót. Suzanne világkörüli útra ment, Ivy, Will (akivel jelenleg jár) és Beth pedig Cape Codba mentek egy rokonhoz dolgozni egy kis nyaralónál. Ott van persze Beth unokatestvére, meg még egy lány, és hát, mivel üssék el az időt, nem? Szellemtáblával! Pontosan! Mikor persze, hogy van médiumunk. Ám jujujj, mivel nem hallgatnak Bethre, hogy fehér gyertyát használjanak és vöröset gyújtanak meg, ezért egy gonosz entitás átjön a portálon, ami rémálmokat okoz Beth-nek, no meg Ivy (megint) autóbalesetezik (komolyan, ennek a lánynak slusszkulcsot sem adnék a kezébe) és testen kívüli élményében találkozik Tristannal, aki megmenti az életét. Juhú! Pedig milyen jó lett volna, ha most Ivy hal meg.

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy semmi több mint marketingfogás. Újranyomták Chandler könyveit, mert most bejött ez a fantasy ifjúsági mizéria, habár vajmi köze volt ennek a fantasyhoz, és 16 év után, valami rögeszme folytán újból írni kezdett hozzá. KÖNYRÖGÖM! NE! 16 évvel ezelőtti tinik már felnőttek, esetleg a kedvenc ifi könyvüknek, aminek szentül hitték, hogy vége, most megint folytatása van. MIÉRT?!

Mert ugyebár még mindig nem tanult meg rendesen írni Chandler, bár már vannak tájleírásai, de szintén ugyanaz a probléma: kidolgozás, kidolgozás, kidolgozás. Az elején van két új lány szereplő, szinte semmi bemutatás nincs, csak egyből odaböki a nevét, azt se tudjuk, kik azok, és teljesen zavaró. Másfelől meg megint jön az az oltári nagy baki, amiért a kabala kaktusszal nem csak megcsapkodnám az írónőt, hanem közelebbi viszonyba is kerülhetnének. Mi az, hogy kiemeli, hogy 1994 van és van facebook, skype, iPod, laptop és e-mail, no meg mobiltelefon. NEM! NINCS! Nem érdekel, hogy a szőke cicáknak ez kell, történelmi regényt sem írunk mobiltelefonnal! Biztosíthatlak, mert éltem 1994-ben, hogy tökéletesen megéltem mindezek nélkül, sőt, lehet ilyen technikai elemek nélkül NORMÁLIS urban fantasyt írni. Ezt nem tudom elhinni, hogy szerkesztő átengedte, azt meg még úgy se, hogy pont ezt a sorozatot kellett behozni Magyarországra. Eleve kicsi piac vagyunk és egy ilyen bakis könyvet, ami ennyire nem minősíthető… Hát kár rá a papír.

Természetesen tele van az egész képzavarokkal: „A szerelem mindenegyes részébe belenyúlt.” „Imádta a kezeit.” (Kézfétis rulz!) „- Hogy néz ki? – Göndör, sötét haja van… sok.” (Tizennyolc évesen meglepő is lenne, ha nem lenne sok haja.)

Vannak írói erőltetések, sőt, csak az van a könyvben, ha már egy épkézláb cselekményalap nincs, ami még az első három részben halványan ott volt. A prológusban MÁR tudjuk, ki a főgonosz, de emellett minden, amit Chandler cselekménynek hív szinte úgy van belepréselve, hogy az olvasó is csak a haját tudja tépni közben. Először is, be kellett hozni a főgonoszt, tehát új lényeket (démonokat) kellett beiktatni, ehhez kellett a szeánsz jelenet (juhú, Vámpírnaplók utalás), amit könyörgöm Beth simán megállíthatott volna, hiszen tudta mi a tét. Beth-hez kötődik még, hogy Ivy szentül hiszi, hogy Tristan gyógyította meg, természetesen Beth médium, tud arról, hogy léteznek angyalok, de persze Beth nem hiszi el, hogy Tristan „élhet.” Mert… ööö az túl logikus lenne?

Beth amúgy mintapélda a „szúrjuk be magunkat a regénybe” cselekményelemnek, hiszen Elizabeth Chandler, értitek Elizabeth, mint Beth. Mindketten írók is… Hmm… Micsoda véletlen.

Erőltetés még, hogy van Guy, vagy Fickó, nem tudom, lefordították-e magyarban, aki egy amnéziás csávó, aki oda van a főhősért. Na már most ha az amnéziás, amíg amnéziás a kórházban maradna, nem lehetne romantikus szupcsi jeleneteket írni, ezét Chandler fogja, és megszökteti Ivy-val, mert az nyilván logikus és kivitelezhető.

Tristan megmenti Ivyt az Élet Csókjával, ami tiltott dolog… De miért lenne tiltott, ha bármelyik angyal képes rá? Mi az, hogy mindig tiltott? Mi értelme van ennek? Ez olyan, mintha adsz egy kést egy embernek, de azt mondod kenyeret se vághat vele… Sokkal hihetőbb lett volna, ha azt írja „valamilyen esetben tiltott használni.”

A romantikus jelenetekre betűt sem akarok pazarolni. Aki azt hitte úh, Tristan halott marad, hát nyilván nem, mert az mire lett volna jó. Szó szerint ugyanazok a jelenetek vannak a könyvben, mint az első részben, és nem viccelek, ennyire kreatív volt Chandler. (Vagy energiatakarékos, mint a mosógép.) Természetesen mivel az előző részben négy pasiból három meghalt, aki Ivyre nyálazott, most behoztak gyorsan három új karaktert, aki ugyanezt a célt szolgálja. Örvendjünk!

Összességében ez egy nagyon pocsék regény, aki az első három résztől nem volt elájulva az ettől még úgy se lesz, hiszen logikai baki, tényhiba hátán, ez a tipikus negatív példa, hogy hogyan nem kell írni.

*Mivel Ella meghalt, ezért kaptunk két új macskát, tuti ők fognak majd a továbbiakban meghalni. Értük kell izgulni.

Kedvenc karakter: Andy

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: -

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 2/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Dark Egmont

Kiadás dátuma: 2011. szeptember

Oldalszám:
238 oldal

Megjegyzések

  1. Guy itt is Guy (szerencsére).
    Tudod, mit nem értek? Hogy a pba lehet ennek 4 feletti átlaga? Még az első 3 rész hagyján, de ez is???

    VálaszTörlés
  2. Szerintem az a magyarázat rá, hogy kevesen olvasták, illetve csak a "lefizetett bloggerek." Ami veséző kritikát találtam róla (egyet), ott tényleg 1 pontot adtak rá. :D A többiek meg istenítik, csak nem tudom, mire fel.
    Jessica Verday trilógiája is ilyen, hogy 4 feletti átlaga van, pedig minőségben kb. ugyanilyen.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d