Ugrás a fő tartalomra

Aimée Carter: Goddess Interrupted (Elveszett Istennő)

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare ajánlotta.

Úgy általában az egészről: Kate Winters kiállta a hét próbát (illetve egyet elbukott, de hát az lényegtelen), és istennő lett. Igaz, hogy önmagában is istennő lenne, hiszen az édesanyja Démétér, csak elfelejtett neki szólni eddigi 18 éve alatt, de ez is lényegtelen. Kate azért lett, hogy pótolja Persephonét (a saját nővérét), Hádész feleségét, aki inkább lelécelt egy halandóval és így az egész Alvilág helyzete veszélybe került. (Kinek tűnik fel, hogy 2000 évig veszélyben volt az Alvilág, de minden szépen működött? Akkor milyen veszély is van itt?)
Szóval Kate ugyanúgy járt, mint Persephoné, Hádésszal kötött házasságot, és fél évet itt, fél évet lent kell töltenie, uralnia az Alvilágot. Egy kellemes nyár után, a nagyon helyes, szexi Hermésszel, Kate hazaérkezik, de valamiért Hádész tesz rá, Kate pedig szenved, hiszen ő nagyon-nagyon szerelmes, de a férje meg ellöki magától, és valószínűleg azért, mert még mindig Persephonéba szerelmes. Ha ez nem lenne elég, Héra úgy döntött, hogy megöli az egész világot, mert ő Hádésszal akar kavarni, de tettek rá, ezért kiszabadította Kronoszt, aki MINDENKIT  MEG FOG ÖLNI! Kivétel a főhőst, őt meg akarja hágni.

Ez a második része a csodás The Goddess Testnek, és ugyanolyan rossz, bár itt már az elején is értelmetlen az egész. A görög mitológiához nincs sok köze, a főhős, aki pengébb mitológiából, mint maga Hádész, meglepődik azon, hogy mi is az a Titán, és hogy Héra és Zeusz együtt vannak… Kérdem én: akkor mit tanult a görög mitológiából? Hát, nem tudom, Carter mit feltételez az olvasóiról, de tudom, hogy kis hazánkban a görög mitológia alapjai benne vannak a történelem tananyagban, és nem olyan részletesen megy bele ez a könyv is, hiszen alig pár istent nevez meg… Vajon miket tanulhatnak Amerikában?

Ezen felül, ami még kiemelendően rossz a könyvben (minden logikai baki mellett), az a nők szerepének ábrázolása. Kate meg van veszekedve Hádészért, aki Kate nővérébe szerelmes. Kate-et megcsalja, de az morálisnak van beállítva, hiszen itt a görög istenek olyan szentek, mint a  keresztény Isten és Jézus, de mindenki mindenkit mindenkivel megcsal ÉS EZ JÓ! ÉS EZT A NŐNEK MOSOLLYAL AZ ARCÁN KELL TŰRNIE! Kate-nek mindenki mondja, hogy fogadja el Hádészt így, legyen Hádész lábtörlője… én nem tudom, ez milyen üzenetet küldhet a lányoknak, akik ezt olvassák, de annyit elárulok, hogy oké, hogy fogadjuk el az álmaink pasijának múltját és hogy nem lesz minden tökéletes, de van egy pont… ahol az már nem egészséges. Hádész nem beszél Kate-tel, nem szól hozzá egy szót se, nem ér hozzá, nem csinál vele semmit, csak papíron férj és feleség Kate-tel, és ezek után higgyük el, hogy Hádész szereti… Ennyi erővel bármelyik régi osztálytársam is szerelmes volt belém, ha nem szóltak hozzám… Ilyen következtetésekre alapozva, vajon hányan szerelmesek belém az egész világon? :|

Héra gonosznak van beállítva, és aláírom, Héra nem volt kellemes alak, de itt úgy van megmagyarázva, hogy Zeusz kicseszett vele, ezért ilyen. Mégis nem Zeuszt büntetik meg, óh, nem, HÉRÁT! És folytathatnám tovább, mert Persephoné a fülszövegben úgy van beállítva, hogy ő jelent veszélyt Kate jövőjére, hiszen Hádész még belé szerelmes. *tücsökciripelés* ÉS?! Persephoné UTÁLJA Hádészt… És természetesen Kate ezért annyira lenézi és kurvának tüntetni fel Persephonét, sőt! A legjobb barátját Aphroditét is… Szóval az összes női karakter rossz, kivétel Démétér (aki ugye az anyja), és talán Artemisz és Hesztia, akik meg annyit se szerepelnek, hogy érdemes legyen megemlíteni őket.

Az egész könyvben nem történik semmi, tényleg semmi, az 50%-a Kate belső monológja, hogy ő mennyire szereti Hádészt, de az meg őt nem, de aztán mégis lefekszenek és minden jó lesz… A másik, hogy a fülszövegbeli nagy epikus kalandozás az Alvilágban annyiból áll, hogy 150 oldalon át sétálnak, és semmi más. Elég unalmas volt. Igaz, hogy függővége van a történetnek, de én ott már sírva röhögtem, hatása aztán biztos nem volt.

Vidám hibalista:™

– Emeljük ki, hogy az istenek nem testvérek, de testvérek, de nem vértestvérek, de egy apjuk-anyjuk van, de nem testvérek, mert akkor a fele vérfertőzés lenne, és fújj, hogy nézne már ki, hogy a főhős a saját nagybátyjához megy hozzá, de a nagybátyja, de mégsem. – Megoldás: Carter, ne a görög mitológiát használd legközelebb alapnak. Sőt, inkább semmi mást ne használj…
– Ha valami baj van az Alvilágban, kitörik egy vulkán Görögországban.
– A főhősünk erős istennő, de egy ajtót nem tud kinyitni, mert túl nehéz neki.
– Az istenek erejének nincs korlátja, de Dionüszosz nem tudja a Holt-tengert borrá változtatni, mert az túl sós, Hermész nem tud eltévedni, de mégis eltéved, mert rég járt arra, később ismét nem téved el. MI VAN?!
– „Nem tudtam, mi volt a rosszabb: a gondolat, hogy Henry [Hádész] elvárja, hogy lefeküdjek vele, vagy az, hogy Henry nem akar lefeküdni velem.”
– A főhős háborodjon fel, hogy a nagyon szexi barátja (Hermész) kerüli őt, mert 10 percre el mert mellőle menni.
– Az istenek eddig is a főhős előtt használták a képességüket, a főhősnek látomásai vannak – essen le neki 50 oldal múlva, hogy az isteneknek vannak különleges képességeik. NEM MONDOD?!
– Ha megszagolunk egy fémből készült virágot (!), és nincs virágillata, akkor biztos csak illúzió az a virág. – Erre inkább nem mondok semmit.
– Ha épp megtámadják az Alvilágot, de mi szenvedni akarunk a szerelmünkkel, hisztizzünk, hogy miért nem várhat az a hiszti végéig, hogy visszaverjék a támadást. – Túlélési ösztöne van ám a főhősnek!
– Ha épp királynővé koronáznak minket, higgyük azt, hogy minden isten farmerben és pólóban lesz az ünnepségen.
– Aphrodité sírjon, mert Héra olyan gonosz, hogy el akarja hozni a világ végét, pedig a görög istenek tudvalevőleg az emberek védelmező szentjei.
– Kössön le minket az, hogy ha a Titánok nyernek, akkor mi vagy meghalunk, vagy rabszolgává tesznek. Ja, hogy a világnak is vége lesz… AZ NEM ÉRDEKES!
– Aphrodité azért erős személyiség, mert nem siratta meg, hogy az emberi élete véget ért. – Megjegyzés: Sosem volt Aphrodité halandó, VAGY MÉGIS?! Nem, nem igazán derül ki a sztoriból…
– A főhős lábfájása átmegy a fejébe. :DDD Én is akarok ilyet! Csak mondjuk a fejfájásom mehetne a lábamba. Utazó fájdalom. :D
– A főhős szerint senki nem érdemel poklot – pedofilokról és sorozatgyilkosokról hallott-e? (Persze, ez csak saját véleményem, de úgy vélem az emberek nagy százaléka talál olyan bűnt, amiért szerinte megérdemli más az örök büntetést.)
– Ítéljük el a testvérünket, mert elhagyta a férjünket, meg megcsalta, DE KÖZBEN AKARJUK MEGHÁGNI A TESTVÉRÜNK PASIJÁT! De mi tökéletesek vagyunk. Meg erkölcsösek.
– Szép színes virágokat szed össze a főhős, amiknek csoda színük és illatuk van, mindezt három ember előtt, ezek közül ezt egyik se vegye észre…
– Amikor végre eljutottunk oda, amit keresünk, akkor véletlen se vegyük észre, akarjunk tovább menni. Még ha szólnak nekünk, hogy megérkeztünk, akkor nézzük hülyének azt, aki ezt meri mondani.
– Vészhelyzetben, ha befogják a szánkat, nyaljuk meg az illető tenyerét, mert édesanyánkkal is mindig ezt csináltuk és EZ ÖSZTÖN!
– Ne ismerjük fel a nővérünket, pedig láttunk róla képet, és azóta nem változott meg… Aztán két sorral később említsük meg, hogy mennyire ugyanúgy néz ki, mint az említett képen.
– A görög istenek nem élnek emberek között, de el akarnak vegyülni közöttük ezért nem görög, átlagos neveket vettek fel. Például: Calliope. :D Ja, az én óvódás csoportomban is volt két Calliope annyira népszerű, átlagos név az.
– Ha egy Titán el akarja pusztítani az egész világot, akadjunk ki, hogy a házunkhoz vezethették volna, mert nyilván a mi házunkat sosem fogja amúgy bántani, sem megtalálni egy mindenható Titán.
– Életbevágó információt csak akkor mondunk el a saját testvérünknek, ha Aphrodité elismeri, hogy mi szebbek vagyunk nála. – Világvégekor igazán nagy prioritásaik vannak ám ezeknek a szereplőknek.
– Ha a pasink megszegi értünk a világmindenség szabályát, csakhogy megmentse az életünket, mondjuk ezt: „Talán van annyira romantikus gesztus ez, mint egy kiskutya ajándékba.” TALÁN!
– Ha elmondja valaki, hogy honnan ismeri a férjünket, ne fogjuk fel, csak amikor sokadszorra elmondja. Sőt, akkor is kérdezzünk vissza.
– Ha a főgonosz befogja a szánkat, szintén nyaljuk meg a tenyerét ösztönből, és ez mentsen meg minket. :DDD Ezek után én is majd, ha esetleg valaki megtámad, megnyalom a tenyerét. Biztosan be fog válni.
– A főgonosz, miután a terve sikerült, csinálja ezt: „Fel- és leugrálva tapsikolt és magas hangon sikított örömében.” Annyira félelmetes így Héra komolyan.
– Ha épp mindent elborító köd van, és nem lát minket az ellenség, kezdjünk el hozzá beszélni, mert nyilván hangból nem fogja beazonosítani, hogy hol állunk.
– Amikor a többiek csatára készülnek a világ megmentéséért, mi utazzunk el szerelmi bánatra hivatkozva… :D Igaz, hogy a világnak vége lesz, nem lenne hova utazni, de hát az kit izgat.
– Amikor a többiek a világért küzdenek, mi sírjunk a szerelmi bánatunkon. Produktív.



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: AZ EGÉSZ!

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Harlequin Teen

Kiadás dátuma: 2012. március 27.

Oldalszám: 304 oldal

Megjegyzések

  1. Azt kell hogy mondjam: sosem fogom befogni a szádat. XD

    Köszi a posztot! Nagyon jót röhögtem rajta. :D

    VálaszTörlés
  2. " Ha valami baj van az Alvilágban, kitörik egy vulkán Görögországban." Ezen külön elcsodálkoztam, mert mifelénk vulkánra csak azt mondják, hogy kitör, a kitöriktől az a képzetem támadt, mintha valaki fogta volna, és tőből letöri a hegyet. XD De a többi is jó volt. Csak azt nem értem, ha már az első részt is ilyen elborzasztónak találtad, miért vállaltad be ezt is? :D Egyébként olyan bosszantó, amikor mitológiára próbálnak építeni, és elrontják. :(

    VálaszTörlés
  3. @WildWorld: Azért mert Mazochista Moly vagyok. :D Mindent folytatok.

    VálaszTörlés
  4. Nekem erről most egy alacsony színvonalú brazil szappanopera jutott eszembe... xD

    VálaszTörlés
  5. Szia Gigi, már legalább egy éve rendszeresen olvasom a blogod, és tetszik, ahogyan megközelíted a könyveket, legtöbbször egyet is értek veled velük kapcsolatban.
    Nem szeretnék szőrszálhasogatónak tűnni - pedig az vagyok -, de bátorkodnám felhívni a figyelmedet egy szóra, amelyet véleményen szerint nem használsz jól, ez pedig az 'epikus'.

    Ez a szó ugyebár görög eredetű, és elbeszélőt jelent, vagy definíció szerint "kerek történetet előadó epikus költemény, epikus előadásmód"-ra utalhat. Te ellenben az angol 'epic' szóhoz hasonlóan úgy használod, mintha azt jelentené, hogy:'nagy horderejű', hatalmas, király. Tudom, hogy valószínűleg állati gáz, hogy ilyen megjegyzést írok, de már többször megakadt rajta a szemem,és nagyon zavart.
    Elnézést a tolakodó kijavításért: Anna

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Egyáltalán nem gáz bármilyen kommentet írni, amíg nem az édesanyámat szidod, mert igen, erre is volt példa. :D Szóval dehogy veszem sértésnek, vagy bármi negatívnak, de:

    Igen, angolosan használom, de ha megnézed ez a köznyelvben már benne van ilyen jelentéssel, noha valószínűleg nem örülnének neki hivatalos papírokban, esszékben. És itt ez a kulcsszó, telerakom eleve smile-kkal, sőt, néha angolul is írok pár dolgot (Mary-Sue, did not do the research, for the win, what the fuck, fanfiction), ezért úgy érzem, hogy nyugodtan írhatok szabados stílusban, mert nem hivatalos blog ez. :) Sosem tekintettem rá annak.

    Sajnálom, ha téged zavar, de nem tudom kiiktatni a szókészletemből.

    VálaszTörlés
  7. Ezt hívják a görög mitológia meggyalázásának. >.< Ennél a csajnál még egy elsős is pengébb... Szegény Hérát valahogy sose szerettem, legalábbis nem tartozott a kedvenceim közé, de ezután a könyv és a karakterábrázolás után a helyében rugdosnám Zeuszt, hogy csapdossa meg már pár villámmal a mélyen tisztelt írónőt. :D (Miután imádok mindenféle mitológiákkal foglalkozni /most kezdtem el az írt, és az valami istenkirály *-*/, azt érzem, hogy ezt a csajt szívesen megvagdosnám... Meg bedobnám Tartaroszba, had szórakozzanak vele a hárpiák. Élvezni fogják, hogy a főnökasszonyt kell szadizniuk. :D)
    A könyvet mindenesetre el fogom olvasni, ha megjelenik magyarul. Kell valami, amit a földhöz vághatok, ha begurulok. Szegény német szótáram még egy kört nem hiszem, hogy túlélne... Na meg szeretnék szörnyülködni, és Percy Jacksonnal összehasonlítgatni (az legalább jó, de komolyan. Imádom az író humorát, a görög mitológia adta lehetőségeket Mr. Riordan jól kihasználta, és habár nem annyira romantikus, de bitang jó könyv/sorozat. Csak ajánlani tudom :D).
    Na, szófosás kikapcs, további jóccakát. ^^

    ChibiOFF

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm szépen, Gigi, hogy ilyesmit is elolvasol és véleményezel! Jól szórakoztam, és most már tudom, mit NE írják az én görög mitológiás történetembe. Nem tudsz esetleg egy jó regényt a témáról? Mert azért örülnék egy pozitív példának is (és végre egy görög mitológiás könyvnek, ami nem ismeretterjesztő).

    VálaszTörlés
  9. @Luca: Nem, sajnos még nem találtam jó görög mitológiás könyvet, de nem adom fel. Sokan szeretik a Percy Jackson sorozatot, de én meg nem olvastam, szóval nem tudom ajánlani.
    Van pl. goodreadsen görög mitológiás polc: http://www.goodreads.com/shelf/show/greek-mythology - noha ebből meg nem tudom mennyi jelent meg magyarul, de hátha találsz valamit. :)

    VálaszTörlés
  10. köszönöm :) A Percy Jackson sorozattal régóta szemezgetek, de valahogy sosem jutok el odáig. A goodreadsen biztos találok majd valamit, akár angolgyakorlásnak is.
    P.S.: Kitartást a kereséshez! :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d