Ugrás a fő tartalomra

Celia Thomson: The Stolen (Az elrabolt)

Hogy akadtam rá: Hallottam a tévésorozatról, noha azt még nem láttam.

Reklámszöveg: A macska mindig a talpára esik.

Úgy általában az egészről: Miután Chloe King kizuhant egy hatvan méteres toronyból, és rejtélyes módon túlélte, az élete fenekestül felfordult. Kiderült, hogy különleges képessége van, akár egy macskának, és sokan ezért az életére törnek. A Tízedik Penge Rendjéhez tartozik Brian is, az egyik fiúja, míg a másik Alyec a macskák népéhez, a Maikhoz, akiket a legenda szerint egyiptomi istenek teremtettek.

Egy évezredes incidens miatt a két csoport egymást öli, bár a Miák megpróbálnak elrejtőzni. Miután Chloe-t megtámadja egy Tízedik Pengés bérgyilkos, és Brian segítségével Alyeckel együtt el tud menekülni, bekerül a Miák főhadiszállására, akik egyből befogadják a lányt, és a vezetőjük Szergej, egyből saját gyerekeként kezeli Chloét. Noha persze jó is lehetne már főhősünk élete, mégsem minden fenékig tejfel, mert nem mehet ki a főhadiszállásról meghatározatlan ideig. És talán kezdi úgy érezni, hogy örökre bezárva tartják. Eközben barátai nem adják fel és nyomoznak utána, merre is lehet, Alyec pedig próbálja őket félrevezetni.

Az első rész után azt vártam, hogy ez is olyan pörgős lesz, mint a másik, de egy picit csalódnom kellett, noha semmi negatívat nem tudok mondani a kötetre. Egy tipikus 2. rész ez trilógiában, vagyis inkább a karakterek kapcsolatáról és az információszerzésről szól, ami nem mindig vadítóan izgalmas akciójeleneteket eredményez.

Az első, ami szembetűnő különbség volt, hogy most nem csak egy-két jelenetet kapunk a gonoszok szemszögéből, hogy fokozza az izgalmat, hanem látjuk Chloe barátait, Amyt és Pault is, hogy ők hogyan élik meg ezt az egészet. Ez még jobban csak meggyőzött arról, hogy bizony ebben az ifjúsági könyvben a barátság előrébb való, mint a nagy romantika.

És tényleg ez a jó ebben a könyvben, hogy reális, a maga káromkodásaival, a maga gondolatmeneteivel és kapcsolatábrázolásával. Chloe végre meg tudja, hogy micsoda is ő, de vajon hihet-e legendáknak? Hiszen ugyan már, akkor léteznek istenek? Ki tudja már ezt több ezer év távlatából megmondani? No és kinek van igaza? A Miák isteni teremtmények, vagy a Tízedik Penge Rendjének igaza van és démonok ivadékai? Honnan tudja ezt az ember? Chloe okos és bátor, és egy tökéletes női főhős. Vannak hibái, hiszen ő is csak ember, sőt, tinédzser, aki arra vágyott, hogy családja legyen, és Szergej képében meg is kapja az áhított apafigurát. Elhisz mindent vakon, amit Szergej mond? DEHOGY! Chloe-nak nehezére esik a tökéletesség illúzióját megkérdőjelezni, mikor kényelmesebb lenne a kedves, rózsaszín válaszokat elfogadni, mégis gondolkozik, és semmit nem zár ki. Elhiszi, hogy XY áruló? Nem! De eltöpreng rajta, hogy más miért gondolja azt, elültetik a fülében a bogarat, és igenis mer gyanakodni.

Másfelől pedig nem szakképzett harcos Chloe, de a barátaiért és a családjáért MINDENT megtesz, akár az életét is adná értük, és ez nem valami maszlag, ez az igazi összetartás. Öröm volt látni, hogy Chloe mostohaanyja, aki egy szimpla ember, nem valami odabiggyesztett karakter, hanem a saját maga módján, ő is beszáll a küzdelembe.

Van romantika, de már szerintem látszik, hogy Chloe kit fog választani a két fiú közül, hiszen érzéseim szerint az egyikük iránt nem is táplál nagyobb érzelmeket, mint puszta vonzalom, úgyhogy nem fog meglepetésként érni, hogy kivel jön majd össze. Mindenesetre vannak szép jelenetek, igazi Rómeó és Júlia alaphelyzetünk is van, ugye a két ellentétes fajjal, bár jómagam nem szeretem az R&J-t romantikusnak emlegetni. Mégsem esik túlzásokba Thomson és nem használ elcsépelt párbeszédeket, mindből valahogy süt a valóság és a hitelesség, és nem volt nyálas cseppet sem.

Vannak új szereplőink, de egy, aki nagyon kiemelendő: ő Kim, a macskalány, aki elég különc, és pont ezért fogja az olvasó és Chloe is egyből megkedvelni. Kicsit antiszociális, legalábbis nem ért az emberek interakcióihoz és pont ezért lesz komikus figura. Ugyanakkor bölcs és jó tanácsokat ad Chloénak, és egy kicsi hit gondolatmenetet is belecsempész a könyvbe, noha nem erőltetetten.

A könyv cselekménye lassú folyású, és inkább arról szól, hogyan tud meg Chloe különféle dolgokat. Vele együtt nyomozunk és isszuk magunkba az apró információmorzsákat, és próbáljuk összerakni a nagy képet, amiből már sok mindent látunk. És megjegyezném, hogy amik kiderülnek, nem mind rózsaszín dolgok, és itt nem hatnak ezek a dolgok drámai túlzásnak, pont jól bánik mindennel Thomson, ami díjazandó az ifjúsági témában.

Noha a regény nem lesz egy epikus fantasy, egy új ifjúsági őrület, mégis még mindig úgy vagyok vele, hogy egy jól megírt regény, jól megírt világgal, amiből olvasnék még tovább is.

Kedvenc karakter: Brian, Kim

Ami kifejezetten tetszett: hogy egy jól megírt kis kellemes történet

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2004. augusztus 31.

Oldalszám: 288 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség