Ugrás a fő tartalomra

Ann Redisch Stampler: Where It Began (Így kezdődött)


Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Gabby Gardiner autóbalesete után a kórházban ébred, de egy nagy gond van, nem emlékszik rá, hogy került oda. A rendőrök beszélni akarnak vele, hiszen olyan magas volt a véralkohol szintje, hogy valószínűleg jó sok ideig nem lesz jogsija. Viszont Gabby alig tudja mozgatni a kezét, a lábát egyáltalán nem, és valamiért nem engedik, hogy megnézze az arcát a tükörben. Mi mást tehetne így, egy kórházi ágyhoz kötve, minthogy visszaemlékszik az életére, illetve arra az egy évre, ami A Balesethez vezetett.
Ez szintén olyan könyv, ahol az ember ránéz a borítóra, és elkönyveli másnak, mint amiről igazából szólna a sztori. Én azt hittem, hogy hiába a baleset, ez egy könnyed, olyan romantikus könyv lesz, ahol a főhős szürke kisegérből átváltozik a smink és szép ruhák segítségével, majd a nagymenő csávó beleszeret, és akkor rájön, hogy a belsőség számít, de jajj, a nagymenő csávónak is milyen mély lelke van… *tücsökciripelés* Nem, ez a könyv egyáltalán NEM ERRŐL SZÓL, olyannyira, hogy Stampler beállt a kedvenc íróim sorába.

Először is: a könyv három részre van osztva, az első része igazán nehezen megemészthető, hiszen a főhőssel vagyunk a kórházban, és eszébe jutnak dolgok az életéről, amit szintén három részre oszt: Előtte, Utána és Utána-után. Szóval Gabby hol a jelenben van, az orvosokkal vitázik (ez az Utána-után), közben pedig peregnek a szeme előtt az élete eseményei, az Előtte korszakból, amikor szürke kisegér volt és az Utána korszakból, amikor az édesanyja (!!!) befizette egyik nyáron egy átváltozatásra, hogy átfessék a haját, kisminkeljék és divatos ruhákat aggasszanak rá. Miután Gabby átváltozik, a legnépszerűbb fiú, Billy Nash egyből felfigyel rá, és ez instant szerelem Gabby részéről. Remekül játszik Stampler itt a szavakkal és a jelenetekkel, hiszen mi is leszünk annyira összezavarodottak, mint Gabby, mivel teljesen nem-lineáris itt a történet, hol már jár Billyvel, hol még nem, hol pedig azt várjuk, hogy kiderüljön, mi az élet történt a balesetkor. Az első résznek van egy komor hangulata, hiszen nem tudjuk, hogy mi történt Billyvel, miért nem hívja fel Gabbyt, és erre rátesz egy lapáttal, hogy látjuk a vidám képeket, amit Gabby töltött Billyvel, és úgy is tudjuk, hogy ennek nem lesz jó vége. Ennél szerintem nincs is jobb használata a visszatekintéseknek. (A Long, Long Sleepben is pont ezt szerettem.)

A második és harmadik rész arról szól, hogy Gabby visszamegy az iskolába, innentől a történet lineáris lesz, és egy kicsit talán vidámabb, bár ezt a jelzőt nem igazán használnám erre a könyvre. Ugyanis úgy tűnik, hogy mindenki többet tud a balesetről, mint Gabby, de ő csak meg akarja úszni, hogy bármiféle nyoma legyen ennek, mert akkor nem juthat be jó nevű egyetemre.

Ugyanis (és itt a történet igazi ereje) Gabby szülei mindenáron elvárják lányuktól, hogy a maximumot nyújtsa, hogy népszerű legyen, hogy ő legyen a diákönkormányzat elnöke, stb., stb., stb. Mert ez a könyv a gazdagok iskolájában játszódik, ahol minden a látszat, a külsőségek, és ez egy olyan nyomást gyakorol Gabbyre, hogy nem csoda, hogy összetörik alatta.

Ugye Gabby szerzett pár sebet a balesetben, bár csoda, hogy még menni tud, ami szintén felvet egy kérdést, ami egy ilyen helyen még többet nyom a latban: Mennyit számít igazából, hogyan nézel ki. Gabby nagy bánatára úgy érzi, hogy édesanyja sosem szerette igazán, csak amikor szépen ki volt festve, és most pedig a zúzódásokkal rá se néz az anyja. Akit megjegyzek, sosem „anyunak” hív, hanem Viviannek. És ez is mutatja, hogy mi a következő nagy téma a könyvben: a család és a szülői szeretet. A főhős családja nem mintapélda, hiszen az édesanyja ilyen mindent elváró, rideg ember, akinek csak a presztízs számít, míg édesapja alkoholista. Ugyanakkor minden háttérszereplő szüleit is megismerjük, és mindegyik egy-egy példa egy-egy családi helyzetre: ahogy Billy anyja képtelen látni a fia hibáit, és bárkit lefizet, hogy Billy mindent megússzon, ahogyan védi Anita és Lisa anyja a lányaikat (egyikük indiai család és hagyományőrző, a másik túlbuzgó keresztény), és ahogyan szereti Huey anyja a fiát.

De persze alap egy ilyen könyvben a barátság: Gabby bekerül a nagymenők közé, ahol ott van Andy és Andie (mindig elfelejtem, melyik a fiú és melyik a lány), és hirtelen a Kurvamuffinok (így hívják a szőke pompon lányokat :D) is szóba állnak vele, mindeközben pedig egyre távolabb kerül a régi barátaitól, akik nem menők. Gabby is tudja, hogy a többiek csak álbarátok vele, és nagyon jó volt látni, hogy a régi barátai mindig ott maradtak Gabby mellett, és bár voltak hibáik, hiszen tinédzserek és emberek, megpróbálták rendbehozni.

A romantika és a következő nagy témája a könyvnek (a legnagyobb témája) nem igazán választható szét. Az olvasó az első perctől látja, hogy Billy bármennyire aranyos néha, bármennyire akarjuk, hogy legyen mély lelke és legyen romantikus, nem az. És ezt nem veszi észre Gabby, illetve nem akarja, tehát még szívszorítóbb lesz a történet, és igazából a könyv 90%-ában meg akarjuk fogni Gabbyt és jól megrázni, hogy „ESZEDNÉL VAGY TE?!” Gabby és Billy szerelme tökéletesen van ábrázolva (ezért megy a kedvenc romantikus könyveim közé), de A) nem nyálas B) ez a legrosszabb szerelem a világon, ami sosem fog működni. Gabby igazából meg sem nyílik Billy felé, csak azt teszi, amit szerinte a fiú jónak lát, mert nem akarja, hogy ennek vége legyen, és MEG AKAR NEKI FELELNI. És erről szól javarészt a könyv, hogy Gabby nem önmaga, mindenkinek meg akar felelni, hiszen otthon is ezt várják el tőle. Aztán ez a baleset, és a pszichológus, és a többi lassan, komótosan ráébreszti, hogy ki is az igazi Gabby, és hogy igenis a sarkára kell állnia. Na, ezért a mondandóért kap csillagos ötöst a könyv!

Ami melléktéma, de az egészet átjárja, az az alkoholizmus, hiszen a főhős apja alkoholista. Igen, de vajon ki még? Mi, az olvasók, az első pár fejezet után tudjuk, hogy Gabby alkoholista, de nagyon nehéz ezt beismernie magának, főleg, hogy nem ébred az árokban nap, mint nap, nem iszik minden reggel iskolába menetel előtt. Hiába bizonygatja ezt magának, mi látjuk, hogy ha nem is reggel, de minden délben iszik, és igen, ez már Probléma.

Az írásmód! Arról is essen szó. Stampler olyan gyönyörűen játszik a szavakkal, néha nagyon ritmusos a szöveg és élvezet volt olvasni, és ezek mellett annyira közvetlen hangot ad Gabbynak, hogy szinte úgy érezzük, leült mellénk a lány és nekünk meséli el, főleg ezen segítenek a kiszólások is a szövegből. És akkor a gyönyörű párhuzamokról ne is beszéljünk, no meg egy-két keretes szerkezetről. Imádtam, ahogyan Gabby sebei és a lelki állapota egymás párhuzamai, főleg arra is, hogy a barátai X ideig nem látják a zúzódásait smink nélkül, azaz egy ideig nem beszélt nekik az igazi önmagáról, meg hogy mit érez.

A vége tökéletes: elindul pár karakter jó úton, látjuk a változás szelét, de bemutatja az írónő, hogy ezért dolgozni kell, hogy ezen az ösvényen tudjanak maradni. Míg más karakterek maradnak olyanok, mint voltak, mert nem minden rózsaszín az életben.

Remek kis realisztikus könyv ez, és nagyon várom Stampler mit alkot következőre, MERT MUSZÁJ MÉG ÍRNIA!

Kedvenc karakter: Madeleine

Ami kifejezetten tetszett: a téma, az érzelmek ábrázolása

Ami nem tetszett: az első fejezet, elég fura volt

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2012. március 6.

Oldalszám: 384 oldal

Megjegyzések

  1. @Anaria Matthews: Remélem, tetszeni fog. :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon megfogott:))
    Magyar kiadásról tudni valamit?:o :(

    VálaszTörlés
  3. @Süttyő: Még a hónap elején jelent meg és kezdő írónő (legalábbis eddig csak mesekönyvei jelentek meg kint is), szinte semmi marketinggel, és ez a kiadó eléggé népszerűtlen itthon.

    A jó hír viszont, hogy valaki épp a minap ajánlotta a Könyvmolyképző kiadónak ezt a könyvet. :) Hátha lesz belőle valami, lehet szurkolni.

    VálaszTörlés
  4. ohh, köszi a választ:))
    nagyon jó lenne, ha kiadnák magyarul is:)
    az én angol tudásommal nem érdemes angol könyvnek állni:))
    Igen,igen az is én voltam...:$ :D
    Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit szólnak az ötlethez, és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d