Seanan McGuire: Discount Armageddon (Armageddon nagyker áron)

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Verity Price Manhattanben tölti az idejét terepgyakorlaton, és eközben pedig egy sztriptíz bárban felszolgáló. Nyugisan hangzik, nem? Hát, nem éppen, ha az ember lánya kriptidzoológus, vagyis természetfeletti lények megfigyelésével tölti az idejét, akik titokban élnek az emberek között, a bárt, ahol dolgozik, egy mumus vezeti, a kollégái nimfák, gorgók, sárkányhercegnők, teriantrópok (alakváltó) és waheelák (Kanadában észlelt óriási farkas kriptid) emellett pedig versenytáncos szeretne lenni, és hát a Price családba tartozik. Ugyanis a Price-ok hírhedt árulói a Szent György Testvériségnek, akiknek szent meggyőződésük, hogy minden kriptidet ki kell irtani a föld színéről. Price ük-ükapa rájött, hogy az unikornisok kiirtása miatt következett be egy-két katasztrófa, és elgondolkozott rajta, hogy talán az ökoszisztémába igenis beleillenek a természetfeletti lények, így elszökött Európából Amerikába, ahol letelepedett és rejtőzködve él a család azóta is.

Verity sosem volt olyan fanatikus, mint a két testvére, normális életre vágyik, habár jól végzi a munkáját, a telepata unokatestvérével, Sarah-val, és egészen elboldogul természetfeletti, beszélő egérkolóniával, akik istennőként tisztelik. (Igen, jól olvastátok, várjátok ki a végét, elmagyarázom. :D)

A borítóra ránéztem, és egyből felnyögtem, hogy szőke, rózsaszín cicababa, és ráadásul rajzolt kép is. Végül aztán csak rávettem magam, és elolvastam a fülszöveget, és azóta nagyon vártam, hogy megjelenjen, ugyanis már eleve olyan viccesen megfogalmazott az is, hogy reméltem, garantált lesz a szórakozásom, és nem kellett csalódnom!

Az egész könyv annyira humoros stílusban van írva, hogy órákig nevettem rajta. Nem, nem mondanám paródiának, de egészen biztos, hogy amikor meg akarják ölni a főhőst, és megbénítják, hogy meg tudják kínozni, és a bénító szer a Fogtündér (!!!) álompora, amit kis adagban a gyerekekre szór… nos, szerintem garantált a röhögés. És az egésznek van egy ilyen alaphangulata, hiszen a főhősnő szarkasztikus, és az ő fejében vagyunk, és ahogy elmeséli, hogy a nagyanyja épp a Pokolban bolyong, illetve a nagyapjuk egy démoni egyezség miatt egy másik dimenzióban veszett el, hiába komoly téma, mégis az olvasó mosolyog rajta.

És igazán ebben rejlik a könyv varázsa: laza, üdítő, vicces, mégis olyan alaposan kidolgozott urban fantasy, amire öröm nézni, és amire már olyan régóta vágyok. A cselekmény noha először lassan indul be, és a fülszöveg ellövi az első két gyanúsítottat, ami talán a könyv negyedénél, ha előkerül, mégsem válik unalmassá. Faltam a sorokat, ahogy megismerjük Verity múltját, és a világ felépítését. Aztán pedig jön a kedvenc féle történetvezetés felépítésem, azaz szerencsétlen főhősnek aludni sincs ideje, annyit nyomoz, és annyiszor akarják megölni.

A karakterek mind kidolgozottak, még ha csak egy-két jelenetük is van, és tényleg sikerült a szereplőgárda nagyját a szívembe zárni, ami azért előnyös, mert ez egy sorozat kezdő kötete, és alig várom, hogy ismét a kedvenc kriptidzoológus családomról olvashassak. Annyit megjegyeznék még, hogy a romantika szál is nagyon jól van megírva, a tipikus addig veszekednek, míg nem csókolóznak fajta, ami a személyes kedvencem. És noha felnőtt könyv, erotika az nincs benne, persze szex jelenet van, de csak az „elsötétül a jelenet” féle, szóval, aki nem bírja a részletes leírásokat, azoknak nem kell aggódnia.

De térjünk rá a könyv legnagyobb erősségére, ez pedig a világ kidolgozás. Egyszerűen MINDEN, azaz MINDEN lény létezik. Tényleg. Olyan mitológiákat vesz elő McGuire, amiről nem is hallottam még (nem állítom, hogy mindenről hallottam, csak imádom ezt a témát és magamtól is olvasgatok néha szörnyekről és egyebekről), és élvezet volt új lényekkel megismerkedni. Mindezt ötvözi a kriptidekkel, és én hősiesen bevallom, sosem hallottam még ezt a szót. Alapjában véve, míg a könyvben minden kriptid természetfeletti lény, a való világban a kriptidek azok, amiket jelentenek, hogy látták őket, de nincs rá tudományos bizonyíték. (Ilyen például a Jeti, de a fent említett waheela is, az ahoolok, amik a könyvben is szerepelnek, de a való világban is feltételezik a létezésüket.) És McGuire nem sajnálta az idejét, hogy mindennek utánanézzen, az ilyen közismert lényeket, mint a vérfarkasok, baziliszkuszok, csak megemlíti, és előtérbe helyezi a ritkábbakat. Csak egy pár lényt hadd soroljak fel: ghúlok, zombik, hárpiák, sárkányok, mantikór, wendigo, szukkubusz/inkubusz, nagák, Jersey ördög (amiről szintén feltételezik a való világban, hogy talán létezik!), vízköpők, tengeri kígyók, csupakabrák, lámiák, hidebehind-ok (nyugodtan kisegíthet valaki, ha tudja mi ez magyarul. Olyan erdőben lakó, éjjeli lények, amik megeszik az arra tévedő embereket.) Vannak még gonosz manók, hidrák, szirének, szalamandrák, ifritek ÉS saját lények is. Ezek közül az egyik a beszélő egerek, amik külön plusz pontot érdemelnek, mert ez után a könyv után, tényleg úgy érzi az ember, hogy neki is kell egy rakat ilyen egér. Mivel a Price család mentette meg őket, ezért ez a kolónia istenekként tiszteli őket, és mindent, TÉNYLEG MINDENT vallási szempontból fontosnak találnak és megünnepelnek, akár a konyhai eszközök megszerelését vagy a zokni vásárlást. Értelmi szinten az emberek mellett vannak, de a társadalmuk egy bennszülött törzshöz hasonlít.

Bónuszmegjegyzésként annyi, hogy minden fejezet elején van hely és időmeghatározás, amik szintén sokszor a poénok forrásai, és ugyanígy a Price család felmenőitől mottók és idézetek. És ugyan ki ne vágyna ebbe a családba, ahol a nagyi gránátmániás, és egy kitömött fogtündért is tartanak a padláson?

Nagyon jól elszórakoztam ezen a könyvön, és minden sorát imádtam. Egy biztos: az írónő összes könyvét (tündéres-váltott gyerekes sorozat és poszt-apokaliptikus zombis) bepróbálom ezek után, engem nagyon megvett!

Kedvenc karakter: Verity, Sarah, Dominic

Ami kifejezetten tetszett: a lények, a világ, a humor, AZ EGEREK

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: DAW

Kiadás dátuma: 2012. március 6.

Oldalszám: 368 oldal