Ugrás a fő tartalomra

Ellen Hopkins: Perfect (Tökéletes)

Hogy akadtam rá: Ellen Hopkins fanatikus vagyok.

Úgy általában az egészről: A Perfect egy furcsa regény, azért is, mert nem lehet konkrétan az Impulse folytatásának nevezni. Társregénynek hívják, mert az Impulse-zal párhuzamosan játszódik, viszont elspoilerezi annak a végét és csak pár nappal későbbig mutatja, hogy mi is történt az Impulse eseményei után. Tehát, a fülszöveg is spoileres az Impulse végére.

Cara Sykes ikertestvére, Conner öngyilkos akart lenni, mert a szülei olyan tökéletességet vártak el tőle, és hát, Carától is. Muszáj bejutnia a Stanfordra, mindenből ötösnek kell lennie, emellett mindenféle iskolán kívüli tevékenységben is részt kell vennie: mentorprogramok, pompon lánykodás, különféle sportok. Ezek mellett szegénynek nem sok ideje marad élni, de azért sikerül egy-két randit összehozni a fiújával, Seannal. Míg Cara aggódik Connerért, addig a szülei viszont elintézik annyival, hogy a fiú biztos csak figyelemfelkeltésből tette, amit tett, és nem nagyon foglalkoznak vele, mindenük az, hogy megőrizzék a látszatot és ezért Carának azt kell mondania, hogy szimplán baleset történt, és nem, Conner dehogy ment terápiás otthonba.

Kendra Matthienson az az igazán szép lány, és ezt tudja is magáról, hogy ő bizony nem okos, hanem csak a külseje van meg, és ezt próbálja kihasználni. Noha nem érzi magát tökéletesnek, és orr- és mellműtétre vágyik, no meg még fogyni pár kilót, addig is sorra nyeri a szépségversenyeket, amire az édesanyja 1 éves kora óta íratja be őt. Kendra nem is ismert mást, csak ezt a világot. Ő volt Conner barátnője, és bár Conner szakított vele, mégis felelősnek érzi magát azért, mert a fiú megpróbált öngyilkos lenni. Másfelől pedig annyira szerelmes Connerbe, hogy alig bírja ki nélküle. Mivel a szülei elváltak, és az édesapja alig találkozik vele, akkor is részeg, arra gondol Kendra, hogy ha tökéletes lesz, talán jobban fogják szeretni, mind a szülei, mind Conner. Ezért elhatározza, hogy nem fog enni, szinte semmit, és ha kell fogyasztó drogokhoz is nyúl.

Sean O’Connell szülei meghaltak, és a nagybátyja neveli a kistestvérével együtt. Bár az élete elég üres és színtelen, Cara jelenti az egyetlen fénysugarat az életében, és mindent megtenne azért, hogy együtt élhessenek örökkön örökké. Viszont mivel apja imádta a baseballt, profi játékos akar lenni, amit mivel lehetne elérni, mint sok-sok gyakorlással, no meg szteroidokkal.

III. Andre Kane gazdag, noha a bőrszíne miatt, mivel afroamerikai, néha még így is kap egy-két szúrós pillantást, de mégsem annyit, mintha szegénynegyedből származna. Nagyapja és apja mind-mind sokat kerestek, és neki is be kell állnia a családi üzletbe, de ő mást akar, ő táncos akar lenni, ezért titokban táncleckéket vesz, noha ki tudja, hogy az álmait elérheti-e.

A Perfect hozta azt, amit egy Ellen Hopkins regénytől elvár az ember, de most nem csak egy témát hozott be nekünk, és talán egy kicsit még jobban szólt a való életről, mint a többi regénye. Először is, a felépítése ugyanolyan, mint a Tricksé, vagyis van egy-egy vers a szereplőktől a nézőpontváltásnál, és általában mindig az előtte lévő szereplő utolsó szavai közül az egyik a másik szereplő versének a címe, így fűzi egybe a négy teljesen különálló nézőpontot. Néha látjuk ugyanazt az eseményt két szemszögből, néha időugrások vannak, és egy-egy függővég eredményét úgy tudjuk meg, hogy a másik pletykaként hallotta. Természetesen nehéz követni, nem bonyolít túl semmit Hopkins.

Van cselekmény, persze, de mégis inkább a belső tépelődésekről szól a könyv, főleg az eleje. Ez az Impulse-zal PÁRHUZAMOSAN játszódik, tehát, mi tudjuk a végén, hogy Conner meg fog halni, és egész végig ez sötét hangulatot vet a könyvre, mert látjuk, hogy igenis mennyien voltak, akik szerették Connert, hogy a szüleinek talán lett volna esélye a változásra, de csak talán, és hogy mennyire feleslegesen ölte meg magát, hiszen lettek volna, akik támogatják. Látjuk a híres-neves levelet, ami miatt Conner megölte magát, és látjuk a temetését is, ami egy igazán sírós jelenet.

Noha magában a könyvben nem sok sírós jelenet van, mert ez nem egy depresszív Hopkins regény, noha nem is vidám. Nem szól se többről, se kevesebbről, mint az életről. A négy tinédzser mind tökéletes akar lenni, mert a média és a társadalom ezt várja el tőlünk. Nem számít, mire vágyunk, mik vagyunk, csak a külső szépség, meg az iskolai- és sportteljesítmény, és a sok pénz, amit keresnünk kell.

A négy tinédzser különféle valós, aktuális problémákkal küzd, ezek közül pár: anorexia, drog- és gyógyszerfüggőség, alkoholizmus, prostitúció, nemi erőszak és nemi erőszak kapcsolatokban (mert bizony ilyen is van.) Persze ezek mellett felmerül még a homoszexualitás kérdése, milyen nehéz ezt magunknak beismerni, és azután bárki másnak, no meg, hiába elfogadott már ez, azért mégis hányan tüntetnek ellene, no meg a keresztény vallás is hogy áll ehhez a témához. Van itt afroamerikai gyűlölködő probléma, hiszen lehet, hogy már elfogadják a színes bőrűeket, néhányan még mindig tökéletesen bigottak ilyen téren.

Felmerül a sexting (ennek mi a magyar megfelelője?) problémája, ami ugye egymásról erotikus képküldés, és cseppet illegális. Felmerül a zaklatás problémája, ugye emlékszünk rá, hogy Edward Cullen is ezt csinálta, na, itt látjuk a kevésbé romantikus mintáját. És végül, de nem utolsó sorban a facebook és egyéb internetes közösségek hatását is bemutatja az életünkre, hogy mennyire teszi publikussá az ember magán dolgait és hogy ennek lehetnek következményei.

Ezek mellett, amik nem minden ember életében fordulnak elő, van még valami nagyon általános is, az egészben. A szülői szeretet fontossága, még akkor is, ha éppen újraházasodni készül az egyik fél. Hogy bár a szülők is követhetnek el hibát, talán megváltozhatnak és tényleg szeretik a gyereküket, ugyanakkor látjuk milyen is az, amikor nincs meg a kellő szeretet. Oké, hogy nem verik a gyerekeket, attól még a szeretet hiány elég lelki sebet tud ejteni.

És erről is szól ez a könyv: hogy mind szeretetre vágyunk. Bemutatja a különféle szeretetet, az igazi Nagy Ő-n át, a megszállott, elvakult, elkeseredett szeretetvágyon át, az egyoldalú szerelmig mindent. Igazi érzések ezek, és valóságosan ábrázolja őket Hopkins, egyik sem nyálas, egyik sem mű, és mind végtelenül szívszorító. Van, amikor el kell engedned, akit szeretsz, ha nem szeret viszont, és csak kihasznál téged. Van, amikor az embernek be kell látnia, hogy bármennyire is akar maga mellé valakit, jobb, ha előbb letisztázza, hogy egyedül is képes élni, mert nem jó függni a másiktól.

Van ám még itt bőven életigazság: merjünk tenni az álmainkért, merjük követni a szívünket, bármilyen nehéznek is tűnik. Szól a felnőtté válásról, hogy igenis el kell fogadnunk magunkat úgy, ahogy vagyunk, mert először is magunkat kell szeretni, hogy tudjunk másokat is.

A történetnek két szálon zárt vége van, két szálon nem. Két ember megtalálja a boldogságot, ha bár nem felhőtlen, de boldogság mindenképpen. Ketten pedig nagyon súlyos dolgokkal küzdenek, és nem biztos, hogy nyerni fognak, az olvasó csak remélheti a legjobbakat. De ez a Hopkins regény, olyan, mint az élet egy szelete, sose tudod, mit hoz a sors, nem tudhatod, mi lesz velük egy év múlva.

Bemutatja, hogy az emberek élete mennyire függ össze, és hátul van egy kis ábránk is hozzá, hogy melyik szereplő hogyan kapcsolódik kihez.

Remélném, hogy látom ezt magyarul a könyvespolcokon, mert igenis szükség van ilyen regényekre is.

Kedvenc karakter: Cara, Kendra

Ami kifejezetten tetszett: a megvalósítás, a témák

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Margaret K. McEldery

Kiadás dátuma: 2011. szeptember 13.

Oldalszám: 640 oldal

Megjegyzések

  1. Bocsi, de csak nekem tűnik úgy, hogy kétszer van az egész szöveg? :)Vagyis meg van ismétlődve...
    Gondoltam szólok, ha nem gond :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, hogy szóltál! Néha szórakozik velem a technika, javítva. :)

    VálaszTörlés
  3. megkérdezhetem, hogy honnan szoktad megrendelni az ellen hopkins könyveket? amazonon néztem öket, de nem nagyon tudom hogy müködik ill. mennyve kerülne.

    VálaszTörlés
  4. Amazonról én sem tudok venni. Ajánlanám a bookdepository.co.uk, bár itt előre kell fizetni, de ingyenes kiszállítás. Meg általában jó kis akciók vannak itt.
    http://prospero.hu/katalogus/ - ezen az oldalon átvételkor kell fizetni, de több a várakozási idő.

    VálaszTörlés
  5. köszönöm a gyors vàlaszt :)

    VálaszTörlés
  6. és a prospero-n mennyi kb. mire megjön a könyv? Mert azt írják,h hogy Ellen Hopinks könyvei még nem jelentek meg :)

    VálaszTörlés
  7. Itt a linkje: http://prospero.hu/katalogus/konyvek/?id=4235242&vissza_link=http%3A%2F%2Fwww.prospero.hu%2Fkatalogus%2Fszokereso%2F%3Fq%3Dellen%2520hopkins%2520perfect%26f%3D0

    Viszont a megjelenés dátuma helyesen van írva, úgyhogy szerintem elfelejtették frissíteni az adatbázist, szerintem írj nekik e-mailt, hogy akkor rendelhető-e, amúgy ott az ára 4 366 Ft. Hát igen, keménykötésesben nem olcsó. Puha viszont nem tudom mikor jelenik meg.

    VálaszTörlés
  8. Szia. Szerinted érdemes megrendelin? Úgy, hogy nem olvastam az Impulse-ot, meg ez a könyv témiái közelebb állnak hozzám. És azt olvastam amazon.comon van dedikált és ott csak 3000 forint. Onnan nem tudnak hozni szerinted? Vagy nagyon drága lenne?

    VálaszTörlés
  9. Kedves Mary Alexa Drown! Tudsz behozatni amazonról, ha van olyan fizetési módod, nekem nincs. Viszont Impulse nélkül nem érdemes neki kezdeni, ez tényleg csak azzal értékelhető könyv. :)

    VálaszTörlés
  10. Végülis néztem és a bookdepositpry is jó. És enegem az Impulse is eléggé érdekelt, viszont az inkább az öngyilkosságról szól és ebben vann evési zavarok amik jobban érdeklenk, főleg, hogy a tökéletesnek kell lenni is jobban igaz rám.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség