Ugrás a fő tartalomra

Seanan McGuire: Discount Armageddon (Armageddon nagyker áron)


Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Verity Price Manhattanben tölti az idejét terepgyakorlaton, és eközben pedig egy sztriptíz bárban felszolgáló. Nyugisan hangzik, nem? Hát, nem éppen, ha az ember lánya kriptidzoológus, vagyis természetfeletti lények megfigyelésével tölti az idejét, akik titokban élnek az emberek között, a bárt, ahol dolgozik, egy mumus vezeti, a kollégái nimfák, gorgók, sárkányhercegnők, teriantrópok (alakváltó) és waheelák (Kanadában észlelt óriási farkas kriptid) emellett pedig versenytáncos szeretne lenni, és hát a Price családba tartozik. Ugyanis a Price-ok hírhedt árulói a Szent György Testvériségnek, akiknek szent meggyőződésük, hogy minden kriptidet ki kell irtani a föld színéről. Price ük-ükapa rájött, hogy az unikornisok kiirtása miatt következett be egy-két katasztrófa, és elgondolkozott rajta, hogy talán az ökoszisztémába igenis beleillenek a természetfeletti lények, így elszökött Európából Amerikába, ahol letelepedett és rejtőzködve él a család azóta is.
Verity sosem volt olyan fanatikus, mint a két testvére, normális életre vágyik, habár jól végzi a munkáját, a telepata unokatestvérével, Sarah-val, és egészen elboldogul természetfeletti, beszélő egérkolóniával, akik istennőként tisztelik. (Igen, jól olvastátok, várjátok ki a végét, elmagyarázom. :D)

A borítóra ránéztem, és egyből felnyögtem, hogy szőke, rózsaszín cicababa, és ráadásul rajzolt kép is. Végül aztán csak rávettem magam, és elolvastam a fülszöveget, és azóta nagyon vártam, hogy megjelenjen, ugyanis már eleve olyan viccesen megfogalmazott az is, hogy reméltem, garantált lesz a szórakozásom, és nem kellett csalódnom!

Az egész könyv annyira humoros stílusban van írva, hogy órákig nevettem rajta. Nem, nem mondanám paródiának, de egészen biztos, hogy amikor meg akarják ölni a főhőst, és megbénítják, hogy meg tudják kínozni, és a bénító szer a Fogtündér (!!!) álompora, amit kis adagban a gyerekekre szór… nos, szerintem garantált a röhögés. És az egésznek van egy ilyen alaphangulata, hiszen a főhősnő szarkasztikus, és az ő fejében vagyunk, és ahogy elmeséli, hogy a nagyanyja épp a Pokolban bolyong, illetve a nagyapjuk egy démoni egyezség miatt egy másik dimenzióban veszett el, hiába komoly téma, mégis az olvasó mosolyog rajta.

És igazán ebben rejlik a könyv varázsa: laza, üdítő, vicces, mégis olyan alaposan kidolgozott urban fantasy, amire öröm nézni, és amire már olyan régóta vágyok. A cselekmény noha először lassan indul be, és a fülszöveg ellövi az első két gyanúsítottat, ami talán a könyv negyedénél, ha előkerül, mégsem válik unalmassá. Faltam a sorokat, ahogy megismerjük Verity múltját, és a világ felépítését. Aztán pedig jön a kedvenc féle történetvezetés felépítésem, azaz szerencsétlen főhősnek aludni sincs ideje, annyit nyomoz, és annyiszor akarják megölni.

A karakterek mind kidolgozottak, még ha csak egy-két jelenetük is van, és tényleg sikerült a szereplőgárda nagyját a szívembe zárni, ami azért előnyös, mert ez egy sorozat kezdő kötete, és alig várom, hogy ismét a kedvenc kriptidzoológus családomról olvashassak. Annyit megjegyeznék még, hogy a romantika szál is nagyon jól van megírva, a tipikus addig veszekednek, míg nem csókolóznak fajta, ami a személyes kedvencem. És noha felnőtt könyv, erotika az nincs benne, persze szex jelenet van, de csak az „elsötétül a jelenet” féle, szóval, aki nem bírja a részletes leírásokat, azoknak nem kell aggódnia.

De térjünk rá a könyv legnagyobb erősségére, ez pedig a világ kidolgozás. Egyszerűen MINDEN, azaz MINDEN lény létezik. Tényleg. Olyan mitológiákat vesz elő McGuire, amiről nem is hallottam még (nem állítom, hogy mindenről hallottam, csak imádom ezt a témát és magamtól is olvasgatok néha szörnyekről és egyebekről), és élvezet volt új lényekkel megismerkedni. Mindezt ötvözi a kriptidekkel, és én hősiesen bevallom, sosem hallottam még ezt a szót. Alapjában véve, míg a könyvben minden kriptid természetfeletti lény, a való világban a kriptidek azok, amiket jelentenek, hogy látták őket, de nincs rá tudományos bizonyíték. (Ilyen például a Jeti, de a fent említett waheela is, az ahoolok, amik a könyvben is szerepelnek, de a való világban is feltételezik a létezésüket.) És McGuire nem sajnálta az idejét, hogy mindennek utánanézzen, az ilyen közismert lényeket, mint a vérfarkasok, baziliszkuszok, csak megemlíti, és előtérbe helyezi a ritkábbakat. Csak egy pár lényt hadd soroljak fel: ghúlok, zombik, hárpiák, sárkányok, mantikór, wendigo, szukkubusz/inkubusz, nagák, Jersey ördög (amiről szintén feltételezik a való világban, hogy talán létezik!), vízköpők, tengeri kígyók, csupakabrák, lámiák, hidebehind-ok (nyugodtan kisegíthet valaki, ha tudja mi ez magyarul. Olyan erdőben lakó, éjjeli lények, amik megeszik az arra tévedő embereket.) Vannak még gonosz manók, hidrák, szirének, szalamandrák, ifritek ÉS saját lények is. Ezek közül az egyik a beszélő egerek, amik külön plusz pontot érdemelnek, mert ez után a könyv után, tényleg úgy érzi az ember, hogy neki is kell egy rakat ilyen egér. Mivel a Price család mentette meg őket, ezért ez a kolónia istenekként tiszteli őket, és mindent, TÉNYLEG MINDENT vallási szempontból fontosnak találnak és megünnepelnek, akár a konyhai eszközök megszerelését vagy a zokni vásárlást. Értelmi szinten az emberek mellett vannak, de a társadalmuk egy bennszülött törzshöz hasonlít.

Bónuszmegjegyzésként annyi, hogy minden fejezet elején van hely és időmeghatározás, amik szintén sokszor a poénok forrásai, és ugyanígy a Price család felmenőitől mottók és idézetek. És ugyan ki ne vágyna ebbe a családba, ahol a nagyi gránátmániás, és egy kitömött fogtündért is tartanak a padláson?

Nagyon jól elszórakoztam ezen a könyvön, és minden sorát imádtam. Egy biztos: az írónő összes könyvét (tündéres-váltott gyerekes sorozat és poszt-apokaliptikus zombis) bepróbálom ezek után, engem nagyon megvett!

Kedvenc karakter: Verity, Sarah, Dominic

Ami kifejezetten tetszett: a lények, a világ, a humor, AZ EGEREK

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: DAW

Kiadás dátuma: 2012. március 6.

Oldalszám: 368 oldal

Megjegyzések

  1. A borító elég elrettentő, de akkor ezek szerint érdemes elolvasni. :) Beszélő egerek, ez nagyon jó ötlet. :D

    VálaszTörlés
  2. Én is csak a fülszöveg meg a cím miatt mertem belevágni. :D De annnnnyira jó. Amúgy a főhős nem is az a rózsaszín cicababa, csak ez a munkaruhája. xD Plusz néztem a többi könyvét az írónőnek, azoknak milliószor jobb borítói vannak.

    VálaszTörlés
  3. Igen, a borítótól én is megijedtem így először, de biztos vagyok benne, hogy elfogom olvasni.Ha humor,nyomozás és az a típusú romantika amit írtál (nagykedvenc*-*) van benne akkor muszáj elolvasnom.:DDD

    VálaszTörlés
  4. Ugye azt még nem lehet tudni, hogy magyarul mikor jelenik meg, vagy egyáltalán megjelenik? Q_Q

    VálaszTörlés
  5. Nem hiszem, hogy megjelenne. (Aztán lehet kövezni érte, hogy miért gondolok ilyeneket.) Semmi infó nincs róla. Az ilyenre mindig azt mondom, hogy ha nagyon szívesen látná az ember, akkor max. ajánlgatni lehet kiadóknak.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö