Ugrás a fő tartalomra

Kézirat maraton, avagy kezdő írók figyelem!

Sokan érdeklődtek, hogyan is áll jelenleg a Kezdő Író Kerestetik pályázatom, ezért leírom, hogy összesen 9 jelentkezőből 5-t válogattam be, és jelenleg is olvasom őket. Mivel az élet elég kiszámíthatatlan, teszem én is a saját dolgaimat, nem tudok pontos időpontot mondani, mikor leszek kész velük, a terv: egy héten egyet elolvasni. De vannak nagyon hosszú művek is, úgyhogy ez tényleg idő, kedv, minden egyé függő.

De mivel sokan érdeklődtetek, hogy elolvasnám-e a kéziratotokat, de nyilvános kritika nélkül, vagy éppen még nem vagytok készen, ezért nyitok egy újabb kezdeményezést.

A lényeg, hogy HAVONTA be fogok vállalni EGY vagy KETTŐ kéziratot, attól függ, épp mennyire van időm. Még nem döntöttem el, hogy beérkezési sorrend szerint olvassam, vagy válogassak a minőség közül. De ezek biztosak:

- Nem fogok kettőnél többet bekérni, mert ingyen csinálom, én is élek/olvasok/írok/depressziózom (nálam ez már külön hobbi).
- Nem fogok soha nyilvánosan (facebookon, molyon) szidni kéziratot, pozitív megjegyzéseket lehet, hogy írok, de ha nagyon titokban kell tartani, akkor még a címet se árulom el. Természetesen szöveget nem teszek közzé, nem mondom el, miről szól, etc.
- Sosem adom ki a kéziratokat harmadik félnek, nem állok kapcsolatban kiadókkal, így abban nem tudok segíteni, abban a firkálok csapata tud. Nem használom fel a kéziratot a saját céljaimra, bármennyire is eredeti az ötletetek, én szeretem a magam beteg dolgait írni, és bár a kiadók ezt nem díjazzák, én nem kiadásért írok, hanem magamnak.
- A kritikát lehet kérni NYILVÁNOSAN vagy csak E-MAILBEN. Esetleg meg lehet beszélni, hogy előbb küldjem el a kritikát, amit kitennék, és utána eldönti az író, hogy akarja-e ezt nyilvánosság előtt látni.
- A kritika, ha nyilvános, akkor abból fog állni, mint egy átlagos könyvkritikám, felvázolom miről szól a történet spoilermentesen és leírom a véleményemet, pozitívat, negatívat, kedvenc szereplőt, etc., és azért persze odabiggyesztem, hogy kiadásra ajánlom-e.
- A kritika, ha nem nyilvános, akkor másból fog állni: ugyanis akkor nem úgy írom, mintha bárki más is elolvasná, tehát csak egy kis véleménygombócot írok, ami a fentebbeket szintén tartalmazza.
- HA NEM TUDOM VÉGIGOLVASNI A KÉZIRATOT: Előfordul, hogy valami annyira nem tetszik, hogy szenvedek rajta. Míg könyveket végigküzdök, addig a kéziratokat nem tudom, mivel ezek két külön dolgok. Nem arra gondolok, hogy úú, van benne kettő darab elgépelés, nem. Vannak olyan kéziratok, amik tartalmilag szerkesztőt nem láttak, és annyira kezdő írások, azok néha fájdalmasabbak tudnak lenni, mint egy-két könyv. Így tehát, ha az alap fogalmazási dolgoknak nem felel meg a kézirat, vagy 3-2-1 pontot adnék rá, akkor félbehagyom, minden negatív nyilvános kritika nélkül, és ugyanúgy leírom a véleményemet az írónak e-mailben.
- A véleményezésemről: NEM befolyásol, ha ismerem az illetőt, NEM befolyásol, ha előtte e-mailben beszéltem vele, vagy molyon. A barátnőimnek is ugyanolyan véleményt írok, mint bárki másnak. A VÉLEMÉNYEM KÉZIRATRÓL SOSEM GÚNYOS! A gúnyt a kiadott könyveknek hagyom meg. Miért? Mert az író elkér több ezer forintot érte, és néha ilyen címkékkel illeti "páratlan," "eláll tőle a lélegzeted," és közben egy nagy kalap szalma. Tehát igenis, akkor jogom van dühösnek lenni. A kézirat egy kezdő alapanyag, amin nagyon sokat kell még javítani. Nyilván ott még használ az építőjellegű kritika, míg kiadott könyvnél már minek. Mellesleg nem röhögök ki senkit, mert én is kezdtem valahol, és most sem nevezem magam tökéletes írónak, csak mezei olvasónak.
- MŰFAJLIAG: még mindig csak urban fantasyt várok, középkorisat NEM!, jöhet még disztópia (CSAKIS DISZTÓPIA, NEM SCI-FI!), és nagyon brutális komoly könyv. (Lásd ehhez példának: Amy Reed és Ellen Hopkins kritikáimat oldalt írók közötti linkeknél.) Lehet YA (ifjúsági), lehet felnőtt, gyerekkönyvet NEM vállalok. Novellákból csak olyat vállalok, aminek tényleg van mondanivalója, mert mástól agyrémet kapok, és már írtam, hogy szerintem nem novellákkal kéne kezdeni sok írónak (külföldi ifjúságikra célzok), mert a novellához kell ám tudás, hogy röviden csattanósat írjon az ember és ne csak valami céltalan betűhalmaz legyen. Versekhez béna vagyok, azt NEM vállalok.
- NEM MUSZÁJ KÉSZ KÉZIRATOT KÜLDENI! Azért nem, mert az első pár oldalból el tudom mondani, hogy fogalmazásilag, cselekményvezetésileg milyen. Viszont teljes, nyilvános kritikát kéziratkezdeményekről NEM FOGOK ÍRNI! Az csak e-mailben írónak tudom véleményezni, hogy szerintem hogyan halad.

Előreláthatóan októberben talán tudok fogadni kéziratot, lesz majd oldal folyamatosan jelezve az állapot, hogy fogadok-e, nem fogadok-e. Novemberben nem lesz kéziratfogadás, mert NaNoWriMózok (írós verseny.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség