Ugrás a fő tartalomra

Kevin Williamson, Julie Plec: Stefan's Diaries - The Compelled (Stefan Naplói - A Megigézett)

Hogy akadtam rá: Szeretem a sorozatot, a könyveket nem igazán, de mivel ez a tévésorozaton alapul, gondoltam, adok neki egy esélyt.

Úgy általában az egészről: Samuel, Katherine régi szeretője, úgy gondolta, hogy bosszút áll Stefan és Damon Salvatore-on, mert az igaz szerelme halálát okozták, ezért úgy dönt, hogy sorozatgyilkosságba kezd, amit Anglia szerte úgy ismernek, hogy Hasfelmetsző Jack. Természetesen Samuel Damonra kente az egészet, és mikor a két testvér ezért ki akarta végezni, Samuel nem dőlt be a csapdának, hanem életveszélyesen megsebesítette Stefant és elrabolta Damont.
Így Stefan nem tehet mást, mint Corával, az emberlánnyal, akit megmentett Samuel karmaiból, nekivág az éjszakának, hogy megöljék a nagy, csúnya vámpírt. Ezen csak segít az a tény, hogy a „Hasfelmetsző” legújabb áldozata egy boszorkány lett volna, ha Stefan nem menti meg, tehát jó eséllyel pályázhat egy egész boszi koven erejére Samuellel szemben, már ha segítenek neki.

Ez a könyv tipikus reklámfogás. Vettek egy no name írót, akinek nem kell felvállalnia a nevét, aki nem látta a sorozatot, és azt mondták, figyuzzá’ írd meg a trilógia 3. részét… (mert a Stefan Naplói 4-5-6 egy trilógia volt, függővéggel meg minden, míg előtte egy rész/egy történet volt az alapfelállás.) Szóval nem elég, hogy néha a könyvekből merít ötletet, pl. hogy a megigézéshez Erő kell, és nem kell szemkontaktus, és hogy teljesen ellentétes a sorozattal, pedig arra akarna bénán utalni (hogy Damon és Stefan megegyeznek, hogy 1913-ban találkoznak következőre…), de még kb. két mondattal ezelőtti történésekre sem emlékeznek a szereplők, illetve annyi logika sincs benne, hogy összefüggő, értelmes legyen a történet. Annyira nevetséges, annyira összehányt dolog ez, hogy én sem vagyok hajlandó sok időt tölteni a kritika megírásával, hiszen az író még a szereplők nevét sem írta le helyesen…

Szóval jöjjön a vidám hibalista™:

– kezdjük úgy a prológust, hogy azon szenvedünk, hogy milyen rossz, hogy az emberek állandóan háborúznak, miközben csak húsz év telt el, húsz év alatt sosem lesz világbéke.
– ha mi voltunk a híres „hasfelmetsző” stílusú vámpír, aki egy egész falut is kiirtott, nézzük le az újonnan átváltoztatott vámpírokat, mert A) biztos nincs lelkük B) hidegvérű gyilkosok, és C) soha nem lehet őket megmenteni. Köszi, Stefan, köszi! A saját siralmaidat ne vetítsd ki másra.
– ha übervámpírok vagyunk, és gyalog akarunk üldözni egy hintót, kezdjünk el futni vámpírsebességgel és csodálkozzunk, hogy az embertársunk nem fut olyan gyorsan.
– ha a főgonosz előveszi a kését, akkor essen csak le, hogy meg akarja ölni az embertársunkat, addig higgyük azt, hogy csak barátságosan enni akar belőle.
– ha übervámpírok vagyunk, féljünk az emberrendőrségtől annyira, hogy idegességünkben előjöjjünk a szemfogunk.
– ha boszorkányok vagyunk, és tudunk a természetfelettiről és felrobbantottuk egy vámpír agyában az ereket, hogy ne harapjon belénk, utána csodálkozzunk el, hogy „jéé, ez most tényleg meg akart ölni?”
– lepődjünk meg, hogy ezek után az említett boszi tud a természetfeletti létezéséről.
– senki soha nem veszi észre Londonban, ha véres ruhában mászkálunk, vagy egy ájult nővel a karunkban.
– senki soha nem tudja megkülönböztetni a női hangot a férfitól, sőt, ha látnak egy alakot, arról sem tudják eldönteni, hogy milyen nemű. (természetesen közelről)
– próbáljunk visszautalni a harmadik részre, de epikusan bukjunk el, mert nem olvastuk. (Ez esetben, hogy XY szereplő boszorkány volt.)
– annyira aggódjunk a testvérünkért, hogy mikor tűz fölött lebegő képpel nézzük, hol tartják fogva, sétáljunk bele a tűzbe, hátha jobban látjuk a képet…
– ha übervámpírok vagyunk, harc közben nyársaljuk fel magunkat majdnem a saját karónkra.
– a boszik néha tudnak tüzet gyújtani, aztán már két oldallal odébb nem.
– nyilván, ha olyan képességünk van, hogy állatokkal beszélünk, és árvaházban élünk, hangoztassuk mindenkinek, hogy állatokkal beszélünk, főleg a leendő szülőknek. De azért tartsuk titokban a képességünket. (Most ezt hogy csinálta?)
– ha a város majdnem leggazdagabb nője azt mondta, hogy örökbe fogad minket, később mégsem jött el értünk, akkor egyértelműen tartozik nekünk, és felkereshetjük életünk problémájával.
– ahonnan nem fognak minket kirúgni szakadt, hajléktalannak öltözve.
– a boszik télen mezítláb járnak.
– a boszorkányok vére aranyszínű. HALLOD, BONNIE? NEM VAGY BOSZORKÁNY!
– A hűség varázsige a következő: végy mindhárom féltől hajtincset, fond össze akkorára, hogy meg tudd kötni mindenki csuklója körül. Kérdés: Hogy lehet Stefannak és Damonnek olyan hosszú haja?
– ha nagyon szerettünk valakit, de véletlen elkerültük egymást és boszik vagyunk: NE HASZNÁLJUNK KERESŐVARÁZSIGÉT. Várjunk pár évig, hátha összefutunk.
– ha megeszik egy boszi aranyszívét (KONKRÉT ARANY), akkor Eredeti vámpírok lehetnek tőle.
– legyen egy szivárványos vizet lövellő kút.
– olyan dolgokat tudjon meg Stefan és Damon, amiket csak később a sorozatban fognak: pl. Bonnie ereje, verbénára hogyan lehet immúnis egy vámpír, ki is az az Elijah és Klaus
– miután megigéztek, hogy ne mozduljunk meg, még vígan nyúljunk karó után.
– a bosziknak arany vére van. A bosziknak piros vére van. MOST MELYIK?!
– miután ittunk az aranyvérű bosziból, világítsunk szabadon, mint egy lámpa.
– ha egy házban laknak, nem kell a vámpírokat beinvitálni, csak amikor épp eszünkbe jut használni ezt a cselekményelemet.
– Elijah legyen egy olyan véres állat, hogy Klaus a sarokban fél tőle.
– Nem Fell az alapítócsalád, hanem Falls. Ezt mindenki tudja.
– A bosziknak nincs egyedül erejük, csak kovennel.
– Stefan a verbénára sem tud ránézni, annyira fáj neki, de jó illata van a verbénás sütinek.
– Küldjük be az egyetlen embert megölni egy vámpírt, de tegyük hozzá, hogy ha veszélyes a dolog, akkor meneküljön. Miért, amúgy nem veszélyes vámpírt ölni?

Kedvenc karakter: a kút, a veréb

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: AZ EGÉSZ!

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 2/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperTeen

Kiadás dátuma: 2012. március 13.

Oldalszám: 256 oldal

Megjegyzések

  1. Gigi, köszönöm, hogy hivatásos MM-ként végigszenveded helyettünk is ezeket a könyveket.
    És köszi a posztot is, az előbbi rosszkedvemet se perc alatt elfújta. :D
    Kedvencek:
    miután ittunk az aranyvérű bosziból, világítsunk szabadon, mint egy lámpa
    Elijah legyen egy olyan véres állat, hogy Klaus a sarokban fél tőle
    Stefan a verbénára sem tud ránézni, annyira fáj neki, de jó illata van a verbénás sütinek
    ha übervámpírok vagyunk, harc közben nyársaljuk fel magunkat majdnem a saját karónkra
    ROTFL
    Persephone

    VálaszTörlés
  2. @Persephone: :D Örülök, ha egy-egy rossz könyvnél, legalább a véleményem megmosolyogtat pár embert. Máris volt valami haszna. Amúgy az első meg a harmadik és a negyedik rész ebből nem volt olyan rossz, de nem is kiemelkedő ez a sorozat.

    VálaszTörlés
  3. " miután ittunk az aranyvérű bosziból, világítsunk szabadon, mint egy lámpa"

    "Elijah legyen egy olyan véres állat, hogy Klaus a sarokban fél tőle"

    "annyira aggódjunk a testvérünkért, hogy mikor tűz fölött lebegő képpel nézzük, hol tartják fogva, sétáljunk bele a tűzbe, hátha jobban látjuk a képet…
    – ha übervámpírok vagyunk, harc közben nyársaljuk fel magunkat majdnem a saját karónkra."

    Nekem ezek vitték a pálmát. XD Már megint hős vagy, Gigi. Néha komolyan nem tudom, hogy gondolhatják az írók komolyan ezeket a könyveket.

    VálaszTörlés
  4. @WildWorld: Az a baj, hogy ezek csak marketing fogások, semmi több, mint a játékokhoz meg bármihez. És pl. a Bűbájos Boszis könyveket én élveztem, legalábbis a nagyját, mert volt olyan író, aki legalább utánanézett a dolgoknak. De pl. Odaátos könyvvel sehogy sem haladok, mert az első részt kb. a világ egyik legrosszabb írója írta. Ez annyira író függő, és nem fognak jól menő íróknak fizetni, meg szerintem azok nem is vállalnak már ilyet, hogy legyen minőségi könyv. Ami nagy kár, mert akkor nagyobb értelmét látnám.

    VálaszTörlés
  5. Ja, mondjuk őket is meg lehet érteni, bár tényleg több értelme lenne a dolognak, ha nem is ismert, de legalább kompetens írókat találnának a feladatra. Komolyan mondom, ennél én jobbat is tudnék, csak arra azt mondanák, hogy fanfiction, és nem fizetne érte a kutya sem. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú