Leiner Laura: Kezdet

2012. március 13., kedd

Hogy akadtam rá: MINDENKI ajánlotta, meg magyar ifjúsági könyv.

Úgy általában az egészről: Rentai Renáta élete nem csak játék és mese, ugyanis felvették a Szent Johanna Gimnáziumba, és mivel soha életében nem volt barátja, ezért kicsit félénken áll hozzá a középiskola kezdéséhez.
Ez az a könyv, ami egy kicsit olyan, mint az Angyalsors, mert sokan ajánlották nekem (kaptam egy csomó e-mailt, miszerint ez a világ egyik legjobb könyve), bár nem vártam ettől nagy dolgot, csak egy átlagos sulis regényt, (tudjátok, mint a régi ifi könyvek, meg a pöttyös könyvek). Nem ezt kaptam, és őszintén, így a sorozat elején, ezzel nem tudok mit kezdeni. Hardcore SZJG fanok szerintem most hagyják el az épületet, mert bár a kritika pozitív, nem istenítő.

Kezdjük szerintem a negatívval, és akkor talán megmarad a kellemes utóérzés, és esetleg rá tudom venni azokat a sorozat olvasására, akik még nem kezdték el.

A legnagyobb problémám az volt, hogy amikor olvastam ezt a könyvet, ez jutott folyton eszembe: „Ilyen nincs. Nem létezik. Ez nem így van.” Az a baj, hogy ezt a könyvet úgy reklámozzák, hogy ez a mostani tinikről szól, a mostani életről. Nem, nem vártam egy komoly témás könyvet, mielőtt valaki ezzel „vádolna,” de ez a világ, amit a Szent Johanna Gimi bemutatott, nem létezik. Egy tizennégy éves, példának okának nem így beszél, senki nem használ ilyen szavakat, és senki nem elemzi, hogy mi a ciki, mi a menő, vagy ha igen, nem ezzel a szavakkal. (Ki az élet használja a ciki meg a kúl szót? KÚL! ÍGY!)

A karakterek voltak azok, amik igazán lehúzták ezt a könyvet (meg még majd a következő pont), mert egyik sem hihető, egyik sem reális, mind tucat sablon. Ha ilyen szülei lennének bárkinek, kész csoda, hogy egyáltalán megéri a gyerekkort: az ultra okos meteorológus nem ért a fizikához, és úgy főz, hogy mindenkit kórházba juttat, de nem fizetnének szállításos kajáért, pedig van ám pénzük. És úgy tekintenek a gyerekükre, mintha ők sosem lettek volna azok, ekkor eszembe jutott, hogy talán ez egy disztópiás regény, ahol kimaradt a tinédzser kor a felnőtt generációnak. Aztán megpróbáltam máshogy nézni a dolgokat. Mi van ha Leiner azt akarta elérni, hogy vesz dolgokat, és paródiaként kinagyítja? Mi van, ha ez nem átlag sulis regény, hanem egy agyament humor könyv. Na, annak megállja a helyét! Tehát úgy a 150. oldalon kikapcsoltam a baki radaromat, de megjegyezném, hogy ilyen suli újságot én is szívesen szerkesztettem volna! (Szerintem ilyen minőség még egyetemen sincs. Plusz én is elfogadtam volna ilyen szerkesztőt, mint Timi, aki kb. semmit nem javít bele egy tizennégy éves cikkébe.)

Ami még egy kicsit vont le nekem a kötet értékéből, az a cselekmény. Jószerével semmi nem történt, egyszerű naplóregény, ami nem lenne baj, ha lenne átívelő sztori, nem csak egy tizennégy éves mindennapjai és dolgozatai. De ez az, hogy olvastam én más sulis regényeket, amiket 14 év alattiaknak írtak, és mai napig újraolvasom és élvezem, mert van egy történetív, itt pedig rájöttem, hogy egy félév/egy könyv felállás lesz. Reménykedem csak, hogy történni is fog valami későbbiekben.

De ami miatt végül levágtam azt az egy csillagot, az a következő megmozdulás volt: Elvileg arról szólna ez a könyv, hogy milyenek az igaz barátok, jajj, de jó, egy osztályközösség (ami persze szintén ilyen sziruposan, rózsaszínen nem létezik), és hogy fogadd el önmagad, jó vagy úgy, ahogy vagy, mindenkinek úgy kell szeretnie téged. Ja, amíg nem vagy kövér, meg nem kell fogszabályzó (ezt itt személyes sértésnek vettem, bevallom), mert persze, ha egy lány nem tökéletes alakkal rendelkezik és nem szép, akkor a Szent Johannában is csak arra használják a mi tökéletes karaktereink őket, hogy gúnyt űzzenek belőlük. Ezt nem tudtam felfogni, és nagyon kiütött az egész regény közegéből, mert nem is úgy állították be, hogy a főhőseinknek rossz a felfogása, (hiszen ők tökéletesek), hanem, hogy ez a normális. Felfogom én, gimiben ez normálisnak számít, csak éppen nem kéne reklámozni, meg attól még nem helyes.

És igen, innen váltsunk pozitívba, hogy eszembe jutatta a gimis éveket. Bár visszanézve utáltam az egészet, már a középiskolámat, attól függetlenül rájöttem, hogy mennyire hiányzik nekem, hogy a legnagyobb gondom egy fizika felelés vagy egy irodalom házi dolgozat legyen. Eszembe jutatta a rémes tesi órákat, a közös forró csokizásokat, és a mérhetetlenül sok WoWozást érettségi szünetben. Röviden: a nosztalgikus élmény adta meg az egyik alappillérét.

Ezen kívül ott van Leiner fantasztikus humora, ami még engem is megnevetetett, de annyira, hogy az öklömet kellett a számba dugni, hogy véletlen se keltsem fel a másik szobában alvó szüleimet, mert igen, olvastatja magát a könyv, és este se tudtam letenni.

A romantika szál egyáltalán nem zavart, mert na, az viszont telitalálat volt, ugyanis szerintem sokuknak volt egy „Corteze,” és igen nekem is. Másfelől azért megjegyezném, hogy maga Cortez karakterét nem szerettem meg, de ugye még van öt kötetem. A többiekről is essen szó, ugye mindenki egy-egy tipikus tulajdonság megtestesítője, az Andris és Robi párost azért bírtam, mert WoW kockák, és ráadásul VÉRELF is az egyikük. A többiek a „running gageket” (futó poén = mindig ugyanazt játsszák el velük, és mindig vicces – vagy nem) hozták, annyira nem voltak kiemelkedőek, egyedül Arnoldot és Virágot sikerült a szívembe zárnom. (Azért jegyezzük meg, hogy ez az emo erőltetés, ez „ciki.” Főleg, hogy a kedvenc nem emo együtteseimet abba soroljuk.)

A popkultúra utalások tettek ki még egy csillagot, amik lehet, értelmét vesztik pár év múlva, de igazából kell az ilyen, mert ettől érzik az olvasó még közelibbnek magukhoz a regényt. Személyes kedvenceim: Sims, WoW, MCR, FOB, 30STM, meg a többi betű. :)

Persze, jó magyar regény, azt meg kell hagyni, de voltak benne bukkanók és hullámvölgyek, sőt, valahol untam is, és vártam, hogy vége legyen. A 14 év körüli és alatti korosztály lehet, hogy falni fogja, de egy a lényeg: Nem szabad úgy kezelni, mint egy komoly regényt, ami szólni akar valamiről, hanem csak egyszerű szórakozásként.

Kedvenc karakter: Arnold, Virág

Ami kifejezetten tetszett: a nosztalgikus élmény, WoW utalás

Ami nem tetszett: nem éppen valósághű regény

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám: 388 oldal

14 megjegyzés:

Genius Merielle írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Genius Merielle írta...

Az tuti, hogy nem kell komolyan venni benne semmit. :D Az elején én is néztem, hogy na ilyen tuti nincs. Ez a suli nem létezik. Végül pedig pont az lett a lényeg, hogy de jó lenne egy ilyen iskolába járni, nagyszerű lenne, ha létezne. Szerintem Laura pont ezt akarta elérni, hogy azoknak a tiniknek, akiket (fogszabályzót hordanak, pattanásosak vagy bármi, szóval azok a dolgok, amik MÁSOKNAK cikik) esetleg gúnyolnak, kicsit jobban érezzék magukat. El tudjanak képzelni egy ilyen iskolát és meg tudja őket nevettetni és reményt tudjon adni nekik, hogy hát igen, csak van jobb is ennél. Én nem vettem sértésnek a dolgokat, pedig én sem volt "menő" sem általánosban, sem középiskolában. Oké, tény, hogy nem valami jó dolog, de azoknak már vége van, és azért a szép emlékeket is felidézte a könyv és adott egy képet, hogy milyen lehetett volna, ha talán máshová járok. Nem gondolom azt, hogy ezzel most az író rosszat tett, sőt, inkább azok nézik majd talán más szemmel az iskolát, akiket annyira nem kedvelnek ott és nem "menők". Elsősorban szerintem nekik címezte az író.
Örülök, hogy tetszett a könyv, nekem az áttörés a harmadik rész volt, mert ott már tényleg el tudtam magam képzelni Reni helyében, na és nem keveset szenved majd, de majd meglátod. :)

Lia írta...

De azért azok a sügér tanárok sem semmik, akik úgy tűnik, hogy még az életben nem hallottak csalásról és puskázásról :D

Gigi írta...

@Merielle: Úgy általában igen, értem, mire gondolsz, de azért, hogy a bálon vagy min az a nagy poén, hogy a ronda-béna lányokat hívták el, és ezen röhögnek, nekem azért sok volt. Mert pont ellentétben volt ezzel a nagy cukros képpel. Amúgy persze tetszett, mert jókat nevettem, és fogom folytatni! :D

@Lia: Főleg a kémia tanár... Hogy le nem esett neki, hogy talán Ricsi azért "okos," mert az osztály egyik éltanulója végig súg neki.

Connie21 írta...

Én rossz napjaimon szoktam olyat mondani, hogy ciki!:D Egyébként a könyvet nekem spec nem sikerült végigolvasni, majd talán pár év múlva, mikor a gimis közegből már kint leszek egy ideje.

Gigi írta...

@Connie21: Igazából az oké, hogy mindenkinek más a szókincse, de szerintem egy 14 éves sem beszél így... :D Nekem e miatt az az érzésem volt, hogy erőltetett a fiatalos stílus, mint amikor mondjuk túl van szlengesítve az egész. Igazából a sok "menő" meg "kúl" engem irritált kicsit. Tudom ám, hogy idealizált ez az egész kép, de valahogy én akkor is fennakadtam dolgokon, de fogom folytatni. :) Csak ebből sok lenne még egy részt most.

Raven írta...

Hello!
Nekem is ajánlották még régebben és megnyugtatásként közlöm, hogy a kötetek előrehaladtával javulnak a hibák.:)
Utána is kissé irreális, de már csak a humor miatt érdemes végigolvasni és bár én is végig azt hittem, Cortez végül mégse annyira sablon, mint gondoltam. Bár Reni rajongása néhol kissé idegesítő volt számomra.
Nekem egyébként Ricsi a kedvencem:)
A 30STM és az MCR pedig nem is emo zene, ezen kifejezetten felhúztam az orrom. Nagyon szeretem őket és közöm nincs az emohoz.:D
Na, de nem mennék bele a zenei vonatkozásba, mert ha belelendülök, kiütöm a karakterszám korlátot :)

Gigi írta...

@Raven: Persze, hogy tovább fogom olvasni, mondták sokan, hogy a 3. résztől lesz jobb. :) De nem utálta meg semmi, csak mást vártam.
A humora nagyon tetszett, de nekem ritkán fekszik ez, meg mivel ugye túl rózsaszín (legalábbis még), ezért pihentetem kicsit, de szerintem idén még folytatom. :D

Genius Merielle írta...

Na igen, azért a duci lányos viccek nekem sem adták annyira, mert bármilyen a könyv, nem szép dolog mások külsejével tréfálkozni. Na jó, ott ahol tele van gonosz karakterekkel a könyv megengedem. :P

WildWorld írta...

Én ezeknek az utalásoknak a felét már most sem értem. XD Hát, lehet, hogy ez nekem kicsit túl "középiskolás" lesz, de attól még megpróbálom majd.

Becksie Damsell írta...

Sziiaa:D
Éna világ egyik legnagyobb SzJG fanatikusa vagyok, megvan mind a 6 könyv meg minden. Akárhányszor újraolavsom imádom.
DE. A menő és ciki ja meg a "kúl" na meg a 6.ban a "luv" idegesítettek. Igazábóla 6.ban mindneki visszafejlődik, legalábbis abban virág olyan mint egy 5 éves, ha elolvasod, tudni fogod miért mondom. De ettől függetlenül imádom. Igaz 8.ban kezdtem olvasni, most 10.be megyek, és néha pont olyan vagyok mint reni (Én se merek oda menni a 'cortezemhez'. renit ebből a szempontból irigylem. Neki osztálytársa nekem évfolyam így sokkal nehezebb, na mind1) de én imádom :D örülök, hogy leírtad a véleményed

Viktória Gyürky írta...

Szia!
Én is imádom a sorozatot. Nekem nagyon valósághű volt, tudtam azonosulni az összes szereplővel. Megértem, a te álláspontodat is, bár, szerintem abszolút nem volt eltúlozva a könyvben a szlengek száma. Bár, (nem tudom hány éves vagy)te valószínűleg sokkal idősebb vagy nálam (most megyek 7.-be). Én látom nap mint nap, és tapasztalom is magamon (nem vagyok éppen soványnak mondható), hogy ezek a szlengek, csúfolódások, sajnos mindennaposak. De, a te véleményed is tiszteletben tartom, ez is egy nézőpont! Üdv: 1 SzJGer :)

Gigi írta...

@Viktória Gyürki: Nagyon kellemes, hogy rendes hangnemben fogalmaztad meg az ellenvéleményedet, és remélem, ha reagálok rá, nem tűnik védekezésnek. :)

Igazad van, hogy lehet a mostani 14 évesek ennyire szlengesen beszélnek, én a saját környezetemet és a saját emlékeimet ástam fel.

Ahogyan értettem ezt a csúfolódás dolgot: Nekem az jött le ebből a könyvből, hogy nem baj, ha kilógsz a sorból, mint Reni, nem baj, hogy nem vagy menő, beleilleszkedhetsz a társaságba, addig amíg vékony vagy. És épp ez volt a bajom, hogy a történet főmondanivalója ez a mindent elfogadó társaság, és ők teljes példaképnek vannak beállítva, nem negatív hősök, és mégis az a hecc, és ott abban a társaságban elfogadott hecc, hogy a dagi lányt csúfolják. Ez zavart.

Másfelől nekem azért nem reális ez a világábrázolás, mert ennél durvább az élet. Nem akarom felsorolni, de nekem hetedikben olyan dolgokkal kellett szembenéznem osztály szinten, mint a nemi erőszak, a családon belüli erőszak, a drogfüggőség és az anorexia. És mivel én ezt láttam a világból 12 évesen, 14 évesen meg még durvábbakat, nem tudom elképzelni, hogy a szereplők valóságosak lennének.

Ezzel nem akarom azt mondani, hogy miért nem írt bele Leiner Laura komoly témákat, mert abszolút nem kell, lehet könnyed romantika, mégis a szexuális alhang (minimális testi vonzódás) hiánya és a naivitás, ami minden szereplőben van, nekem nem egy átlagos 14 évest mutatja, hanem maximum olyat, aki burokban nőtt fel.

Lehet, hogy a szereplők magántanulók, de nincs nagy statisztikai esélye, hogy minden magántanulónak jó a családi háttere, minden ideális, és csak ilyenek élnek a suliban.

Persze, nem azt mondom, hogy rossz könyv ez, csak túl komolynak állítják be, pedig nem az. (És a tényhibákat meg sem említem, amik számomra szintén aláássák a hitelességet.) Szóval nem zavar, hogy rajonganak érte, dehogy, engem is lekötött a humora, de nekem akkor sem lett kedvenc. Aztán ki tudja, majd olvasom ám a többi részt is. :)

LÍvia László írta...

13 évesen kezdtem el olvasni a SzJG-t. Elvileg az én korosztályomnak szánta az írónő a könyvet, viszont egyáltalán nem tudtam egyik karakterével se azonosulni. Mindegyiküket 1-2 tulajdonsággal jellemez az első könyvben. Így az utolsó gimis évemben végigolvastam az összes könyvet és még mindig nem tetszett.
Izzadságszagú volt minden egyes könyv. Úgy éreztem magam, mint amikor egy olyan nőt látok az utcán, aki 50 évesen tinilánynak öltözik. Elismerésem Laurának, hogy ennyire próbált fiatalosan írni, de nekem nem jött be. Nem csak a nyelvhasználatra gondolok ezalatt. Hanem például Renire. Tudom, hogy a tinik ellentmondásosak, se nem felnőttek, se nem gyerekek. De Reni... Egyik pillanatban teljesen érett döntéseket hoz (mintha lenne jó pár év élettapasztalata), a másik pillanatban meg egy 10 éves lány szintjére süllyed le a problémamegoldó-készsége.
Ahogy te is említetted Gigi, egy átlagos tinilány nem magániskolában tanul. Nagyon tetszettek a programok, pár az én sulimban is van. Az egész sorozatban végig ezekre voltam rákattanva. Imádtam őket. Persze jó lenne ilyen suliba járni, de ha már választhatnék, akkor a Roxfortba mennék. Körübelül egyenlő az esély mindkettőre.
Az osztályban már a lányok többsége átesett mindenen, amin Reni is a 8. részig bezárólag. És némelyiket olyan álszent módon kezeli az írónő, hogy mi csak ámultunk és bámultunk. Az utolsó két részt egy 17-18 órás vonatúton olvastuk fel és így az egész társaság élvezhette. Volt, hogy nem tudtunk percekig megszólalni a nevetéstől. És nem az írónő csodás humorán nevettünk, hanem kínunkban. luv u all <3

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.