Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képe...

Hogy akadtam rá: Tonya Hurley rajongó vagyok. Sorozat: The Blessed trilógia 1. része. Úgy általában az egészről:  Lucy a tipikus partilány, aki bár nem gazdag, bekerült ebbe a társaságba, és mindent megtesz a hírnévért és azért, hogy beszéljenek róla, akár a barátait is beköpi a blogger ismerősének. Abortuszod volt, mert véletlen terhes lettél? Lucyt ez sem készteti könyörületre, és kitereget bármit, mert ebben a világban vagy ő bukik el, vagy az egyik vetélytársa. Cecilia elszökött otthonról, mert a szülei nem díjazták, hogy zenész akar lenni. Bár nem híres együttesben játszik, de van néha munkája, és ugyan kit érdekel, ha néha kihasználják a férfiak, ha legalább egyedül, önállóan él. Agnes katolikus iskolába jár, az édesanyja egyedül neveli, mert a szülei elválltak. Az édesanyja elvárja, hogy tökéletes legyen, de Agnest inkább az igaz szerelem keresése köti le. Ők hárman mind a sürgősségin találják magukat Halloween estéjén, Lucy túladagolás, Cecilia fulladás és...

Hogy akadtam rá:  Nagyon híres disztópiás regény volt kint, szóval belevágtam. Sorozat: A Beavatott trilógia 2. része Úgy általában az egészről:  Miután Beatrice „Tris” Prior bejutott a Bátrakhoz, nem ennek kellett volna történnie, csak egy egyszerű beavatási szertartásnak. Ehelyett a Műveltek és a Bátrak egy része összefogtak a többi csoport ellen, és majdnem legyilkolták az összes Önfeláldozót. Tris, Marcusszal, apja egykori kollégájával, Peterrel, a legkegyetlenebb csoporttársával, Calebbel, a bátyjával, és Négyessel, a szerelmével együtt szökik el, ki tudja hová. Végül a Barátságosaknál találnak menedéket, de lehet, hogy ők sem akarják sokáig megvédeni őket. Ráadásul van valami titok, amit Marcus tud, amiért Tris szülei az életüket kockáztatták volna, de vajon mi lehet az? És mi lesz a csoportok közötti ellenségeskedések megoldása? Talán még néhányan emlékeztek A Beavatott kritikámra, és hogy mennyire nem szerettem azt a könyvet. Úgy vagyok vele, hogy sorozatot ...

Hogy akadtam rá: Akartam még egy esélyt adni Lisa McMann-nak. Úgy általában az egészről:  Ethant elrabolták a saját házuk elől, amikor hét éves volt, most, kilenc év elteltével haza került, és egy borzalmas élet áll mögötte. Nem vágyik másra, csakhogy visszailleszkedjen a családjába, de már nem csak egy öccse van, időközben született egy húga is, és ezért úgy érzi, hogy ők már túlléptek rajta. Ezen igazán az sem segít, hogy az elrablója rendesen összezavarta és ezért nem is emlékszik az elrablása előtti időkre. Vajon sikerül belerázódni a normális életbe Ethannak egy szerető család segítségével? Annyira féltem ettől a könyvtől, mert Lisa McManntól olvastam már könyvet ( Cryer’s Cross ), és nem igazán nyerte el a tetszésemet, hogy annyira nem arról szólt a történet, mint amivel eladták, és hirtelen egy romantikus könyvet kaptam. Hogy miért is írom ezt? Mert valahol a Dead to You is ettől szenved (hívhatjuk ezentúl ezt a kórt mcmannizmunak), de mégis nekem nagyon tetszett. ...

Hogy akadtam rá: Clare fanatikus vagyok. Úgy általában az egészről:  Ez itt a Pokoli Szerkezetek trilógia 2. része, ami spoileres értelemszerűen az első részre. Azért emelem ki, mert nehogy meg legyek bökve érte, hogy elárultam a főgonosz nevét azoknak, akik nem olvasták az első részt. A londoni Intézet bajba kerül, ugyanis a Klávétagok, főleg Benedict Lightwood úgy gondolja, hogy egy nő nem képes egy ilyen fontos feladat ellátására, ezért feladat elé állítják Charlotte-ot: meg kell találnia két hét alatt Mortmaint, akiről senki nem tud semmit, mióta sikerült ellopnia a dobozba zárt démont az Árnyvadászok orra elől. Tessa, aki még mindig nem tudja, hogy micsoda, hiszen nem lehet warlock, az Intézetben tengeti életét, de a Konzul és az Inkvizítor úgy gondolja, hogy mind neki, mind pedig Sophie-nak, a cselédnek Árnyvadász kiképzésre van szüksége, ezért Mr. Lightwood van olyan kegyes és kölcsönadja a két vadítóan szexi fiát, Gideont és Gabrielt, akik persze nyilvánvaló, hogy c...

Hogy akadtam rá: Ez lenni híres disztópiás regény odakint, lesz belőle film is. Mivel még magyar megjelenésről szó sem volt, ezért angolból én fordítottam magamnak a kifejezéseket, amik a könyvben szerepelnek. Ezek nem egyeznek meg a magyar kiadással. Úgy általában az egészről: Beatrice Prior disztópikus Chicagójában öt fajta ember él: az Őszinték (csak igazat mondanak), az Önfeláldozók (mindenkin segítenek), a Rettenthetetlenek (ők a katonák, de minek, ha nincs külső veszély?), a Barátságosok (ő róluk kb. semmit sem tudok, csak hogy szeretnek énekelni) és az Okosak (minden létező információ érdekli őket). Mikor eléri az ember a tizenhat éves kort, akkor egy hajlandósági teszten kell részt vennie, ahol megtudja, melyik fajtába is tartozik ő végül is. DE EZ NEM SZÁMÍT! Mert azt választják, amit akarnak… (Kb. itt széthullott a történet, sajnálom, én ezt komolyan nem tudom összefoglalni.) Kiderül a főhősünkről, hogy ő Képlékeny, ami veszélyes, az életére akarnak miatta törni és válas...

Hogy akadtam rá: Mike Carey az egyik kedvenc képregényíróm, nem még nem sikerült ezen a blogon bemutatnom a műveit, ideje elkezdeni. :D Úgy általában az egészről: The Unwritten képregény harmadik kötete, ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Tom visszatért a világháborús Németországból, ám mivel lehet úgy mondani, hogy másik dimenzióban volt, és az idő bizony másképp telt el. Kiderül, hogy három hónapig voltak távol. Eközben titokzatos valaki eljutotta a kiadónak a várva várt 14. Tommy Taylor könyv kéziratát, és kénytelenek kiadni, hiszen mekkora fogás is ez, akkor is kiadják, miközben tudják (és most idézem), hogy a könyv szar. Mindenki teljesen oda van érte, akkora hisztéria övezi a megjelenést, mint kb. a Harry Potter 7-ét, vagyis sorban állnak az emberek egy nappal a megjelenés előtt a könyves boltok előtt. Emellett persze kérdezgetik, hol van Wilson? Hiszen akkor tényleg nem halt meg, és felbolygatják az összes létező hírt a Taylor családról, megkeresik még Wilson szeretőjé...

Hogy akadtam rá: Mike Carey az egyik kedvenc képregényíróm, nem még nem sikerült ezen a blogon bemutatnom a műveit, ideje elkezdeni. :D Úgy általában az egészről: Nem kell aggódni március 29-ig ennyi volt a The Unwritten kritikám, mert akkor jelenik meg a harmadik egybegyűjtött kötet. Tehát az Inside Man a második kötet, és ott folytatódik, ahol az első abbahagyta. Tomot megtalálták az apja régi villájában, természetesen hat holttesttel együtt, és mivel ő maga elméletileg fel is hívta és meg is fenyegette a rendőrséget (amiről Tom nem tud), mindenhol ott vannak az ujjlenyomata, ezért egyértelmű, hogy ő az elsőszámú gyanúsított, nem pedig Pullman, akit a rejtélyes gonoszok irányítanak a háttérből. Tom így bekerül a börtönbe, és új barátokra tesz szert Savoy és a Metrós Gyilkos személyében. Maga sem érti Tom miért, de hirtelen dühkitörései vannak, mintha a helység valamilyen hatással lenne rá, ekkor ráeszmél, hogy a Roland-ének bizony itt játszódott, és rá kell eszmélnie, hogy az iro...

Hogy akadtam rá: Mike Carey az egyik kedvenc képregényíróm, nem még nem sikerült ezen a blogon bemutatnom a műveit, ideje elkezdeni. :D Úgy általában az egészről: Tanakodtam, hogy mennyire érdemes erről nekem kritikát írnom, de annyira megfogott, annyira isteni ez a képregény, hogy igenis kénytelen vagyok szentelni neki egy bejegyzést. A NaNoWriMo és az élet nehézségei között úgy gondoltam kell valami, ami eltereli a figyelmem, és így lett ez. (Mert képregényt gyorsan lehet olvasni.) Főszereplőnk Tom Taylor, akinek az apja Wilson Taylor, a híres író, aki megírta a Tommy Taylor 13 részes könyvsorozatot. Mondanom sem kell, hogy a főhőst a fiáról mintázta, ami miatt szegény Tomunknak nem is igazán kellemes az élete. Előbb essen pár szó a Tommy Taylor könyvekről. Bestseller, világhíres, a hetedik részből csinálnak éppen filmet. Minden van belőle: videó játék, képregény, és igen, népszerűbb, mint a Harry Potter és a Books of Magic együtt véve. (Érezzük ám az iróniát, ugye?) Direkt fogo...

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare (kedvenc íróm) ajánlása található a könyvborítón. :) Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz. Várható magyar megjelenés : Nem tudok róla, hogy megjelenne magyarul. Úgy általában az egészről: Adott nekünk Tamsin Greene, aki köszöni szépen tökéletesen elvan a bentlakásos suliban Manhattanben és örül, hogy szobatársával és barátjával lehet, Agathával, és a legfőbb, hogy minél távolabb legyen az otthonától, amit ő csak "Hellcraternek," azaz Pokollyuknak hív. Hogy miért is olyan rossz főhősünknek ott? Van egy elbűvölően gyönyörű nővére, aki szőke hajú, stb, és mindenki imádja. Mellesleg pedig, mindenki boszorkány a családban, mindenkinek megvan a maga Képessége (fagyasztás, tűzlabdák, gyors mozgás, időjárás irányítás, az emberek befolyásolása), és a család dolgot épp ezért nagyon komolyan veszik. A nagymama irányítja ezt az egész családi boszorkányság ügyet, ő hozza a döntéseket, és Tamsin nagyon Tehetséges nővére, Rowena a várományos a családvezetés...

Hogy akadtam rá: Egyik kedvenc youtube videó gyártóm feltett egy fan trailert Ellen Hopkins könyvéhez. Utána olvastam, és rájöttem, hogy ez az írónő igazán érdekes témákról alkot. Így kezdtem a legrégebbi önálló regényével. Úgy általában az egészről: Most fejeztem be a könyvet és még most is a hatása alatt vagyok. Hopkinsnál már az alaptémák, a fülszövegek is kitűnnek. Legalábbis a mostani átlag tinédzser könyvek közül. Hopkins olyan témákat dolgoz fel, fog meg, és ír rólunk kegyetlen őszinteséggel, amit sokan vitatnak, hogy egyáltalán "gyerekek" kezébe való. Tinédzserek kezébe szerintem mindenképpen elkélhet egy-egy ilyen könyv. No de. Kezdjük a Burned című regénnyel. Pattyn Von Stratten a főhősünk egy tizenhat éves lány, ami leginkább fontos, hogy mormon vallású. (Nem tudom, muszáj vagyok megjegyezni, hogy Stephenie Meyerre sokan mondják, hogy az Alkonyatban kifejezi a mormon értékeket és hogy azokhoz ragaszkodik.) Tehát a nőknek valamivel alább rendelt szerepet szánn...

Hogy akadtam rá: Az egyik kritikás oldalon láttam meg a borítóját és megtetszett. Általában róla: Nézzük az alaptörténetet: van nekünk Jessica Packwood egy átlagos amerikai lány, aki egy kisvároskában lakik. Van neki barátnője Mindy, és van neki ellensége Faith és van egy olyan srác, aki tetszik neki, Jake. Átlagos felállás. De persze nem is fantasy könyv lenne, ha a főhős nem lenne különleges. Őt bizony csak örökbe fogadták és igazából romániai hercegnő, Antanasia Dragomir. Megjelenik Lucius Vladescue, aki pedig bejelenti, hogy ő egy vámpír, főhősünk is az, és bizony ők ketten el vannak jegyezve kiskoruktól. És nincs mit tenni, ott marad, és mindenáron megfelelő menyasszonyt akar faragni a lányból. Persze Jessica matléta, szeret lovagolni, ő maga takarítja az istállót, és cseppet sem hisz a vámpírokban. Megint egy vámpíros történet? Igen. Megint napon járnak a vámpírok? Igen. Sablonosnak tűnik a történet? Igen. De mégis a kivitelezés nagyszerű. Az író nagy tehetséggel fűszerezi h...