Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.Úgy általában az egészről: Van egy ország... És nem Magyarország, hanem Szabad Ország. Sajnos elég műveletlen vagyok ahhoz, nem tudom, tényleg létezik-e ilyesmi valamilyen mitológiában vagy bárhol. Tehát adott egy hely, ahova a gyerekek elmenekülhetnek, ha a világban bántják őket (éheztetik, szolgaként tartják, stb.), és ott örökké élhetnek, mint gyerek, és Szabad Ország megad nekik mindent (persze, amit meglehet).
A prológusban 1212 írunk. Kereszteshadjáratok. Egyik sem jön össze, pedig tiszta a hitük. Hát valami okos ember (egy pap) kitalálja, hogy bizony gyerekeket kell küldeni, mert a felnőttek már bűnösek. És habár a felnőttek nem mind értenek ezzel egyet, a gyerekek fogják magukat és elmennek a nem tudom milyen kikötőbe, ahol vár rájuk a hajó. Rengetegen lekésik, és őket nevezhetjük a szerencséseknek. Alig pár hajó éli túl a viharokat és eleve az úton is sokan meghalnak. A gyerekek nagy része azt se tudja, hova mennének, de hisznek Istenben, és az jó dolog. Elég erőt ad nekik, hogy kibírják a rettenetes körülményeket. Végül kiderül, hogy a pap, aki nem is pap, eladja őket rabszolgának. A leírás olyan szívszorító, hogy már a prológusnál a sírógörcs kerülgetett, vagy túl érzékeny vagyok erre. Alig tucatnyi gyerek menetel a sivatagban, míg nem Aiken (az egyik gyerek) húga meg nem hal, ott hagyják szimplán a sivatag közepén, mikor nem tud járni. Itt a képregényhez mérten finomították a regényt, elvileg a gyerekeket egy sötét helyen tartották fogva és megölték az egyiküket... ezt lágyították, de még így is elég volt nekem. Végül a társuk szelleme elmondja, hogy van egy hely, ahová megszökhetnek, bizonyos Kerwyn lesz a vezető, és átjutnak Szabad Országba úgy, hogy vérrel ugróiskolát rajzolnak a kőre, és átugrálnak rajta.
Aztán adott nekünk Timothy Hunter, a mi főhősünk, aki maga alatt van. És ez a magányosság, ez a fájdalom, ami árad ebből a könyvből, na, ezért nem való "kicsiknek." Timothynak nem csak az a baja, hogy ő lehetne a világ legnagyobb varázslója, de senki sem akarja tanítani, nem is az a baja, hogy folyton kihasználják vagy meg akarják ölni, még ott van az is, hogy megmentette egész Tündérországot, de közben majdnem meghalt és a valódi apja, Tamlin, aki mellesleg fél életét madáralakban töltötte, feláldozta magát Tim helyett. Így ő halt meg. Ez két dolgot von maga után: 1) Tim nem tudja megkérdezni, hogy az édesanyja mennyit is tudott erről az egészről, meg, hogyan is találkoztak (Mr. Hunter elismerte, hogy Tim édesanyja már terhes volt, mikor elvette, és nem tőle). 2) A Tündér Királynő mérges, hogy meghalt a szeretője. Így bóklászik a mi kis Timünk.
Eközben Szabad Országban terveznek a gyerekek, mindenáron át akarják hozni Timothy Huntert, mert az ő erejével táplálhatják Szabad Országot, akinek kezd fogyni az ereje. (Igen, akinek, mivelhogy angolban "she.") Új karakterekkel ismerkedünk meg, akiket személy szerint utálok. Marya, a szép kis vörös lány, aki Szentpétervárról való táncoslányka, akinek nagyon hiányzik édesanyja, túl sok mindent hiányol a régi életéből, mellesleg pedig táncolni akar, valami olyan módon, amit ő nem tud. Szívből. Daniel a második meglehetősen jelentős szereplő (későbbi részekben is szerepel). Teljesen bele van esve Marya-ba, és még kedves is az elején, csak egy kicsit együgyű. Nem érti meg, hogy Marya-t egyáltalán nem érdekli. Mellesleg Danielt régebben gyárban dolgoztatták, onnan szökött meg.
Az egész egy nagyon jó regény, bár végig áthatja szerintem a magányosság és valamilyen szomorú íz. Nem egy akció dús regény, de egyszerűen zseniális. Igazából itt Tim csak mellékszereplő lenne az eredeti képregényben és két szellem gyerek detektív nyomozna az eltűnt gyerekek után, persze, nem lehetett ennyire szétvágni. Mindenesetre örültem, hogy ezt a mellékszálat is kiadták regény formájában. Azért hiányoltam a szellemeket, ők is kedvenc karaktereim voltak. :)
Készült az alábbi képregény kötetek alapján: A Gyerek Kereszteshadjárat 1., 2., Arcana Annual 1.
Kedvenc karakter: Tim Hunter (Timmy-wimmy)
Ami kifejezetten tetszett: A prológus.
Ami nem tetszett: A leíró részek kicsit hiányosak, de végül is egy képregényből átírt regény...
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Megjegyzések
Megjegyzés küldése