Ugrás a fő tartalomra

Rhiannon Hart: Blood Song (Vérdal)

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Reklámszöveg: Vajon haza hívják... vagy épp veszélybe sétál?

Úgy általában az egészről: Amentia királyság szegény, és hiába eddig is jellemzőek voltak a kemény telek, lassan már csak a fagy uralja a földeket, termés alig akad. A király halála után a királynő nem tehet mást, minthogy két lányát minél előnyösebb házasságba adja. Az idősebbik lányát, Lilithet már el is jegyezte egy herceg, ám ő váratlanul vadászbalesetben meghal, és kénytelen új jelöltet keresni. Aki nem más, mint Amis, a dúsgazdag, egzotikus királyság, Pergamia hercege. Lilith persze sokáig vonakodik, mert meg akarja gyászolni szerelmét, de hát mit tehet, ha a népe sorsa függ tőle.

Főhősünk Lilith húga, Zeraphina, aki teljesen másképp néz ki külsőre, mint édesanyja és Lilith, ugyanis sápadt, kék szemű, és fekete hajú, sokan ezért ferde szemmel nézik, mert azt hiszik, hogy fattyú. Persze nem az, csak kiskorában egy rejtélyes betegség megtámadta, és azóta bizony éhezik a vérre, gyakran rosszul is lesz. Egyik ilyen rosszulléte alkalmával egy kietlen puszta villan fel előtte látomásban, és onnantól folyamatosan északra vágyik, ahova Lilithet is eljegyezték. Így meggyőzi nővérét, hogy mindenki legjobb érdeke, hogy elmenjenek.

De ott van Lharmell, az ország, amiről tilos beszélni, senki nem járt még a földjén, de a pergamiaiakkal hadban állnak. Kik ők? Mit akarnak? És mi köze van a lharmellieknek Zeraphinához? És ki az a rejtélyes kék szemű fantom, aki ellopta Zeraphina egyik gyűrűjét valami gonosz varázslathoz?

Nagyon rövid könyv ez, és egy 27 éves írónő első könyve, tehát joggal féltem tőle. Első körben azt hallottam, hogy egy középkori, Hófehérke vámpíros újramesélés, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy vajmi köze van a Hófehéréhez: talán csak annyi, ahogy kinéz a főhős, és hogy az állatokkal tud kommunikálni (mint egy bármire való Disney hercegnő.)

Az elején nem voltam elragadtatva a könyvvel, az első hatvan oldal elég lapos és unalmas, ruhát varrnak, meg ilyesmi, szinte semmi érdemleges nem történik, noha egy-két szarkasztikus megszólalás Zeraphinától feldobta a hangulatot. Aztán a 61. oldalon csoda történt. Nem tudtam letenni a könyvet, annyira magába szippantott az egész.

Rövid könyv, tehát nem lehet róla sokat beszélni, mert pár nap eseményeit dolgozza fel, legalábbis a lényegi történések csak ennyi idő alatt játszódnak le. A cselekmény az első hatvan oldal után beindul és nincs megállás. Noha persze nem egy meglepő, fordulatos regény, mégis élvezettel nyomozunk együtt Zerahpinával Lharmell vidéke utána.

Zeraphina egy nagyon okos főhős, és vegyük figyelembe, hogy bizony középkori felállás van, tehát nem éppen nagy erénye egy nőnek, ha okos, nem arra valók. Ő vele viszont a modernkori olvasó könnyen azonosul, hiszen lázad és mindent meg is kérdőjelez. Nem hagyja annyiban, mikor mondanak neki valamit, hanem fogja és megy nyomozni. Ugyanakkor hasonlít annyiban a mi kedvenc Katnissunkra (Éhezők Viadala), hogy ügyesen bánik az íjjal, és ha kell, harcol és nyer.

Zeraphinának ugyanakkor szarkasztikus humora is van, ezért cseppet sem zavaró E/1-ben az ő fejében lenni, sőt! Nevezném a kedvenc női főhőseim közé, ami tekintve, hogy milyen kis könyv ez és mennyire névtelen, elég nagy érdem.

A másik, amin meglepődtem, hogy milyen jól le van írva benne a romantika, habár nincs előtérben ez a szál. Zeraphina és Rodden között csakúgy szikrázik a levegő, imádnivaló, ahogy állandóan vitatkoznak. Ez az a tipikus slap-slap-kiss (sok-sok veszekedés és aztán csók) kapcsolat, ami a gyenge pontom. Valahogy megszoktam, hogy egy átlagos ifjúsági fantasy könyvben ritka, hogy minőségi párosítást kapok, és kellemes csalódással találtam magam szemben, hogy végre tényleg szurkoltam egy párosnak.

A két főkarakter csodálatosan kidolgozott, és nagyon meg lehet őket kedvelni, a többiek szinte alig szerepelnek, hogy bármit lehessen róluk mondani, egyedül Renata, Zeraphina anyja kap elég lapmennyiséget. Viszont elég paradox személyiség, akiről még mindig nem tudtam eldönteni, hogy a mindenre képes keményszívű királynő, vagy a szerető anya. Kicsit bizarrul mindkettő. Nem mondom, hogy rosszul lenne megírva, de eléggé elgondolkozik rajta az ember, hogyan is álljon hozzá.

A könyvnek egy rettenetesen nagy bakija van: a világ kidolgozása. Ugyanis középkori felállás van, bár saját földrajzzal, mégis elvárná az ember, hogy korhű legyen. De mivel említettem saját világ, saját földrajz, saját történelem, ezért el tudtam siklani a kétes dolgok előtt: a köznép teázókba jár, Pergamia divatja inkább a Viktóriánus korra emlékeztet, az ételekről meg ne is beszéljünk.

Az apró bakik ellenére, amik egyáltalán nem zavaróak, egy nagyon kellemes és szórakoztató könyvvel találtam magam szembe, aminél egyáltalán nem zavar, hogy ISMÉTELTEN egy sorozat kezdő darabja. Fogalmam sincs hány részes lesz, de szívesen várom Zeraphina kalandjait.

Kedvenc karakter: Zeraphina, Rodden

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a romantika

Ami nem tetszett: cseppet lassú az eleje

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Random House Australia

Kiadás dátuma: 2011. szeptember 1.

Oldalszám: 290 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d