Ugrás a fő tartalomra

Lisa McMann: Dead To You (Számodra én nem létezek)

Hogy akadtam rá: Akartam még egy esélyt adni Lisa McMann-nak.

Úgy általában az egészről: Ethant elrabolták a saját házuk elől, amikor hét éves volt, most, kilenc év elteltével haza került, és egy borzalmas élet áll mögötte. Nem vágyik másra, csakhogy visszailleszkedjen a családjába, de már nem csak egy öccse van, időközben született egy húga is, és ezért úgy érzi, hogy ők már túlléptek rajta. Ezen igazán az sem segít, hogy az elrablója rendesen összezavarta és ezért nem is emlékszik az elrablása előtti időkre. Vajon sikerül belerázódni a normális életbe Ethannak egy szerető család segítségével?
Annyira féltem ettől a könyvtől, mert Lisa McManntól olvastam már könyvet (Cryer’s Cross), és nem igazán nyerte el a tetszésemet, hogy annyira nem arról szólt a történet, mint amivel eladták, és hirtelen egy romantikus könyvet kaptam. Hogy miért is írom ezt? Mert valahol a Dead to You is ettől szenved (hívhatjuk ezentúl ezt a kórt mcmannizmunak), de mégis nekem nagyon tetszett.

Igazából cselekmény az nem sok van benne, ha valaki azt hiszi, hogy majd jól kinyomozzuk ki rabolta el Ethant és miért, akkor bizony csalódás fogja érni. És valljuk be, hogy lenne az már reális, hogy egy traumát átélt, poszt traumás stressztől szenvedő tinédzser majd nekiáll nekünk Sherlock Holmest játszani. Ez nem más, mint egy családi dráma, hiszen egy összetört családot látunk, akiknek az egyik legrosszabb dolgot kellett túlélnie, hogy nem tudják él-e még a fiuk/testvérük, erre KILENC év után előkerül, ami önmagában egy csoda és egy komoly történet boldog vége… is lehetne.

De mivel emberek vagyunk és van egy halom érzelmünk, amik rendesen össze tudnak minket zavarni. És bár maga a könyv alapfelállása egy Különleges Ügyosztály (tévésorozat, utána lehet nézni, szexuális ügyekkel foglalkoznak, vagy pedig azokkal, ahol gyerekek az érintettek) rész tipikus példája, mégis ez arról szól, hogy mi van utána, hogy milyen nyomot hagy egy ilyen szörnyűség az embereken.

Ott van Ethan, akinek sok borzalmat kellett átélnie, hiszen elrablója otthagyta örökbefogadásra, és az ilyen otthonok nem mindig épp arról híresek, hogy milyen kedvesek ott az emberek, ezek után pedig az utcán kellett élnie. Noha ezekbe nem kapunk annyi belátást, mégis azért érezzük, hogy ott hagyta ez a nyomát Ethanon, csakúgy, mint az, hogy az elrablóját az anyjának hitte, és hiába nem volt tökéletes mintaszülő, szerette, hiszen mást nem ismert, és ezt is nehezen dolgozza fel. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy ennyi nélkülözés és kemény élet után belecsöppen a szerető szülők és (egy kicsit bajos) testvérek közé.

Olyan kérdéseket vet fel ez a könyv, mint a szülői szeretet, hogy mennyire alapvető egy ember életében, és hogy akár kilenc év távollét után is ugyanúgy működhet. Persze az egész a család és az identitás kérdését boncolgatja: Ethan tudja, hogy milyen szülők nélkül, az utcán élni, és ezért egy kicsit felnőttesen nézi az olyan dolgokat, mint egy délután az apjával, amit a legtöbb fiatal lenéz, és húzza rá a száját. Szintén ez a könyv is (mint az Alchemy of Forever) egy kis fényt vet arra, hogy nem mindig jó lázadozni, hiszen mennyi értékes pillanatot elveszít vele az ember. Ezek mellett persze Ethan keresi önmagát, hiszen hallja, hogy mit szeretett kiskorában, de ugyan ki ne változna meg, és még igazán arra se gondolt, hogy mit akar az élettől, eddig az utcán csak a túlélésért küzdött.

Mint mondtam ezeken kívül nem sok minden van benne, és a mcmannizmus miatt a közepétől a könyv átvedlik egy romantikus regénybe, ugyanis Ethan rájön, hogy a legjobb barátja kiskorában a nagyon is szexi lány volt a szomszédból. Nem mondom, hogy nem tetszett maga a kapcsolat leírása, és sajátos értelmezésem is van rá, hiszen Ethan vágyik a szeretet bármilyen formájára, ezért mondhatjuk, hogy kellett ez ide, de egy kicsit felborítja a hangulatot.

Annyit mondok, hogy a történet néha elgondolkoztat, de nem annyira nagyon, néha elborzadunk, hogy ilyen tényleg megtörténhet, de leginkább a vége az, ami úgy igazán gyomorszájon vágja az embert, és ül, és néz előre. Bár nem egy nagy könyv, se hosszra, se tartalomra, mégis azt mondom a vége-hangulatért megérte elolvasni.



Kedvenc karakter: Gracie

Ami kifejezetten tetszett: az alaptéma, a vége

Ami nem tetszett: a romantikus közjáték

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2012. február 7.

Oldalszám: 256 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d