Ellen Hopkins: Burned (Megperzselt)

Hogy akadtam rá: Egyik kedvenc youtube videó gyártóm feltett egy fan trailert Ellen Hopkins könyvéhez. Utána olvastam, és rájöttem, hogy ez az írónő igazán érdekes témákról alkot. Így kezdtem a legrégebbi önálló regényével.

Úgy általában az egészről: Most fejeztem be a könyvet és még most is a hatása alatt vagyok. Hopkinsnál már az alaptémák, a fülszövegek is kitűnnek. Legalábbis a mostani átlag tinédzser könyvek közül. Hopkins olyan témákat dolgoz fel, fog meg, és ír rólunk kegyetlen őszinteséggel, amit sokan vitatnak, hogy egyáltalán "gyerekek" kezébe való. Tinédzserek kezébe szerintem mindenképpen elkélhet egy-egy ilyen könyv. No de. Kezdjük a Burned című regénnyel.

Pattyn Von Stratten a főhősünk egy tizenhat éves lány, ami leginkább fontos, hogy mormon vallású. (Nem tudom, muszáj vagyok megjegyezni, hogy Stephenie Meyerre sokan mondják, hogy az Alkonyatban kifejezi a mormon értékeket és hogy azokhoz ragaszkodik.) Tehát a nőknek valamivel alább rendelt szerepet szánnak ott. Amivel a mi Pattynknek akadnak gondjai. Főleg, hogy ő a legidősebb testvér a hét közül, és apjuk nagy bánatára mind lányok. Így tehát Pattynnek nem marad ideje semmire, jóformán csak pelenkát cserél, főz, mos, takarít. Ugyanis apu dolgozik, anyu pedig? Az édesanyjuk rendszerint semmit nem csinál, vagy ahogy Pattyn nagyon jól rámutat, csak szül.

Pattyn leginkább össze van zavarodva, hinnie kell Istenben, abban, hogy eleve elrendelték neki, hogy majd egy kedves mormon fiúhoz megy hozzá és majd élete végéig szüli a gyerekeket (szó sincs szerelemről). Mégis Isten miért hagyja, hogy az édesapja az alkohol mámorában bántalmazza az édesanyjukat? Ugyanis ez a mindennapi pénteki rutin, apuci hazajön a whiskyjével és levezeti a feszültségét.

Természetesen Pattynnak ott vannak még azok a gondjai is, hogy az iskola legszexibb fiúja tetszik neki. Mert miért ne? Legalábbis tudatalatt vágyódik a fiú iránt, hiszen "bűnös álmai," sőt (!) bűnös gondolatai is támadnak róla. De vajon erről tehet? Egy ember felelős az álmaiért? Isten azért is megbünteti, ha szexről álmodott?

Pattyn ehhez és hasonló kérdéseket tesz fel, aminek persze nem igazán örül a pap. Aztán jön a fordulat. A képbe bevonul Derek, az egyik iskolai fiú, aki természetesen nem mormon, és csapni kezdet a szelet Pattynnak, persze, apuci ezt nem díjazza, sőt még pár egyéb dolgot sem, így Pattynt elküldik jó messze Nevadába, a rég nem látott Jeanette nagynénihez egy jó távol eső farmra.

Pattyn először azt hiszi, élete legrosszabb nyara lesz ez, de aztán szépen lassan rájön, hogy J. néni (ahogy őt hívni kell) és egy bizonyos mesésen kinéző fiú mindent jobbá tesznek. És végre megtalálhatja azt a szeretetet, amit a családjától nem kapott meg.

Félreértés ne essék, a könyv nem egy nyálas romantikus történet. Nem, közel sem. Kifejezhetetlen, hogy mennyire magával ragad, mennyire körbeölel a borongós érzelmeivel, a mai problémákkal. Hopkins fogja és őszintén beszél arról, ami rossz a világban. Igenis van olyan, hogy az apa bántalmazza a családot, és bár látják sokan, nem érdekli őket, és bár tudja az egész család, nem mernek szólni. Ez a legszebb a kötetben, mindent megmagyaráz, minden érzést átélünk, megértjük milyen is abban a helyzetben lenni. Legalábbis amennyire ez lehetséges.

Nem vidám történet, nincs csöpögős nyálas romantika, csakis a tinédzserekre jellemező mindent megváltó első szerelem. De hogy a könyvet idézzem: "A boldogság csak a Sors illúziója, egy égi bűvész keze által alkotott dolog, amitől hiszel majd a tündérmesékben. De nincs boldogan élsz, amíg meg nem halsz. Boldog véget csak a könyvekben találsz. Néhány könyvben."

És ez nem az a könyv, ahol mindenki boldogan élt, amíg meg nem halt. Bár a könyv kitaláció, mégis lehetne akár valós is, történhetne akár bármelyikük szomszédjával. Kegyetlenül ráébreszt a világ rossz dolgaira, és egy halom gyönyörű mondat található benne.

Ha jól olvastam, Hopkins költő is, ez megmagyarázná azt a különleges formát, ahogy előadja a történetet. Nem, ez nem egy szépen megírt regény (értem én ez alatt az írásjeleket, meg a naaagy tájleírásokat), itt valahogy szinte verses formában tárul elénk a szöveg, és a rövid mondatokkal, a megragadó kifejezésekkel még inkább csak a szívünkbe mar és a lelkiállapotunkra hat. És a csoda, hogy egyáltalán nem hiányzik a leírás, minden tökéletes ebben a könyvben. De természetesen nem ajánlom azoknak, akik valami szép, derűs romantikára vágynak, mert ez nem az a téma, sőt, lehet, hogy néhány embert az ilyen "sötét" tematikájú könyvek egyenesen kiüldöznek a világból. Viszont én le nem tudom írni, mennyire tetszett.

És végül mert nem bírtam ki, bár gyatra és hiányos fordítás, mégis egy pöpp ízelítő:

Valaha is
Amikor kicsi voltál, meghallgattad a szüleid óv intéseit, aztán vártál, hogy kimenjenek a szobából, hogy aztán meglazíthasd a védőburkolatot és eljátssz a gondolattal, hogy valamilyen fémtárgyat dugsz a konnektorba?
Eszedbe jutott az, hogy talán akkor egyszer felvillanyoznád a szobát?
Amikor elég nagy lettél, hogy egyedül menj át az úton, valaha is vártál a jelre, hogy meghalld a tűzoltó kocsi közeledtét, és lelépj a járdáról az elé?
Eszedbe jutott az, hogy az ütközéstől vajon meddig repülnél el?
Amikor majdnem felnőtt lettél, valaha is ültél egy kád vízben izzadtan, miközben észrevetted, hogy a hajszárító, ami be van dugva a konnektorba, milyen közel is van, és gondoltál arra, hogy bedobod a vízbe?
Eszedbe jutott az, hogy a várt kisülés vajon elkerül téged?
És most a jelenben, valaha is lógattad le a lábad a szakadék széléről, úgyhogy a szikla omlani kezdjen, szembeszegültél a fagyott istenséggel, olvasztottál szárnyakat és csontot, hogy szárnyad lehessen, amivel hazarepülhess?
Én, Pattyn Scarlet Von Stratten, igen.



Kedvenc karakter: Pattyn, Ethan

Ami kifejezetten tetszett: A téma, a megvalósítás

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: Bár itt jelenleg nincs róla kép, de maximum 3-mast kap, mert igazából csak egy egyszerű felirat.