Ugrás a fő tartalomra

Harcoljunk a túlélésért, avagy gyilkolásszunk olvasás közben - Az Éhezők Viadala visszaszámlálás


Nos, újabb eseményt találtam molyon, ezúttal pedig szeretném megköszönni klaudya0517-nek a szervezést és az ötletes témákat. A cél, hogy különböző témákról írjunk az Éhezők Viadala trilógiával kapcsolatban, amíg megjelenik a várva várt film. Sokan kérdezitek tőlem, hogy mennyire várom, és hát, annyira, mint bármelyik feldolgozást. Nem sikoltozok érte, mert a könyvek (nagyjából) mindig jobbak, de érdeklődéssel várom őket, hogy mit fognak kihozni belőle. No, de nem megyek bele a film témába, mert az külön lesz majd későbbi témakörökben.

Annyit hadd tegyek hozzá, hogy az első részért odavoltam meg vissza, és imádtam. A második viszont szerintem olyan volt, mint Cassandra Clare City of Fallen Angelse, vagyis egy nem éppen szükséges folytatás, tehát most a könyvsorozat nálam, a jól megírt ifjúsági disztópiás regények közé tartozik, de nem lett Suzanne Collins az az igazán top kedvenc íróm. De ugyanakkor mégiscsak szeretem annyira a világát, hogy csatlakozzak ehhez az eseményhez. (Maximum nem lesznek olyan nagyon bő lére eresztettek a témakifejtéseim.)

1. feladat: Fejtsd ki bővebben, hogy mit tennél, ha Te magad lennél az egyik Kiválasztott Az Éhezők Viadalán. Feláldoznád-e magadat egy szeretted helyett, úgy ahogy Katniss is tette?

Természetesen képzeljük el, hogy most én abban a világban nőttem fel, mint Katnissék, csak más körzetben (a körzetes kérdés is más téma, tehát addig, kedves olvasóim, csak tippelhettek honnan akarok származni), és adjuk magamnak annyi előnyt, hogy alkothassak magamnak egy Éhezők Viadalás alteregót, mert nem biztos, hogy túlélném a versenyt, ha most egyből odadobnának.

Minden bizonnyal megpróbálnék nyerni, nem adnám fel a küzdelmet, a részleteket a második pontban olvashatjátok. Ha valaki tényleg olyan kerülne be, akit szeretek, lásd családtag, barát, vagy esetleg szerelmem, akkor kérdés nélkül feláldoznám magam.


2. feladat: Véleményed szerint képes lennél helytállni a Viadalon? Ha igen, miért? Ha nem, miért?

Tételezzük fel, hogy abból a világból származom, bár biztos, hogy nem olyan körzetből lennék, akik profi harcosokat képeznek ki, mégis azért egy kicsit edzenék, csak arra az esetre, ha bekerülnék a Viadalra. (Természetesen tudom, hogy ez tiltott, de na.) Nem szeretnék nagyon nagy hátránnyal indulni, pedig ugye lány is vagyok, gyenge is, ezért biztosan megtanulnék íjat használni (azt még lehet csinálni is), meg tőrt és ilyesmiket, csapdát felállítani, álcázni magam, bármi, ami hasznos lehet a Viadalon, az alap túlélési dolgokat.

Szeretném azt remélni, hogy képes lennék túlélni. :D Noha egy internetes teszt szerint, nem élném túl a Viadalt, mert a vége felé simán lelőnének.

3. feladat: Milyen stratégiát követnél, hogy életben tudj maradni, és Te győzhess? Milyen eszközökkel harcolnál? ( Pl: kard, tőr, nyíl stb.)

Teljesen szerelmes vagyok az íjba, bár eddig csak egyszer volt kezemben, de meg akarok egyszer tanulni, és mivel az előnyös egy ilyen gyenge lánynak, biztosan azt választanám, noha tőrt, kardot, bármilyen szúrófegyvert is szívesen választanék.

Stratégiám a következő lenne: az elején biztosan nem maradnék ott a vérfürdőre, csak felkapnék egy-két cuccot, és remélném a legjobbakat. Irány vizet keresni, meg élelmet raktározni. Biztosan cselesen bujkálnék és csapdákat állítanék, esetleg kifigyelnék egy-két csoportot és valahogyan megmérgezném a kajájukat (már ha van valami mérgező növény a közelben).

Persze kötnék szövetséget, de ugye ezek végig úgy sem tartanak, úgyhogy paranoidan figyelném az átmeneti társaimat, hogy mikor kell elvágni a torkukat álmukban. :D (Emberszerető vagyok, tényleg. :D)

4. feladat: Írd le, hogy szerinted milyen esemény vezetett az egykori 13 körzet és a Kapitólium kialakulásához! (Tulajdonképpen előzménytörténet.)

Jajj, ez nehéz kérdés. Mindig úgy vagyok a disztópiás regényekkel, hogy bár sejtem, hogy sosem kapok teljes választ arra, hogyan is alakult ki az akkori helyzet, hiszen az ottani kormány ugye agymossa a népet, de azért szeretek mindent magamban visszavezetni A) valami harmadik világháborúra, B) a globális felmelegedésre. Valamiért én azt veszem ki az Éhezők Viadalából, hogy már csak Amerika területe él és virul, szóval simán el tudom képzelni, hogy Európát és a többi kontinenst úgy eltüntette egy derűs kis vízhullám a föld színéről és valamennyi megmaradt Amerikából.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige