Ugrás a fő tartalomra

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Hogy akadtam rá: A klasszikus irodalmas projektre válogattam.

Úgy általában az egészről: Mikor új szomszédok költöznek Benneték mellé, Mrs. Bennet álma, hogy férjhez adja valamelyik lányát az öt közül, úgy tűnik, valóra válhat. Ám a kedves és szeretetre méltó Mr. Bingley mellett megjelenik barátja is, Mr. Darcy, aki nem éppen egy kellemes alak.

Az az igazság, hogy egy ideje már ülök a „kritika” felett, azért is, mert betegszabin vagyok, no meg mert annyira nem is tudom, hogy hol kezdjek neki. Először is féltem tőle, és nem azért mert klasszikus, azokkal nincs gondom. Furcsa, mert klasszikusoknál el tudom nézni, ha a régi korban játszódik a történet, valószínűleg azért, mert az írók akkor éltek és sokkal hűebb, mint ha egy mostani író írna légből kapottan.

Tehát attól tartottam, hogy ez egy nagyon nyálas, nagyon romantikus valami lesz, ne kérdezzétek miért, biztos műveletlen vagyok, azért volt ez az első benyomásom. De amikor kinyitottam a könyvet, egyből magába szippantott, és a végéig nem eresztett.

Az első megállapításom az volt, hogy nem teljesen szokványos a leírás, legalábbis számomra nem, néhol inkább csak meséli a cselekményt, néhol csak a párbeszédeket látjuk, és bár nagyjából mindig Elizabeth Bennet a főhősünk, mégis látunk más karaktereket is átvezetéssel, és ettől lett számomra olyan filmszerű. Bár úgymond váltott nézőpont van, ettől cseppet sem lesz kevésbé élvezetes.

Mint mindenki sejti, nagy cselekmény nincs, ez nem az a fajta regény, nem nyomozós, nem akciós, de roppant szórakoztató. Nem tudom tényleg más szóval leírni, egyszerűen kikapcsolt. Nyilván, ha Jane Austen írásai eddig fennmaradtak, akkor minőségi és ezt nem nekem kell bizonyítani, én csak azt mondom, hogy egy magam fajta inkább mezei szórakoztató irodalomra vágyó ember is tökéletesen tudja élvezni.

Ugyanis teljesen meglepődtem, hogy Austennek milyen jó humora van, meg kellett kétszer is néznem az eredeti kiadás dátumát, hogy tényleg ekkor, tényleg ilyen marha jó könyvet írtak. (Sajnálom, de szebben nem tudtam kifejezni, noha Austen biztos jobbat érdemelne.) Egyszerűen rámutat azokra a dolgokra szarkasztikusan, ami éppen akkor volt divat: történetesen, hogy a házasság és a jövedelemszerzés mindenek felett állt.

Kicsit kifigurázza ezt az egészet, pedig abban a korszakban az érdekházasság volt a lényeg, és ettől lesz kicsit cukros, hogy bizony a főszereplők nagyjának sikerül romantikus és előnyös házasságok kötnie, de mégsem lesz hihetetlen vagy túl nyálas. Sőt, a nyálas közelébe sem ér, hiszen főképp arról szól, hogy az öt testvér (bár abból inkább három), hogyan találja meg a férjét, de persze ez az akkori korban nem volt olyan közvetlen, mint manapság. Plusz a történet nagy részét a kisvárosi élet teszi ki.

De valahogy mégsem keltette bennem egy korfestő regény képét, bármennyire is akkor játszódik, amikor. Bár már írtam, hogy a humort emelném ki a legjobban az egész könyvből, még egyszer megemlítem. Hiszen Mr. Bennet, az apa karaktere az, akivel a leginkább azonosulni tudtam. Nagyon is jól látja, hogy melyik lánya ostoba (hiszen akkoriban a nőknek nem kellett okosnak lenni, csak szépnek és jó modorúnak), és mindenhez ilyen nyers őszinteséggel áll hozzá, ami teljesen ellentétben áll Mrs. Bennet tipikus, korhű felfogásával és butaságával. (Legalábbis mi, a mai kor emberei eléggé annak látjuk.) És ebből lesznek az igazán szórakoztató párbeszédek.

Természetesen minden karakter kidolgozott, nem is várhatunk kevesebbet egy ilyen műnél, de akkor is meglepett, hogy mindenki ennyire jól elkülöníthető, hogy mindenki képvisel egyfajta embertípust. Mindenkit könnyű megszeretni, vagy éppen megutálni, és egyik karakter sem volt szimplán közömbös. Lydiát, Mr. Collinst néha megütöttem volna a blog kabala kaktuszával (lesz ám fénykép is Májkölről a kaktuszról), de mégis együtt szórakoztam rajtuk Mr. Bennettel.

Persze van itt valamilyen szinten mögöttes tartalom, de véletlen sem olyan filozofikus regény ez, mint Oscar Wilde-tól a Dorian Gray arcképe. (Azért ezt hoztam fel, mert ez volt az egyetlen klasszikus, amiről már írtam kritikát/véleményt.) Van egy pár jó megfigyelés az életről, a szerelemről, az emberekről, de mindezt könnyed köntösbe burkolja Austen, nem több mint amit az átlagember is gondolkodna. (Mert ugye nem vagyunk mind filozófusok, hogy mindig nyakatekert gondolatokon törjük a fejünket.) De azért szól olyan alapvető dolgokról, mint a család, hiszen bármennyire is különböző az öt nővér természete és van közöttük korkülönbség, plusz milyen modortalan az anyjuk, attól még valahol összetartanak és megvan a családi szeretet. Emellett pedig a barátság rögös útjaira is látunk példát Miss Lucas és Miss Bennet között.

A romantika részéről is essen szó, bár már mindent kiemeltem, csak azt nem. Mr. Darcy természetesen bekerült a kedvenc férfikaraktereim közé. Talán ő állította fel ezt a karaktersémát, talán nem, de biztos, hogy a kedvenc férfitípusom. Elizabeth és Darcy közötti jeleneteket imádtam, és tényleg van közöttük vonzódás, végig szurkoltam ám nekik, mint egy kisgyerek úgy ujjongtam. (Nem igazán lehettem szép látvány a regény olvasása közben.)

Elemezhetném még a karaktereket, de inkább hagyom, hogy mindenki magától ismerkedjen meg velük. Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg már mindenki olvasta a könyvet, de ha mégsem, és te is ilyen későn érő klasszikus típus vagy, mint én, akkor azt javaslom, kezdd el, kihagyhatatlan regény!

Kedvenc karakter: Mr. Darcy, Mr. Bennet

Ami kifejezetten tetszett: hogy elszórakoztatott

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám:
430 oldal

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy tetszett! :) Szeretem Austen humorát :) Ajánlom még tőle az Emmát

    VálaszTörlés
  2. Óh, nagyon tetszett. :D Örülök, hogy bele mertem vágni. Minden Austen fent van listán, szóval biztos olvasom majd.

    VálaszTörlés
  3. én is imádom, minden karácsonykor elolvasom, nálam ez már hagyomány...ajánlom még a Meggyőző érveket...nagyon jó

    VálaszTörlés
  4. Jane Austen <3 imádom a könyveit

    VálaszTörlés
  5. Pont azt írtad le a kritikádban,amit én is írtam volna. :) Mai napig ez a kedvenc Austen könyvem,imádtam azt a finom,szarkasztikus humort(és persze Mr. Darcy-t :3). Mondjuk szerintem a Bingley nővérek voltak a legidegesítőbb karakterek,na nekik én is adnék vagy két taslit egy kaktusszal.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…