Nem csak a könyvsorozatok fogságában... avagy egy sorozatfüggő vallomásai

2011. szeptember 13., kedd

Tudom, hogy ez egy nagyon elütő téma lesz, de hát néha vannak ilyen közbe blogbejegyzések is, úgyhogy megint egy ilyet kell végigszenvednetek. No meg: nem kötelező ám végigolvasni.

A lényeg a lényeg, hogy nem csak a könyvek tudnak kikapcsolni, nem csak azokért tudok rajongani. Míg a filmeket is imádom, mégis a sor
ozatokat találom jobbnak, mert hosszúak, szövevényesek, és valljuk be, van ahol minőségiebbek, mint egy-két film. Mi jellemző a sorozatokra? Általában eszméletlen jó színészek (nem külsőre értem, hanem színészi játékra), hosszú történetek, vagy éppen egy-két különálló rész, és ami a legfontosabb: karakterizálás. A könyvsorozatokban is azt imádom, hogy szinte összebarátkozunk a szereplőkkel, és tényleg érdekel a sorsuk emiatt. A tévésorozatoknak számomra ez a legnagyobb előnye, néha úgy érzem, hogy már-már családtagok, barátok kalandjait nézem.

Nem az összes sorozatot fogom felsorolni, amit valaha néztem. Csak azokat, amik most tartanak lázban.

1. KÜLÖNLEGES ÜGYOSZTÁLY (AKA LAW & ORDER: SPECIAL VICTIMS UNIT)
Mikor kezdték vetíteni? 1999
Befejezték? Nem.
Hány évadot élt meg? 12 és még várható 14. évad is
Kik szerepelnek benne? Mariska Hargitay, Richard Belzer, Dann Florek, Christopher Meloni, Ice-T, B. D. Wong, Tamara Tunie, Diane Neal.
Hol adják? NBC (magyarul: TV2, Viasat3, Hallmark)
Mi ez? krimi, dráma, thriller
Miről szól? Szexuális bűntényekről. Olyan, mint a többi nyomozós sorozat, csak jobb, sírósabb, és brutálisabb.
Mit nyert? Golden Globe-ot legjobb dráma színésznő kategóriában - Mariska Hargitay, ezenkívül még 38 díjat mutathat fel a sorozat.

Miért szeretem/miért ajánlom? Avagy rövid kritika: Óh, mert olyan, mint egy jó Ellen Hopkins könyv, csak nyomozással. Általában véve nem csinálnak semmit, nincs felesleges pisztollyal hadonászás, csakis kizárólag a nyomozásról szól. Interjúk, papírátrágás, és a jogi kiskapuk kihasználása.

Azért szeretem, mert valósághű, őszinte és szívbemarkoló. Itt semmi nem fekete és fehér, van, amikor a gyilkos egy 12 éves kisgyerek, akinek olyan múltja volt. Van, amikor a gyilkos egy gyenge nő, mert megerőszakolták. Rettenetesen, sőt ijesztően jól ábrázolja az emberi lelket. Mindegyik részben szövevényes cselekmény van, nehéz kitalálni ki a gyilkos, kivétel egy-két részt, ahol meg inkább a jogi procedúrák a lényeg. Ugyanis ebben a sorozatban még hiába kapják el a gyilkost, az nem biztos, hogy el is ítélik. És ettől lesz igazán olyan sorozat, ami kifacsarja a néző lelkét és kiteszi száradni, mert bizony itt van, amikor a gonosz nyer, van, amikor elavultak már a törvények, és általában valakinek mindig rossz marad az élete.

Amiért kitűnő még a sorozat: nagyon sokszor a szereplők leállnak vitatkozni, hogy mi helyes és mi nem, és bizony mostani (vagy éppen akkori, mikor forgatták) morális és/vagy jogi kérdésekkel foglalkozik. Ezek közül természetesen kiemelkedik a homoszexualitás, transzszexualitás, de van itt szó abortuszról is. De persze ennél jóval több témát érint: a pedofiliát, mert sokan bizony ezt normális dolognak tartják és vallják, hogy majd egyszer törvényes lesz, mint a homoszexualitás. Van itt szó az elvakult vallásról, legyen szó a kereszténységről vagy a keleti vallásokról, hol van a határ, ahol már veszélyes a hitbuzgóság. Szól ez arról, hogy vajon mihez van joga egy betegnek, ha elutasítja a gyógyszeres kezelést, miket vonz az maga után. Órákig lehetne sorolni, annyira többrétű a sorozat.

Sokszor rámutat arra, hogy a törvények nem tudnak lépést tartani a modern korral, és nem lehet mindent mindig pontosan megfogalmazni. (Házastársak közötti nemi erőszak, reproduktív bántalmazás – egy csávónak 47 gyereke volt, mert beindult nála az ösztön, és minden nőt rávett, hogy tartsák meg a gyereket, és minden nő életét ezzel felforgatta.)

De persze a realitás talaján marad, és nem sikerül mindig mindenkit megmenteniük, nagyon sok áldozat lesz öngyilkos, van, akit tévesen zárnak börtönbe és meghal. És olyankor bizony ez a nyomozókon is meglátszik, megviseli őket.

A sorozat másik erőssége a karakterek, mint azt már a bejegyzés elején írtam, általában az erős karakteres sorozatokat szeretem, és itt ez megvan. Van négy nyomozónk (akik közül az egyiktől a 13. évadban persze búcsút veszünk), akiknek megvan a maguk keresztje. Olivia Benson az erős, kedvelhető női karakter (Mariska Hargitay személyében), akinek az édesanyját megerőszakolták, és ő ebből született. Így persze sokszor szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy vajon mit öröklünk a szüleinktől. Ugyanis sok esetben, ahol nyomoznak, ezt hozzák fel mentségként, ő mégis normális, már amennyire az ember egy ilyen munkakörben lehet. Az ő társa Elliot Stabler, (Christopher Meloni) aki egy sok gyerekes mintaapa, jómagam sokszor ezért bőgök rajta, mert ha nekem lenne ilyen apám… (De ez az én diszfunkcionális családom… Na ennyit erről.) Elliot különösen nehezen viseli azokat az eseteket, ahol gyerekeket érint a dolog, mert minden gyerek helyére a sajátját képzeli és a házassága is pár évadon át megszenvedi a munkáját. No meg a családi háttere sem olyan vidám: az édesanyja bipoláris volt, mondjuk Benson anyja meg alkoholista.

A többi karakter is mind szerethető, Fin (Ice-T) és Munch (Richard Belzer) az elején jóval több szereppel rendelkeztek, és ők voltak a humorfoltjai a sorozatnak. Mert bizony itt az is van: humor. Mert nem lehetne kibírni ép ésszel 40 percet ebből a sorozatból, ha nem próbálnák a hangulatot vidítani. Tehát ez egy sötét hangulatos sorozat, néha morbid humorral, amiből az következik, hogy nem mindenkinek való.

Na de még a karakterekről: Van olyan nyomozó, akit kikészít a meló, és azért kell áthelyezniük, vannak, akik pár rész vagy évad erejéig mutatkoznak, őket igazából nem is sajnáltam, hogy kiírják. A sorozat sok ügyészt elfogyaszt, ezekből vannak ellenszenvesek: Kim Greylek (Michaela McManus) és Sonya Paxton (Christine Lahti), de vannak olyanok, akik megérkeznek az Ügyosztályhoz és rájönnek, hogy bizony ez tényleg nehéz meló, és feláldozzák a karrierjüket is egy-egy ügyért: Alexandra Cabot (Stephanie March) és Casey Novak (Diane Neal). Van itt még nekünk Dr. George Huang (B. D. Wong), aki FBI-os pszichológus, és nem mindig ért egyet a nyomozókkal (példának okáért abban, hogy a szex is lehet egyfajta függőség, és bár sok nemi erőszaktevő szexfüggő, nem minden szexfüggő nemi erőszak tevő), és pár évad után állandó szereplőnek csatlakozott a boncnokunk is Dr. Melina Warner (Tamara Tunie).

Pont ez a jó a Különleges Ügyosztályban, hogy szinte minden karakter szerethető, még a kapitány is, akit nem emeltem ki. Mindenki összetett, emberi, és próbálnak a lehető legjobban megítélni egy-egy olyan ügyet, amit szinte lehetetlen konkrétan feketébe vagy fehérbe sorolni. Bár felsoroltam itt a magánéletüket a nyomozóknak, ez nem az a sorozat, ami átvált szappanoperába, hogy ki kivel mikor. De látszik rajtuk, hogy őket is megviseli, hiszen emberek, és ez ettől lesz tökéletes.

18-as körkarikás, tehát fiatalabbnak csak akkor ajánlom, ha képesek feldolgozni, és vágynak egy brutális világképre. Mert ezek után már a metróban is paranoiás lesz az ember, bár lehet, hogy ez csak én vagyok. Kitűnő sorozat, 12 évaddal és minden rész jól megírt, nem lehet rájuk panasz. (És ez nem azért mondom, mert évadonként van minimum egy vérfertőzéses rész.)

Fandom értékelés: A fandom értékelés azt fogja mutatni én mennyire aktív vagyok, no meg a fandom mennyire aktív. A fandom azt jelenti, hogy egy adott sorozathoz/könyvhöz/filmhez/bármihez a rajongók mit munkálkodnak. A sorozatkészítők sokszor adják a lovat a fandom alá és sokszor szeretik őket. Nos, a Különleges Ügyosztály egyik előnye, hogy bár nem szappanopera rengeteg karakter között van subtext (olyan dolog, ami nem teljesen nyílt, apró morzsák) és ezért a shipperek (akik különféle romantikus párosoknak szurkolnak) nagyon örülnek. A legnépszerűbb párosítás az Elliot/Olivia, amit jómagam sem láttam kb. 5 évadon bele a sorozatba, utána nem volt megállás, teszünk arra, hogy Elliot házas. Van persze halom homoerotikus poén is elsütve, Oliviát állandóan meleg poénokkal traktálják és egyszer még meg is kérdezi "Miért néz engem mindenki leszbikusnak?" A színészek is nyilatkozták anno, hogy igen, Olivia és Alex között forrt a levegő. Szóval a színészek is jó fejek. Bár elég sötét hangulatú a témája a sorozatnak, nagyon sok fanfiction íródik, benne van a top 10 legnépszerűbb fandomban, viszont kevesebb YouTube videó születik hozzá. Leginkább a színészeket valódi áldozatok keresik meg és megköszönik, hogy ábrázolják ezt a tévében.

Kedvenc karakter: Olivia Benson, John Munch, Donald Cragen, Elliot Stabler, Odafin "Fin" Tutuola, Dr. George Huang, Dr. Melinda Warner, Casey Novak, Alexandra Cabot, Ryan O'Halloran
Kedvenc évad: 12.
Kedvenc rész: AZ ÖSSZES, no meg külön a vérfertőzésesek.
Borzalmas rész: SVU-ban ilyen nincs!
Évadonkénti értékelés: Ez itt kimarad, mind 5 pontos.
A SOROZAT ÖSSZÉRTÉKELÉSE: 5/5 pontból



2. ALIAS
Mikor kezdték vetíteni? 2001
Befejezték? Igen.
Hány évadot élt meg? 5
Kik szerepelnek benne? Jennifer Garner, Ron Rifkin, Carl Lubmly, Kevin Weisman, Victor Garber, Michael Vartan, Greg Grunberg, David Anders, Merrin Dungey, Bradley Cooper.
Hol adják? ABC (magyarul: - Fogalmam sincs, hogy adják-e még)
Mi ez? akció, kaland, dráma, thriller
Miről szól? Egy átlagos egyetemista lányról, Sydneyről (Jennifer Garner), aki a CIA titkos csoportjának, az SD-6-nak dolgozik. Ám miután elmondja mindezt a vőlegényének, és azt megölik, kénytelen rájönni, hogy az ellenségnek dolgozott, és az SD-6-nak semmi köze sincs a CIA-hoz, ezért beáll kettős ügynöknek. Michael Vaughn (Michael Vartan) a segítője, édesapja mellett, aki szintén kettős ügynök.
Mit nyert? Golden Globe-ot legjobb dráma színésznő kategóriában - Jennifer Garner, ezenkívül még 19 díjat mutathat fel a sorozat.

Miért szeretem/miért ajánlom? Avagy rövid kritika: Talán ez volt életem első sorozata, ami rávett arra, hogy igenis üljek le a tévé elé a megadott időpontban. Bár lehet, hogy a Bűbájos Boszorkák előbb volt, már nem emlékszem tisztán, ez volt az, ami igazán magával ragadott gyerekfejjel és azóta már 10-szer (ha nem többször) végignéztem, és mindig élvezem.

Az alaptörténet az átlagos jajj-megölték-valakimet-ezért-bosszút-esküdtem. Igen ám, de ezt körbeveszi ez a kémes, akciófilmes közeg, ami lehet, hogy elsősorban a férfiaknak kedvez. Én nem tudom, én imádom a látványos akciójeleneteket, ahol a néző nyugodtan hátradőlhet, és tök jó zenékre összevágva tálalják elénk a csihi-puhit. És ez bőven van az Aliasban, bárki bármit mondhat olyan igényesen meg van szerkesztve/vágva, mint egy átlagos akciófilm.

A kémes sztorikat mindig is imádtam, talán ez volt a legelső, amivel találkoztam, bár nem esküszöm meg rá. Jó, persze, biztos tele van hihetetlen dolgokkal és pontatlanságokkal, de én imádtam mindenegyes kütyüt, amit Marshall Flinkman (Kevin Weisman) kitalált. Ő a sorozat egyik humorforrása, a tipikus sablon karakter, a hóbortos, szociálisan nem éppen penge műszaki zseni. Minden részben futó poén (olyan vicc, amit kiemelnek, és állandóan előkerül), hogy Marshall hogyan mutatja be a kütyüket, no meg egy-két rész rá is koncentrál és mikor senki nem elérhető, ő menti meg a világot, ez esetben csak Sydney-t, mindegyik rész, ahol Marshall főbb szerepet kap, teljesen szórakoztató és nem esik át a ló túloldalára és sosem lesz paródia.

És ettől is jó az Alias, hogy van elég humor (és kivételesen jó a magyar szinkron, noha pont egy-két viccet fordítottak ki), de nem lesz az az iszonyatosan vicces dolog, amit az én gyomrom már nem bír. Pont ellenkezőleg, inkább dráma, mint a fenti sorozat címke is mutatja. Eleve Sydney-nek az első évadban rossz, mert a vőlegényét ölték meg, aztán még egy halom dologgal megkínozzák az írók. Noha dráma, azért nem egy Különleges Ügyosztály, és nem helyez fekete felhőket a néző lelkére, de azért komolyan lehet venni.

A kémes-akció jelleget felborítja azzal, hogy behozzák ezt a Rambaldi vonalat, aki egy Nostradamus-féle jós volt. Nos, sokan ezt már soknak tartották, noha persze azért a klónozást elhitték/elnézték (egy kémes filmben, milyen fejlett technikát nem nézünk el?). Nekem viszont ez adta meg azt a löketet, ami miatt a top kedvenc sorozataim között szerepel az Alias. Noha teljesen valóságalapra épít, és nem hoz be vámpírokat, mégis van egy-két halhatatlan emberünk (semmi hegylakóra nem kell gondolni) és vannak olyan kütyük, ami hiába fejlett technika, inkább hatnak mágikusnak. Természetesen ha már Nostradamushoz hasonlítottam Rambaldit, akkor már Rambaldinak is vannak jóslatai… És igen, ki nem találta volna ki, hogy ezek a jóslatok Sydney életét is befolyásolják. Ebből jön az örök kérdés: sors vs. szabad akarat.

A történet kellőképpen szövevényes és fordulatos és igen, valahol még nekem is leesett az állam. Legjobb inkább egyben végigdarálni a sorozatot, mert a függővégek igen gyilkosnak tudnak lenni. Noha az elején inkább egy feladat/egy hét felállás figyelhető meg, már az első évadban szemben találjuk magunkat a nagy történetvonallal, és ezt díjazom, hogy már az elején haladtak valahova, és ha egybe nézzük az egészet, teljesen összeáll.

Persze, azért lehet látni a sorozat minőségváltozását. Az első két évad még a kezdő sorozat képét mutatta, de mindig megtartott egy szórakoztató, kellemes szintet, amit sorozatoknál én már szupernek tartok, hiszen annyi írójuk van és a többi. No meg ugye nehéz úgy sorozatot írni, hogy azt sem tudják lesz-e következő évad, mennyire építhetnek erre. De a lényeg: a második évadzáró ütött a legjobban, és egy nagyon izgalmas harmadik évadnak adott teret, ami a személyes kedvencem lett. Bár elég klisés elemet, az amnéziát játszották be, attól függetlenül jól megoldották és pont ettől lett az egész izgalmas. A negyedik évadban, ahol már kilépnek a kedvenceink a CIA-tól és más „céghez” mennek picit lett csak erőltetett, és ugyanez vonatkozik az ötödik évadra, ahol látszik, hogy többet akartak, de meg kellett vágniuk a végét, így van egy-két olyan mellékszál, amit felgyorsítottak.

Mindenesetre végig hozott egy olyan színvonalat az Alias, amit más, történettel rendelkező (tehát nem a fent említett SVU) nem tudott hozni. Nem voltak akkora változások minőségben, hogy zavaró legyen, és mindig fent tudta tartani az érdeklődésemet. No és a vége: így kell sorozatzárót írni. Bár az évadzáró részekre nagyon allergiás vagyok, és sorozatoknál is vagyok olyan kritikus, mint a könyveknél (sőt jobban, nem adok öt csillagot még a kedvenceimnek sem mindig), az Alias jól teljesített az évadzárókkal.

A karakterekről is essen szó: általában nem szeretem a női főhősöket, tök mindegy milyen médiumról van szó, és Sydney az a tipikus jó kislány, mégis a szívembe zártam az első résztől kezdve, és szurkoltam neki. Sydney szüleit nem igazán csíptem, noha megtűrtem őket, ahogy a többi karaktert is. Főleg az ötödik évadban hoznak be hirtelen sok újat, ezért is lehetett egy kicsit idegen az az évad, de engem annyira nem zavart, bár nem zártam őket a szívembe annyira.

A gonoszok tekintetében csillagos ötöst a sorozatnak, hiszen végig ugyanaz a főgonosz, mégsem lesz unalmas, valahogy Sloane mindig meglep minket, mindig mindenki előtt jár egy lépéssel. És ami díjazandó: több főgonosz van, amit mindig szeretek. (Könyvekben ezt miért nem merik bevállalni?) Természetesen kiemelném a kedvencemet: Julian Sarkot (David Anders), aki az a tipikus rosszfiú, mindig váltogatja, hogy éppen kinek az oldalán áll, a lényeg a túlélés.

Bár a karakterek kidolgozottak, a fent említett hármon kívül a többieket nem kedveltem meg. De ez nem a sorozat hibája, elvégre is jófiúkról szól, akik nem éppen az én eseteim.

Van ám minimális romantika is itt: bár sok poszteren szerelmi háromszögeket hirdetnek, nem kell félni, az itt nincs. Michael a főpasi, akit nem igazán bírtam, (pedig jó neve van!) viszont ő az a cserkészbecsületes kisfiú, akitől a hátamon feláll a szőr. Az első két évadban teljesen megétettem Sydney-t, hogy vele akar lenni, támogattam is őket, aztán a 3. évad elején szétbarmolták ezt az írók, és szerintem már erőltetett volt. Onnantól kezdve a „várom, hogy megdögölj” listámon volt Michael.

Mindenkinek legszívesebben a kezébe nyomnám az Aliast, bár sejtéseim szerint nem mindenki zsánere. Ha bírjátok az akciófilmeket, a bonyolult sztorikat, egy kis fantasy elemmel, akkor hajrá mindenképpen.

Fandom értékelés: Az Alias fandom jelentősen kicsi, bármilyen téren is. Bár már 2005-ben lezárták a sorozatot, még mindig vidáman futnak fanfictionök. Habár a sorozatban vannak subtextek, mégsem a slash párosítások vannak előnyben. Furcsamód igen heteroszexuális a fandom beállítottsága és a leggyakoribb páros a Sark/Sydney (amit az írók jutalmaztak is egy csók jelenettel). Igen, én is őket shippelem a mai napig. :D

Kedvenc karakter: Sydney Bristow, Marshall Flinkman, Julian Sark
Kedvenc évad: 3.
Kedvenc rész: 1x12, 1x13, 1x15, 1x20, 1x22, 2x03, 2x04, 2x07, 2x08, 2x09, 2x10, 2x11, 2x16, 2x18, 2x20, 2x22, 3x02, 3x03, 3x06, 3x07, 3x09, 3x10, 3x11, 3x12, 3x13, 3x14, 3x15, 3x18, 4x09, 5x08, 5x14, 5x17.
Borzalmas rész: Aliasban ilyen nincs!
Évadonkénti értékelés: 1. évad - 4 pont, 2. évad - 5 pont, 3. évad - 5 pont, 4. évad - 4 pont, 5. évad - 4 pont
A SOROZAT ÖSSZÉRTÉKELÉSE: 5/5 pontból



3. ODAÁT (AKA SUPERNATURAL)
Mikor kezdték vetíteni? 2005
Befejezték? Nem.
Hány évadot élt meg? 6
Kik szerepelnek benne? Jared Padalecki, Jensen Ackles, Jim Beaver, Misha Collins.
Hol adják? CW
Mi ez? dráma, fantasy, horror, thriller
Miről szól? Két testvérről, Sam és Dean Winchesterről (Jared Padalecki és Jensen Ackles), akiknek apjuk eltűnt. Természetesen nem átlagos emberek, hanem vadászok, akik mindenféle szellemekkel, démonokkal és egyéb szörnyekkel küzdenek. A sztori ott kezd bonyolódni, mikor hirtelen Samnek különleges képességei lesznek, de vajon mi köze van mindennek az anyjuk gyilkosához?
Mit nyert? 4 díjat mutathat fel a sorozat.

Miért szeretem/miért ajánlom? Avagy rövid kritika: Nagyon sok minden kellett, hogy rávegyen erre a sorozatra, és kettőnk kapcsolata igen furcsa. Először is volt egy ismerősöm, akit legszívesebben már letagadnék, (kétlem, hogy olvasod, de ha igen, szia!), aki teljesen odavolt ezért a sorozatért, és mindenáron rá akart engem venni. Finoman visszautasítottam. Aztán teltek-múltak az évek, mindenki nyaggatott vele, végül láttam egy részt tévében (2x15) és szerelem volt első látásra. Aztán persze, mivel több évad nem akart jönni Magyarországra, maradtam az angolul lesésnél, és azt kell hogy mondjam, életem egyik legmeghatározóbb sorozata lett.

Az a furcsa az Odaátban, hogy van egy erős alaphangulata, ami magával ragad. Vannak szar részek? Igen, vannak. Vannak bődületes hülyeségek? Igen. De ezek mellett tud úgy teljesíteni, hogy minden egyes részt sikoltozva várjak és egy külön életérzést teremt.

A történetről: Az elején nagyon rossz a cselekményvezetés, hiszen bár öt évadosnak tervezte az író, legalábbis arra tervezett nagyobb történetet, ami szép és zárt, az első két évad a tipikus egy hét/egy szörny felállást követi, és össze se függnek a részek, csak a vége felé vázolódik fel valami, ami nagyon lassan bontakozik ki.

A harmadik évadtól érezhető a nagyobb változás, ahol már erősen behozták a nagy szálat, ami az Apokalipszis, Lucifer, Isten és a többi. Nem, ez egyáltalán nem vallásos sorozat. Akinek Isten megemlítése már vallásossá tesz egy sorozatot/könyvet/bármit, annak lehet az, de ez nem az a tipikus vallásos, ahol a vallás hatásait elemzik, itt csak a hitről van szó, nem feltétlen Istenben, hanem a magadba és másokba vetett hitről, és a többi. A negyedik és ötödik évad szépen ívelt felfelé, kellőképpen megtalálták a hangsúlyt az egy vadászat és a nagy keret történet között. Aztán a hatodik évadban minden eltűnt a süllyesztőben.

A hatodik évad az, amit nagyon lehet elemezni, míg a többinek is változó minősége van, akadnak egyenesen unalmas részek is, de nem olyan sok, hogy levonna a sorozat részéből, addig a hatodik évad… szinte minősíthetetlen. Azért mondom, hogy szinte, mert az első hét rész kb. nézhetetlen, olyan, mint egy piszok rossz sorozat, semmi történés, végtelenül unalmas és hülye beszélgetések. Viszont az évad második felére gyönyörűen összeszedték magukat és hozták a megszokott humort, mitológiát és drámát.

Merthogy ez a hármasság adja meg az Odaát lényegét (meg még van egy titkos negyedik elem is, azt külön majd hozzáteszem.) A humor: ha a rész unalmas is, vagy túl átlátszó (mert azért hiába akar csavarosnak tűnni, nagyon átlagos nyomozásokról van szó), a humor mindig feldobja. Nem csak a popkultúra utalások, hanem úgy általában véve Dean humora (legalábbis az első évadokban), meg a két testvér civódása.

A mitológia: bármi, amihez hozzányúlnak nagyjából mitológiahű. Valahol olvastam, hogy szétbarmolnak mitológiát, és noha vannak saját elemeik (halott ember vére, szent olaj), attól még nem hívnám ezt szétbarmolásnak. Természetesen sok karakter (Tessa, Lucifer, Castiel) DC univerzumos barátainkról van mintázva, és nagyon sok mitológiai magyarázat, sőt az egész világfelépítés hajaz arra. Ettől csak még jobban a szívembe lopta magát, mert hát Vertigo mániás vagyok. Bár későbbiekben hozták be Odaátba a tündéreket poén részhez, az is teljesen illik a mitológiához (a tejszín, a vas, és hogy embereket rabolnak, még sorolhatnám), úgyhogy ezért nálam jár nekik a piros pont.


Dráma: mert bizony a Winchester fiúk kedvenc hobbija a sírás. Van rá okuk persze. Nagy családi dráma, nem is egy van, megy állandóan az önfeláldozás, világmegmentés. Nehéz nekik, szar nekik, mert bizony azzal, hogy vadászok, lemondanak egy csomó emberi, átlagos dologról.

Valahogy ezért lesz olyan jó az Odaát, mert mer komoly témákat használni (vérfertőzés, nemi erőszak), sőt még homoszexuálisokat is mer beletenni, és ettől lesz valóságos. Benne van az élet jó és rossz oldala, minden örömmel, bánattal együtt. A karakterek annyira erősek, hogy hihetetlen. (KÖNYVESEK! Innen vegyetek példát!) Bárki, aki akár két epizód erejéig szerepel, szinte azonnali fanbázist alakít ki, mert annyira jól kidolgozott mindenki. No persze, nem mindenki szerethető, de mégis. És ezzel a jó karakter kidolgozással és alaphangulattal éri el, hogy annyira megragadja a nézőt, legalábbis egyeseket, hogy úgy érezzük, mi is bármikor bepattannánk egy Impalába és elhajtanánk vadászni.

A negyedik elem, a titkos összetevő, amit persze halál komolyan gondolok, és nélküle nem lenne ugyanaz a sorozat, az a slash subtext. Vagyis a „rejtett homoerotika az Odaátban.” (És most a sorozatból idéztem.) A lényeg az, hogy bárki tagadhatja, hogy Dean vagy Sam vagy bárki homoszexuális, én sem mondom, hogy azok, mégis annyi meleg poént elsütnek, hogy öröm nézni. Slashereknek kötelező sorozat, mert jól el lehet rajta szórakozni.

Bár mondhatjátok, hogy ez nektek nem lényeg, nekem az. Én bevállalom. Én fandom ember vagyok, és jó dolog az, ha egy sorozat épít a fandomra, hiszen ők tartják életben a sorozatot. Az Odaát írói és színészei IMÁDJÁK a fandomot, olyannyira, hogy külön meta részek is vannak. (Meta rész = kiutal a való világra.) SŐT! Vannak televíziós és egyéb médiumban használt téma (trope) nevek és ezeket simán bevágják akár címnek is (Jump the Shark – olyan pillanat, amikor annyira megváltoztatják az adott sorozat alapját, hogy a rajongók nagy része elfordul.)

Az a jó az Odaátban, hogy annyira emberi dolgokról szól, fantasy köntösben. A feltétel nélküli családi szeretetről, akár az alkohol- és drogproblémákról, a diszfunkcionális családokról, a sors vs. szabad akaratról, hogy igenis van kiút az öngyilkosságból. Mondhatjátok, hogy belemesélem, de nem, az Odaátnak tényleg vannak ilyen történetei, ilyen rajongó esetei, és büszke vagyok rá, hogy ebbe a fandomba tartozom.

Fandom értékelés: Bár már nagyon sok mindent lepötyögtem a fandomról, még egy kis információ. Már az első rész vetítése után aktivizálták maguk a fanok, pár órával később már fel is került a netre az első Dean/Sam fanfiction. Ez a top 10 legnépszerűbb fandomban (fanfiction.neten) az első a sorozatok kategóriájában, mintegy 50.000 fanfictionnel. Kismillió videó született hozzá, és az Odaát fandomban vannak a legkreatívabb rajongók.

Ez a leghomoszexuálisabb fandom, noha a sorozatban elvileg mindenki heteroszexuális, tehát a legtöbb slasher itt van, nőkkel párosítva a főszereplőket igen ritkán írják, olyan 1%-ban esetleg. Az írók és a színészek adják a fanok alá a lovat, és nem is bánják, Misha Collins (Castiel) állítása szerint olvasott fanficet, és mindig felhozza conokon. Maguk a sorozat írói is többször elismerték a slash fanficek létezését, bele is írták a sorozatba, tehát Sam és Dean meg is tudják, hogy mi nézők őket shippeljük. (Az egyik legjobb jelenet.)

A színészek elhíresültek tweetjeikről, amit szintén beletettek a sorozatba. Először (ha jól emlékszem) Misha Collins gyűjtött magának „minionokat” és át is vette a világuralmat (csak mi még nem tudunk róla.) Szóval bolond a színészgárda nagyon, és ők is tartják életben ezt a lázat, ami az Odaát.

Kedvenc karakter: Sam Winchester, Castiel, Crowley, Bela Talbot, Balthazar, Lucifer
Kedvenc évad: 5.
Kedvenc rész: 2x15, 3x10, 3x11, 3x12, 3x13, 4x01, 4x02, 4x15, 4x16, 4x18, 5x01, 5x02, 5x03, 5x04, 5x08, 5x09, 5x10, 5x13, 5x14, 5x16, 5x17, 5x18, 5x19, 5x21, 6x11, 6x12, 6x15, 6x17, 6x19, 6x22.
Borzalmas rész: 2x03, 4x13, 6x01, 6x02, 6x04, 6x05, 6x06, 6x07, 6x13, 6x14, 6x16
Évadonkénti értékelés: 1. évad - 4 pont, 2. évad - 4 pont, 3. évad - 4 pont, 4. évad - 4 pont, 5. évad - 5 pont, 6. évad - 3 pont
A SOROZAT ÖSSZÉRTÉKELÉSE: 4/5 pontból



4. MERLIN KALANDJAI (AKA MERLIN)
Mikor kezdték vetíteni? 2008
Befejezték? Nem.
Hány évadot élt meg? 3
Kik szerepelnek benne? John Hurt, Colin Morgan, Bradley James, Anthony Head, Richard Wilson, Angel Coulby, Katie McGrath.
Hol adják? BBC
Mi ez? kaland, dráma, családi, fantasy
Miről szól? Merlin tinédzser, aki épp most fedezi fel a varázserejét, édesanyja barátja, Gaius, aki Camelotban orvos segíti, és tanítja. Mindeközben Camelotban a varázslat tiltott dolognak számít, mert Uther király cseppet előítéletes. Mivel Merlin végzete, hogy segítse Arthur herceget királlyá válásban, a szolgálója lesz.
Mit nyert? 1 díjat mutathat fel a sorozat.

Miért szeretem/miért ajánlom? Avagy rövid kritika: Ez egy nagyon kicsi, angol sorozat. Azért mondom, hogy kicsi, mert kisköltségvetésű, mert ez az a tipikus délutáni sorozat, tudjátok, ami azért nem egy hű, de nagy minőséget jelképez. És ez a durva a Merlin kalandjaiban, hogy hiába valami kis vacak családi vígjáték, úgy a képernyők elé ragaszt, hogy elképedsz rajta.

Maga a történet szétbarmolja az Arthur mondakört, tehát míg az Arthur mondakör véres, vérfertőzéssel teli, addig ez a sorozat nem éppen. Noha van egy darab vérfertőzésre halványan utaló jelenet, semmi több. A nemi erőszakot kivágják, sőt, mikor öldökölnek karddal, még vér sincsen, annyira gyerekeknek szóló sorozat ez.

De mégsem: mert ez is egy olyan furcsán magával ragadó sorozat, mint az Odaát, mármint ugyanúgy van benne valami báj, ami miatt meg lehet szeretni a hibái ellenére is.

Noha ez a sorozat nagyon lightos, én mégis kedvelem, pedig hányszor hangoztattam, hogy utálom a paródiákat, ez pedig tényleg vígjáték, hülye poénokkal teli. Vannak benne azok a tipikus banális poénok: igen, a fingós, böfögős stb, amiket nyugodt szívvel kihagynék, de azon kívül meglehetősen jó ez a sorozat.

Ugyanis egy nagyon sötét időszakomban kezdtem el nézni, mikor édesanyámat műtötték és hát ki tudta, hogy életben marad-e. Na már most akkor, bármi, ami belém tud önteni egy kis lelket, meg tud nevettetni, el tudja velem feledtetni ezt, az bizony tényleg jó.

Történet nem sok van, ez a tipikus egy hét/egy szörny dolog, talán a harmadik évadban volt olyan szál, amire azt lehet mondani, hogy összefüggő. Viszont nem is hiányzik belőle, bár szívesen látná az ember, hogy Merlin megmutassa a varázserejét, az kivenné az alapdinamizmusát a sorozatnak.

Merthogy itt bizony mindenki tinédzser, Merlin is, Arthur is, Gwen is és a többiek is. Az alapfelállás az első részben megtörténik: Merlinnek az a végzete, hogy Arthurból királyt csináljon és segítsen neki, mindezt úgy, hogy nem mutathatja meg a mágiáját, mert az éppen tiltott dolog. Természetesen mindig ugyanaz a sémája a részeknek, Merlin majdnem mindig lebukik, miközben megmenti Arthurt. Mert hát Arthurt akarják megölni heti rendszerességgel, vagy néha napján Merlint.


De hiába van ez a tipikus délutáni mesés hangulata, az írók jól bánnak a szavakkal, és igenis a vidám jelenetek közepette képesek valódi érzelmeket megmutatni: családi szeretet, barátság, és sok-sok lelki szenvedés. Mert ugye Merlin mindig megszívja, neki mindig rossz, és hát ha Merlin nem is szeret sírni, a nézők biztosan. És ez a baj egy picit a sorozattal, akkora potenciálja van drámának, olyan igazi Odaátos drámának, de mivel ez a minden korosztálynak szóló dolog, ezért nem törhet ki ebből a kalitkából. És ezt nagyon sajnálom benne.

No igen ám, de minden korosztályos, ezért úgymond nagy a sikere: el tudja nézni a nagypapi, a nagymami, az unokák, és a többi. ÉS A TINÉDZSER SLASHER LÁNYOK!

A karakterek közül Merlint szerintem mindenki megszereti, noha tipikusan ő is az a jófiú, sőt naiv is valamilyen szinten, meg veszettül optimista (ami én nem vagyok.) Mégis annyira a szívembe zártam (és nem, kedves Soni, Nancy, nem a felsőteste és a szép kék szeme miatt), mint még senki ilyen típusú karakter (hazugság! Ott van Tim Hunter!) Na jó, igen, Merlin, ahogy itt ábrázolják teljesen Tim Hunter, a kedvenc képregényhősöm, de hát ő meg Merlin másolat, szóval jogos a hasonlóság. Merlin az a tipikus kétbalkezes, de csupa szív karakter. Mellé jön a másik nagy sablon karakter, Arthur, a jószívű, ám de roppant beképzelt herceg. Ketten pedig olyan dinamikus párost alkotnak, amit öröm nézni (több okból is.) A női karakterek elég rosszak a sorozatban, mert Morganát lehet kedvelni egy évadon át, utána folyamatosan egyre idegesítőbb lesz a karaktere, jól ki van dolgozva, nem az a gond, hanem nem fekszik nekem az olyan típus, amit belőle csináltak. Gwen pedig a tipikus Mary-Sue, jön, lát, lesmárol mindenkit, miközben cseppet sem érdekes, cseppet sem badass karakter.

Bár az egész nagyon távol áll az Arthur mondakörtől, mégis pont az árnyékolja be ezt a vidám hangulatot, mert mi úgy is tudjuk, hogy mi a mese vége, hiába próbál szólni a szabad akarat vs. végzetről ez az egész. Nem mellesleg elég erős tanulságot sulykolnak a sorozatba, a mágiát nyugodtan lehet bármilyen nem elfogadott dologra (lásd homoszexualitás) vetíteni és máris kész a tanmese estére: Attól, hogy mások vagyunk, ugyanannyit érünk emberként.

Nagyon nem középkoris, sok modern szöveg van benne, nulla Arthur mondakör- és korhűség, mégis a mitológia, amiket belecsempésznek (unikornis, Questing Beast, tündérek, koboldok) egész hű. Akit zavarnak a pontatlanságok, az bele se kezdjen, aki valami nagyot vár, az szintén ne, szimpla délutáni mese, de mégis van benne valami, ami elvarázsol.

Fandom értékelés: Ez a fandom (szegény) is nagyon híres a slashereiről. Viszont nem csak slash, hanem femslash is nagyon él a Merlin kalandjai rajongók körében. Sokan úgy tartják, hogy a sorozat sikerét az is megalapozza, hogy kb. minden szereplőt lehet párosítani mindenkivel. ÉS TÉNYLEG! Az írók elhalmozzák a rajongókat kétes értelmű mondatokkal és nem éppen testvéri ölelésekkel. Noha átmegy ez a cenzúra radaron és a kicsik biztos nem veszik észre, hajrá tini fangirlök! :D Irány fanficet írni!

Kedvenc karakter: Merlin, Gwaine
Kedvenc évad: 2.
Kedvenc rész: 1x01, 1x02, 1x12, 2x01, 2x02, 2x03, 2x08, 2x09, 2x11, 2x12, 2x13, 3x01, 3x02, 3x05, 3x10, 3x12, 3x13.
Borzalmas rész: Merlinben ilyen nincs!
Évadonkénti értékelés: 1. évad - 5 pont, 2. évad - 5 pont, 3. évad - 5 pont
A SOROZAT ÖSSZÉRTÉKELÉSE: 5/5 pontból



5. VÁMPÍRNAPLÓK (AKA THE VAMPIRE DIARIES)
Mikor kezdték vetíteni? 2009
Befejezték? Nem.
Hány évadot élt meg? 2
Kik szerepelnek benne? Nina Dobrev, Paul Wesley, Ian Somerhalder, Steven R. McQueen, Kat Graham, Candice Accola, Zach Roerig, Michael Trevino, Matthew Davis, Sara Canning.
Hol adják? CW
Mi ez? dráma, fantasy, horror, romantikus
Miről szól? Két vámpírtestvérről, egyikük vega, Stefan Salvatore, másikuk nem és ráadásul gonosz is, Damon Salvatore, és hazatérnek Virginába, ahol találkoznak egy lánnyal, aki régi szerelmük kiköpött mása. Van ám itten boszorkány szárnysegéd is, Bonnie szerepében.
Mit nyert? 11 díjat mutathat fel a sorozat.

Miért szeretem/miért ajánlom? Avagy rövid kritika:Ez az a sorozat, amit sosem mosok le magamról, egyrészt mert imádom a könyveket szidni és olvasni, és mert voltam olyan elvetemült, hogy amíg az élet közbe nem szólt, addig feliratot fordítottam hozzá.

Emlékszem, még nagyon régen (2009 nyarán) láttam egy reklámot, és már sokan akkor elkönyvelték ezt Alkonyat másolatnak, pedig valljuk be, Meyer másolt maximum erről. Az más kérdés, hogy Meyer jobb író, mint Smith. De töröljük innen a könyveket! A lényeg röviden: a reklám nekem azt ígérte, hogy egy jó meg egy gonosz vámpír fognak küzdeni egy darab lány szerelméért. Persze a reklám hangzatosabb volt és azt mondták, hogy a lelkéért, de értjük a lényeget, miért érdeklődtem iránta. Bizony, merthogy egy gonosz szerelmes lesz! Ez az, amit imádok!

Szerencsére a könyvhöz semmi köze, és ebben rejlik a sorozat sikere. Mert ez a sorozat a jó kis átlagos, ifjúsági fantasy könyvek hangulatát elevenít meg LOGIKÁVAL és ÉRTELEMMEL és VALÓS SZEREPLŐKKEL! Tehát minden megvan benne, ami a könyvsorozatban nem volt.

Az alaptörténet nem valami kacifántos, két lány, az egyik régen halott vámpír, akibe két igen helyes fiatalember/vámpír szerelmes volt. A véletlen közjátéka miatt találkoznak a mostan élő lánnyal, aki kiköpött mása a másiknak. Igen, ez a könyvekben is benne volt úgy, hogy „óh, véletlen hasonlítunk.” Hála az égnek, itt az első évad ezzel foglalkozik, hogy Elena, hogyan hasonlít Katherine-ra és miért. No de vizsgáljuk csak ezt a sorozatot:

Nem kezdődik nagyon egetverően, bár én egyből beleszerettem, és nem Ian Somerhalder miatt, mert őt ki nem állhattam, aztán megkedveltem a Vámpírnaplók során, de ez más kérdés. Az első hét rész kb. az alap jajj, ember vagyok és átlagos tini lány, kell nekem egy pasi, mert a barátnőim azt mondják, és hát hoppá, jött egy új pasi, aki rejtélyes, nem mellesleg pedig vámpír. Örültem, hogy nem húzták el nagyon sokáig ezt a vámpír vagyok dolgot, és tudjátok még minek örültem? ELENA REAKCIÓJÁNAK! Mert itt volt reakciója! Más sorozatban, könyvben, azt mondják a főhősnek, hé figyuzzá, embereket eszek hobbiból, akkor rögtön elalél a főhősnő. Itt viszont nem! És ez egy nagyon kellemes pontja a történetnek, de maradjon még a cselekménynél.

Az első évad első fele átlagos, néhol picit gyermekbeteg részekkel, de élvezhető, és bár így visszanézve az eleje nem volt olyan minőségi, mégis lekötött. Aztán egyre több jó poént tettek bele, nemcsak Damon (Ian Somerhalder), a mi ügyeletes rosszfiúnk, de a többiek is kaptak humoros szövegeket és feldobta az egészet. Az első évad végére már belehúztak és egy minőségi sorozattal, sőt történettel leptek meg minket. Noha az első évadzáró nem volt tökéletes, függővég a legrosszabbik fajtából, attól még ugyanúgy vártam a második évadot, ami…


Őszintén meglepett. Teljesen. Ültem és néztem és gondolkoztam, hogy nőtte ki magát ez az átlagos ifi sorozat ezzé. Mert végre bele mertek tenni nagy sztorit, aminek megint köze van a mihez? NA MIHEZ?! A végzet vs. szabad akarathoz, amit imádok. Természetesen van egy átkunk, amit meg kell vagy nem kell megtörni, és folyamatosan pörgött a nyomozás. Legalábbis egy ideig, a sorozat közepe felé lelassult a tempó, és tettünk egy felesleges kitérőt Rose-zal, csak azért, hogy a végéhez bemutathassuk a kellő drámai eszközt, ami cseppet sem volt drámai, hanem elcsépelt és unalmas, ezzel elrontva az évad vége felé beköszöntő marha jó hangulatot.

Ami gyengesége a sorozatnak: az elején megpróbálták a Damon varjúvá változik dolgot, meg időjárást irányít, de rájöttek, hogy ez bizony bolondság, és ki is írták egyből, hála az égnek. Nem akartam volna Damont farkasként is nézni…

Ami még negatív pont: sok szereplő van, kismillió, behoznak egyet, talán megkedvelik, talán nem, de úgy is tudjuk, hogy megölik őket. Egyrészt jó, mert vámpíros sorozat, hahó, van tét meg kockázat, ölnek itten mindenkit! Viszont számomra kicsit fárasztó, hogy bejön egy karakter, a nézők nem szeretik, akkor jó, írjuk ki. Olyan, mintha nem igazán találnának el mindenegyes karaktert és kísérleteznének.

Még ide tartozik negatívba, hogy bár Damon karaktere gyönyörűen összetett (majd kitérek rá), azért a második évadban egyre több sírós!Damont tettek bele, mintha a nézők hülyék lennének és nem tudnák, hogy Damon mit érez. Nem kellett volna a szájába adni a szavakat, ahogy véletlenszerű lányoknak és/vagy Andie-nek elmondja, mert teljesen felesleges, sőt suta perceket szereztek ezzel.


Ami jó: a karakterek! Elenát szeretem és imádom, pedig jó kislány főhős, ami nem a zsánerem. Mégis. Mégis annyira együtt tudok vele érezni, és minden (értsd MINDEN) döntését jogosnak tartom. De persze ez emberfüggő, én nagyon tudok vele azonosulni, és örülök, hogy végre okos, és nem tesze-tosza ember főhőst kaptunk. ÉS NEM AKAR VÁMPÍR LENNI! És ki is jelenti, hogy oké, hogy szereti Stefant, de mindörökké az hosszú idő, cseppet sem reális abban gondolkozni.

Stefan karakterét én speciel nem szeretem, neki a vámpírosabb énje is egysíkú és unalmas. Persze, utálja önmagát és hiába prédikál még mindig nem fogadta el hogy vámpír, legszívesebben emberré változtatnám, hátha úgy kevesebbet sírna. Damon karakterét ezzel szemben imádom, bár őt már a trailerben kinéztem magamnak, hogy neki szurkolok, és örültem, hogy kellőképpen megírták a rosszfiús karakterét.

Van nekünk még Caroline és Bonnie, akik megmaradtak a könyvekből. Caroline a tipikus szőke lányként kezdi, de szépen kinövi magát és azóta a kedvencem lett. Bemutatják az írók, hogy igenis fel lehet nőni, akár gyorsan is, ha az életünkben olyan változások állnak be, és tudunk az előnyünkre változni, habár Caroline sosem volt rosszindulatú, csak felszínes. Bonnie ezzel szemben számomra csak egy cselekményelem, csakúgy mint a könyvekben, nagyon másra nem jó, csak ha elakadnak a történetmesélésben, akkor bedobják.

Vannak gonoszaink, nem sorolnám fel őket, de itt is fennáll a sok gonosz/mind jól kidolgozott dolog, amit díjazni tudok, és csak örülök, hogy végre az írók más közönséget céloznak meg. Kíváncsi leszek, hogy ez mennyiben fog látszani a 3. évadban.

A romantikáról is essen szó, mivel ez az egyetlen romantikus sorozat, amit nézek. Elviselem Stefan és Elena romantika felhőjét, de csak azért, mert a sorozatírók jól bánnak vele, és nem arról szól, hogy ülnek a réten és minden szép és minden jó. Néha van egy-két randi bedobva, de nem folyik el a képernyő a rózsaszín nyálban és ezt díjazom. Mivel dráma is meg romantikus is, ezért kb. minden szereplőnek szerelmi háromszöge van, ami lehet, hogy furán hangzik, vagy nevetségesen, de itt teljesen jól működik. És bele mernek tenni olyat, hogy valakinek nincs jó vége, és nem minden szereplő tudja feldolgozni, hogy az élete szerelme természetfeletti lény és így reális.

És ez a kulcsa a Vámpírnaplóknak, amiért meg tudom nézni: MERT REÁLIS! Mert hiába fantasy, hiába a sok szerelmi sokszög, nem nyálas és nem lesz hihetetlen. Nem arról szól, hogy kinek milyen jó, hanem ténylegesen a tinédzser lelki szenvedésről, a felnövésről, emellett pedig még nyomoznak is. Mi kéne még?

Amit remélek, hogy nem húzzák el mondjuk 10 évadon keresztül, mert nem tudom hogy lehetne. Mert oké, egy dolog, hogy egy ideig működik a szerelmi háromszögesdi, de csak addig, amíg működik a sorozat, amíg dinamikus és minden mozgásban van és semmi sem biztos, beleértve a kapcsolatokat is. És mivel eddig nagyon a kapcsolatokra épített a sorozat, ezért félek, hogy mi lesz belőle.

Mitológia van, amit javarészt a könyvből vettek, meg néha pár szereplő erejéig a könyv felé fejet hajt a sorozat, amit jó látni. (Természetesen nem fog odáig süllyedni a sorozat, hogy kövesse a könyvek vonalát.) A mitológia nagyjából eleinte kimerül a verbénában, meg abban, hogy a vámpírokat be kell hívni, mostanában a második évad vége felé kezdtek jobban belemerülni a fantasy vonalba. Bár van egy-két kényes téma, amit felhoznak, történetesen a hibridek, úgy bánnak vele, ami még nem esik át a hülyeségbe, tehát eddig a mitológiára nem lehet panasz.

Nem egy egetverő sorozat, de mindenféleképpen jó kis romantikus történet.

Fandom értékelés: Ez a fandom nem túlságosan aktív, és nagyon sok hater (gyűlölködő) van jelen, mivel előbb volt a könyv, és sokan nem képesek elkülöníteni a kettőt. A könyv rajongói szenvedélyesen gyűlölik a sorozatot. Én erre annyit mondok: Egyenek meg titeket a fák!
Fanficekben gyakori a Damon/Elena és mellé a Stefan/Caroline (utóbbi azért, mert az írók khm... nem tudtak jól barátságot írni és romantikus közeledésnek nézték, ami nem baj, én pártolom őket.) Mostanában felütötte fejét a slash is, bár nem számottevő, az első évadban a Tyler/Jeremy volt divatos, mert sokat veszekedett a két delikvens, mostanában a Klaus/Stefan, Damon/Stefan, Klaus/Elijah, ami talán felbukkan. És igen, Elenát nem csak a két kirendelt szerelmével párosítják, hanem már Elijah-val is.

Kedvenc karakter: Elena Gilbert, Damon Salvatore, Caroline Forbes, Klaus, John Gilbert, Elijah
Kedvenc évad: 2.
Kedvenc rész: 1x18, 1x21, 2x01, 2x03, 2x04, 2x19, 2x20.
Borzalmas rész: TVD-ben ilyen nincs!
Évadonkénti értékelés: 1. évad - 4 pont, 2. évad - 4 pont
A SOROZAT ÖSSZÉRTÉKELÉSE: 4/5 pontból

6 megjegyzés:

Chibi Zsó írta...

Érdekes, hogy nem szeretted Supernaturalnál a monster of week felállást, mások pont amiatt szeretik. :) (mellesleg én is a bibliás vonulat óta istenítem)
A TVD-s leírással teljesen egyetértek.
Amit nézek még ezek közül, az a Merlin. Olyan kis cuki. :)

Gigi írta...

Igen, sokan azt hiányolják a Supernaturalból, hogy legyen monster of the week felállás, de szerintem elég aránytalanul oldják meg, és nem halad benne olyankor a nagy történetszál. :D Nem lenne bajom vele, ha nem akarnának nagy szálat is. (Bár én eleve jobban szeretem az olyat, aminek nagy sztorija van.)

ChristinDor írta...

Szia!
Én az Odaátot az első vetítés óta néztem, bár azóta elhanyagoltam, így nem jutottam el még az utolsó évadig. Lényegében nekem tetszik a sorozat, főleg Dean karaktere. Az első évadba tömörítették az összes ismert legendát pl.: Bloody Mary. Ha jól tudom, akkor ennél a sorozatnál beleszólhatnak a nézők, hogy ki maradhat és ki nem. A legtöbb esetben a felbukkanó női szereplők azok, akik nem tudnak további részekben fennmaradni, mint pl.: Jo, akit szívesen láttam volna Dean mellett. A Vámpírnaplókkal nincs semmi gondom. Damon rajongó vagyok az első résztől kezdve, Stefan túlságosan eltér tőle és ez az önmarcangolós típus sosem tudott lenyűgözni. Elena-t is jobban szeretném, ha több köze lenne Damon-hoz, de gondolom itt is másképp történik minden. Damon-nál én is észrevettem, hogy egyre többször érzékenyül el, de a legutóbbi résznél ismét önmaga lett és megharapdálta a csajt, aki csak segíteni próbált neki. A könyveket még nem olvastam, de az első kiadás borítóit már nem egyszer láttam régebben. Akkor még nem keltette fel az érdeklődésem. E két sorozat mellett még van egy-kettő, ami töretlen nálam.

Gigi írta...

Szerintem minden sorozatnál valamennyire számít a rajongók visszajelzése a karakterekre. Mármint ami ilyen hosszú és úgy írják, hogy beleszámít a nézettség/olvasottság (mert a képregényeket is hasonlóan írják), ott befolyásoló tényező valamennyire, hogy kit mennyire szeretnek. Az Odaátban azért ha valaki lány/nő, azt azért hamarabb megölik. :D Gondolom, mert senki nem szeretné Deant meg Samet nem szinglinek látni. Dean girl voltam a sorozat elején, a hatodik évad óta vagyok Sam párti. :D

Sokan mondták, hogy visszatért a régi Damon, amikor lányokat harapdált, de nekem közben is az jött le, hogy csak siránkozik az életéről, amit szépen csendben is meg lehetett volna oldani. Nekem azt az érzetet keltette, hogy mindenáron a szájába akarják rágni a szavakat, hogy minden néző értse. Azért remélem a harmadik évadban lesz több Damon/Elena jelenet. :D

WildWorld írta...

A Különleges ügyosztállyal mindig úgy jártam, hogy meg akartam nézni, de túl későn játszották, így kimaradt az életemből. Az Aliasról nem is nagyon hallottam, csak rémlik, hogy valamikor vetítették valahol. :D A merlinesre kíváncsi lennék.

A Vámpírnaplókat nézem, most a második évad hetedik részénél járok. Én személy szerint akkor kezdtem el érezni, hogy ez valami élvezhető sorozat lesz, amikor Elena kiakadt Stephan nagy bejelentésén. :D Aztán meg tényleg csak egyre jobb lett a dolog, a főszereplők jók, a közepesen fontos mellékszereplők is. Az viszont néha engem is zavar, hogy az egyepizódos mellékszereplőket milyen gyakran nyírják ki. :D Sebaj, végül is belefér. Kíváncsi vagyok, mit hoznak még ki ebből az évadból, például mi lesz azokkal a karakterekkel, akiket említettél, de én még nem ismerem őket. :)
Azt meg el sem tudom képzelni, hogy hogyan lett egy borzalmas könyvsorozatból jó filmsorozat...

Gigi írta...

A Különleges Ügyosztály pedig ajánlom. :D Mást nem netről vagy valami, én is úgy tudtam anno megnézni az összes részét, régen mondjuk fent maradtam csak azért. :D *nosztalgia* Hát nem hiába 18-as, szóval megértem, hogy későn játsszák.

Alias szintén olyan volt, hogy anno RTL-en vetítették ilyen hajnal 1 magasságában, és a kis Gigi azért maradt ébren... :D Pedig az aztán nem valami nagyon korhatáros. Viszont a vicc: előbb megjelent a szinkronos DVD, minthogy végigadták volna a sorozatot, de legalább megjelent a DVD.

Vámpírnaplók: Igen, azt hiszem írtam is ide véleménybe, hogy egy-két részen belül kiírják a szereplőket, akiknek nincs nagyobb rajongói bázisa egyből. Nem zavar, mert oké, hogy halnak, de néha már olyan közömbösen állok hozzá, hogy "oké, ez is biztos mindjárt meghal," és nem érint meg annyira. :D Főszereplők meg nem fognak meghalni. Na igen, tök jó, hogy egy ilyen silány könyvből egy ilyen jó sorozatot írtak. Pl. a könyvekben az sincs megmagyarázva, hogy Katherine meg Elena miért hasonlít, csak ennyivel: "LEHET, hogy távoli rokonom vagy." CSAK LEHET! xD

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.