Ugrás a fő tartalomra

Jill Hathaway: Slide - Mások szemével

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Sylvia narkolepsziás, legalábbis mindenki más így tudja, de amikor elveszti az eszméletét, igazából más emberek elméjébe csusszan át, és az ő szemükön keresztül látja a világot. Ezt persze senkinek nem meri elmondani, se a legjobb barátjának, Rollinsnak, vagy a húgának, hiszen amikor még régen elmesélte ezt apjának, nemes egyszerűséggel pszichológushoz küldték, ami lehetne jogos is, hiszen kiskorában elvesztette édesanyját, aki rákban halt meg. Ha ez nem lenne elég, hiszen Sylvia, barátainak csak Vivi, elég sok mindent megtud a többiekről, amit nem szeretne a csúszások alkalmával, rá kell jönnie, hogy talán végre be kell vetnie a képességét, mikor titokzatos gyilkosság történik.
Először, amikor megláttam ezt a könyvet, hogy meg fog jelenni angolul, már akartam, aztán az Egmont Dark világpremierben kiadta. Végül elkezdtek érkezni rá a magyar kritikák, amik szerint elég szélsőséges ez a könyv, hogy jó-jó, de nem tökéletes, és ezért úgy voltam vele, hogy lehet, mégsem kell ez nekem. A bennem zajló vita eldőlt, mikor Kelly volt olyan kedves, és kölcsönadta a példányát.

A fülszöveg miatt valami olyasmit vártam, hogy a főhős ki-becsúszkál majd mindenkiből, közben összerakja, hogy ki a gyilkos, és ezen felül nem fog semmi történni. Aztán ahogy kinyitottam a könyvet, valami egészen mást kaptam, és most ismét sikerült pozitívan csalódnom.

Maga az írásmód olyan tinis, néha egy-egy jól irányzott szarkasztikus mondat húzta mosolyra a számat, pedig amúgy nem egy vidám könyv. És külön tetszett, hogy a visszaemlékezésekkel és egy-egy mellékinformációként beszúrt csusszanás alkalmával kiderült titokkal fedi fel előttünk Sylvia eddigi életét az írónő.

Viszont, hogy miért is olyan vitatott ez a könyv, és miért olyan nehéz róla írnom? Mert igazából ez nem arról szól, hogy vajon ki a gyilkos, a nagy nyomozás nem tesz ki annyit a könyvből, ami szerintem azért reális, mert nem lehet egy 16-17 éves lánytól elvárni, hogy göngyölítsen fel egy ügyet. Nekem bőven elég volt, hogy a csusszanások alkalmával kaptunk egy-két kirakós darabot. No, igen ám, de maga ez a krimi szál sem valami nagyon agyafúrt dolog, nem meglepő, és miért is lenne az, ha tudjuk, hogy valaki olyan tette, akit ismernek? Nyíltan előttünk vannak a gyanúsítottak, és bár igen, nem okozott gondot kitalálni a nagy csavart, amire Vivi nem igazán jött rá, csak mikor már nagyon részletesen elmagyarázták neki, nekem ez cseppet sem vont le az olvasási élményemből.

A romantikát is említsük meg, mert ez egy olyan könyv. (Hadd utaljak rá, hogy az előzőleg olvasott könyvem is a romantikától szenvedett.) Míg elég sokan azt mondták, hogy ez klisés meg túl sok, engem szintén bevallom, nem zavart, noha igen a nagy mindent elsöprő szerelem talán egy kicsit erőltetett, de én magam úgy látom, hogy ez csak tinédzser fellángolás, nem az a „meghalok-érted-rögtön-eljegyezlek” szerelem, amitől a falnak megyek.

A világkidolgozás az, ami miatt sokaknak nem tetszhet, ugyanis itt aztán nem magyaráz meg semmit Hathaway, és szintén, azt kell, hogy mondjam, hogy én tettem erre. De miért is? Mert van olyan, amikor mást akar kifejezni egy történet, avagy éppen van olyan cselekmény, ami leköt (ami itt megvolt) és nem érdekel, hogy nem magyarázták el, hogy ugyan miért képes erre a főhős. Mellékesen megjegyzem, hogy állandóan a Tru Calling nevű tévésorozat jutott eszembe, ahol szintén volt a főhősnek egy fura képessége, ami öröklődött, és szintén csak ő kapta meg, a fiatalabb testvér nem, és az égadta világon egy deka magyarázat nem volt mögötte, mégis élveztem. Na, ez teljesen ugyanolyan.

De térjünk át arra, hogy miért nem csak egy átlagos regény nekem ez. Mert van mögötte tartalom és annyi, de annyi jó gondolat! Egyfajta sötét, megtört hangulata van, ami úgy ölelt körbe, mint valami fojtogató takaró, ami alól, ha akartam, se tudtam volna kibújni. Tinédzser, gimnazista, suliba járós, szerelmes, egymást kegyetlenül szekálós könyv ez, közben olyan problémákkal, amik az életben a legnagyobb tragédiák, vagy ahhoz vezetnek.

Teljesen tényszerűen írja le, hogy ez bulémiás, az alkoholista, a harmadikat meg majdnem megerőszakolták és hogy ez mekkora sebet ejtett rajta. Nem, nem, ez nem egy olyan tipikus komoly könyv, ami egy témával foglalkozik, egyszerűen csak mindenből ad egy kicsit, és nem hat csak szimplán drámai effektnek (ami sok ifjúsági könyvben előfordul), hanem olyan, mintha az arcunkba kapnánk az élet egy durvábbik szeletét. És aki azt mondja, hogy nem reális, hogy ennyi megtört ember él egymás hegyén-hátán, az nézzen egy kicsit szét maga körül, garantálom, hogy nem mindenkinek felhőtlen az élete.

De persze felvet még egy halom érdekes gondolatot: Milyen is az, hogy a mostani tinédzserek annyira felnőttnek akarnak tűnni, és elvesztegetik arra a gyerekkorukat, hogy isznak/menők akarnak lenni/drogoznak. Hogy milyen az, amikor egy haláleset széttép egy családot, és ez vonja maga után ismét a gyász témáját, hiszen a főhős anyja is meghalt, emellett pedig a mostani gyilkosság is nagyon megérinti a szereplőket.

Bár nekem igazából két nagyon nagy téma ugrott ki a történetből: Milyen is, ha mások szemével kéne néznünk a világot, és nem arra gondolok, hogy Vivi tényleg így látja őket, szó szerint, hanem az embernek néha, hogy megértsen valakit, tényleg bele kéne képzelnie magát a másik helyébe. És hogy mennyire múlandó és törékeny dolog az élet, és hogy akár hirtelen vége lehet.

Nem állítom, hogy nagyon filozofikus egy könyv, de az biztos, hogy van egy hangulata, és engem teljesen magával ragadott. Azoknak ajánlom, akinek a drog-, alkoholfogyasztás nem okoz gondot, és emellett egy kis rózsaszín romantika is lemegy nekik, mert végül is nem ez a két véglet adja ki az életet? Tudom, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, de nekem ez nagyon bejött, és el bírnám viselni, ha jó hosszú sorozat lenne. (Nem tudom, hány részes lesz.)


Kedvenc karakter: Sylvia

Ami kifejezetten tetszett: a sötét témák

Ami nem tetszett: az angol tanár

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Egmont Dark

Kiadás dátuma: 2012. február

Oldalszám: 250 oldal

Megjegyzések

  1. Tetszett a könyv, de szerintem a vége össze lett csapva.
    Spoileres vélemény:
    Az, hogy Zane meghal a végén, nekem olyan, mintha maga az író se tudta volna rendesen eldönteni, hogy Rollins-t vagy Zane-t válassza Vivi, ezért Zane-t eltűntette a színről, mert nem tudott vele mit kezdeni. -.- Vagy ha meghal, akkor normálisabb körülmények között már, ne úgy hogy a dilis anyja akaratból autóbalesetet okoz..
    De amúgy összességében tetszett. És a kritikád elolvasva meglepődtem, hogy lesz folytatása. Azt hittem nem sorozat, a befejezése sem annak tűnt..
    Bár azt nem értem, hogy végül Amber miért lett öngyilkos.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…