Hogy akadtam rá: Egyik kedvenc youtube videó gyártóm feltett egy fan trailert Ellen Hopkins könyvéhez. Utána olvastam, és rájöttem, hogy ez az írónő igazán érdekes témákról alkot. Így kezdtem a legrégebbi önálló regényével.
Úgy általában az egészről: Most fejeztem be a könyvet és még most is a hatása alatt vagyok. Hopkinsnál már az alaptémák, a fülszövegek is kitűnnek. Legalábbis a mostani átlag tinédzser könyvek közül. Hopkins olyan témákat dolgoz fel, fog meg, és ír rólunk kegyetlen őszinteséggel, amit sokan vitatnak, hogy egyáltalán "gyerekek" kezébe való. Tinédzserek kezébe szerintem mindenképpen elkélhet egy-egy ilyen könyv. No de. Kezdjük a Burned című regénnyel.
Pattyn Von Stratten a főhősünk egy tizenhat éves lány, ami leginkább fontos, hogy mormon vallású. (Nem tudom, muszáj vagyok megjegyezni, hogy Stephenie Meyerre sokan mondják, hogy az Alkonyatban kifejezi a mormon értékeket és hogy azokhoz ragaszkodik.) Tehát a nőknek valamivel alább rendelt szerepet szánnak ott. Amivel a mi Pattynknek akadnak gondjai. Főleg, hogy ő a legidősebb testvér a hét közül, és apjuk nagy bánatára mind lányok. Így tehát Pattynnek nem marad ideje semmire, jóformán csak pelenkát cserél, főz, mos, takarít. Ugyanis apu dolgozik, anyu pedig? Az édesanyjuk rendszerint semmit nem csinál, vagy ahogy Pattyn nagyon jól rámutat, csak szül.
Pattyn leginkább össze van zavarodva, hinnie kell Istenben, abban, hogy eleve elrendelték neki, hogy majd egy kedves mormon fiúhoz megy hozzá és majd élete végéig szüli a gyerekeket (szó sincs szerelemről). Mégis Isten miért hagyja, hogy az édesapja az alkohol mámorában bántalmazza az édesanyjukat? Ugyanis ez a mindennapi pénteki rutin, apuci hazajön a whiskyjével és levezeti a feszültségét.
Természetesen Pattynnak ott vannak még azok a gondjai is, hogy az iskola legszexibb fiúja tetszik neki. Mert miért ne? Legalábbis tudatalatt vágyódik a fiú iránt, hiszen "bűnös álmai," sőt (!) bűnös gondolatai is támadnak róla. De vajon erről tehet? Egy ember felelős az álmaiért? Isten azért is megbünteti, ha szexről álmodott?
Pattyn ehhez és hasonló kérdéseket tesz fel, aminek persze nem igazán örül a pap. Aztán jön a fordulat. A képbe bevonul Derek, az egyik iskolai fiú, aki természetesen nem mormon, és csapni kezdet a szelet Pattynnak, persze, apuci ezt nem díjazza, sőt még pár egyéb dolgot sem, így Pattynt elküldik jó messze Nevadába, a rég nem látott Jeanette nagynénihez egy jó távol eső farmra.
Pattyn először azt hiszi, élete legrosszabb nyara lesz ez, de aztán szépen lassan rájön, hogy J. néni (ahogy őt hívni kell) és egy bizonyos mesésen kinéző fiú mindent jobbá tesznek. És végre megtalálhatja azt a szeretetet, amit a családjától nem kapott meg.
Félreértés ne essék, a könyv nem egy nyálas romantikus történet. Nem, közel sem. Kifejezhetetlen, hogy mennyire magával ragad, mennyire körbeölel a borongós érzelmeivel, a mai problémákkal. Hopkins fogja és őszintén beszél arról, ami rossz a világban. Igenis van olyan, hogy az apa bántalmazza a családot, és bár látják sokan, nem érdekli őket, és bár tudja az egész család, nem mernek szólni. Ez a legszebb a kötetben, mindent megmagyaráz, minden érzést átélünk, megértjük milyen is abban a helyzetben lenni. Legalábbis amennyire ez lehetséges.
Nem vidám történet, nincs csöpögős nyálas romantika, csakis a tinédzserekre jellemező mindent megváltó első szerelem. De hogy a könyvet idézzem: "A boldogság csak a Sors illúziója, egy égi bűvész keze által alkotott dolog, amitől hiszel majd a tündérmesékben. De nincs boldogan élsz, amíg meg nem halsz. Boldog véget csak a könyvekben találsz. Néhány könyvben."
És ez nem az a könyv, ahol mindenki boldogan élt, amíg meg nem halt. Bár a könyv kitaláció, mégis lehetne akár valós is, történhetne akár bármelyikük szomszédjával. Kegyetlenül ráébreszt a világ rossz dolgaira, és egy halom gyönyörű mondat található benne.
Ha jól olvastam, Hopkins költő is, ez megmagyarázná azt a különleges formát, ahogy előadja a történetet. Nem, ez nem egy szépen megírt regény (értem én ez alatt az írásjeleket, meg a naaagy tájleírásokat), itt valahogy szinte verses formában tárul elénk a szöveg, és a rövid mondatokkal, a megragadó kifejezésekkel még inkább csak a szívünkbe mar és a lelkiállapotunkra hat. És a csoda, hogy egyáltalán nem hiányzik a leírás, minden tökéletes ebben a könyvben. De természetesen nem ajánlom azoknak, akik valami szép, derűs romantikára vágynak, mert ez nem az a téma, sőt, lehet, hogy néhány embert az ilyen "sötét" tematikájú könyvek egyenesen kiüldöznek a világból. Viszont én le nem tudom írni, mennyire tetszett.
És végül mert nem bírtam ki, bár gyatra és hiányos fordítás, mégis egy pöpp ízelítő:
Valaha is
Amikor kicsi voltál, meghallgattad a szüleid óv intéseit, aztán vártál, hogy kimenjenek a szobából, hogy aztán meglazíthasd a védőburkolatot és eljátssz a gondolattal, hogy valamilyen fémtárgyat dugsz a konnektorba?
Eszedbe jutott az, hogy talán akkor egyszer felvillanyoznád a szobát?
Amikor elég nagy lettél, hogy egyedül menj át az úton, valaha is vártál a jelre, hogy meghalld a tűzoltó kocsi közeledtét, és lelépj a járdáról az elé?
Eszedbe jutott az, hogy az ütközéstől vajon meddig repülnél el?
Amikor majdnem felnőtt lettél, valaha is ültél egy kád vízben izzadtan, miközben észrevetted, hogy a hajszárító, ami be van dugva a konnektorba, milyen közel is van, és gondoltál arra, hogy bedobod a vízbe?
Eszedbe jutott az, hogy a várt kisülés vajon elkerül téged?
És most a jelenben, valaha is lógattad le a lábad a szakadék széléről, úgyhogy a szikla omlani kezdjen, szembeszegültél a fagyott istenséggel, olvasztottál szárnyakat és csontot, hogy szárnyad lehessen, amivel hazarepülhess?
Én, Pattyn Scarlet Von Stratten, igen.
Kedvenc karakter: Pattyn, Ethan
Ami kifejezetten tetszett: A téma, a megvalósítás
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: Bár itt jelenleg nincs róla kép, de maximum 3-mast kap, mert igazából csak egy egyszerű felirat.
Úgy általában az egészről: Most fejeztem be a könyvet és még most is a hatása alatt vagyok. Hopkinsnál már az alaptémák, a fülszövegek is kitűnnek. Legalábbis a mostani átlag tinédzser könyvek közül. Hopkins olyan témákat dolgoz fel, fog meg, és ír rólunk kegyetlen őszinteséggel, amit sokan vitatnak, hogy egyáltalán "gyerekek" kezébe való. Tinédzserek kezébe szerintem mindenképpen elkélhet egy-egy ilyen könyv. No de. Kezdjük a Burned című regénnyel.
Pattyn Von Stratten a főhősünk egy tizenhat éves lány, ami leginkább fontos, hogy mormon vallású. (Nem tudom, muszáj vagyok megjegyezni, hogy Stephenie Meyerre sokan mondják, hogy az Alkonyatban kifejezi a mormon értékeket és hogy azokhoz ragaszkodik.) Tehát a nőknek valamivel alább rendelt szerepet szánnak ott. Amivel a mi Pattynknek akadnak gondjai. Főleg, hogy ő a legidősebb testvér a hét közül, és apjuk nagy bánatára mind lányok. Így tehát Pattynnek nem marad ideje semmire, jóformán csak pelenkát cserél, főz, mos, takarít. Ugyanis apu dolgozik, anyu pedig? Az édesanyjuk rendszerint semmit nem csinál, vagy ahogy Pattyn nagyon jól rámutat, csak szül.
Pattyn leginkább össze van zavarodva, hinnie kell Istenben, abban, hogy eleve elrendelték neki, hogy majd egy kedves mormon fiúhoz megy hozzá és majd élete végéig szüli a gyerekeket (szó sincs szerelemről). Mégis Isten miért hagyja, hogy az édesapja az alkohol mámorában bántalmazza az édesanyjukat? Ugyanis ez a mindennapi pénteki rutin, apuci hazajön a whiskyjével és levezeti a feszültségét.
Természetesen Pattynnak ott vannak még azok a gondjai is, hogy az iskola legszexibb fiúja tetszik neki. Mert miért ne? Legalábbis tudatalatt vágyódik a fiú iránt, hiszen "bűnös álmai," sőt (!) bűnös gondolatai is támadnak róla. De vajon erről tehet? Egy ember felelős az álmaiért? Isten azért is megbünteti, ha szexről álmodott?
Pattyn ehhez és hasonló kérdéseket tesz fel, aminek persze nem igazán örül a pap. Aztán jön a fordulat. A képbe bevonul Derek, az egyik iskolai fiú, aki természetesen nem mormon, és csapni kezdet a szelet Pattynnak, persze, apuci ezt nem díjazza, sőt még pár egyéb dolgot sem, így Pattynt elküldik jó messze Nevadába, a rég nem látott Jeanette nagynénihez egy jó távol eső farmra.
Pattyn először azt hiszi, élete legrosszabb nyara lesz ez, de aztán szépen lassan rájön, hogy J. néni (ahogy őt hívni kell) és egy bizonyos mesésen kinéző fiú mindent jobbá tesznek. És végre megtalálhatja azt a szeretetet, amit a családjától nem kapott meg.
Félreértés ne essék, a könyv nem egy nyálas romantikus történet. Nem, közel sem. Kifejezhetetlen, hogy mennyire magával ragad, mennyire körbeölel a borongós érzelmeivel, a mai problémákkal. Hopkins fogja és őszintén beszél arról, ami rossz a világban. Igenis van olyan, hogy az apa bántalmazza a családot, és bár látják sokan, nem érdekli őket, és bár tudja az egész család, nem mernek szólni. Ez a legszebb a kötetben, mindent megmagyaráz, minden érzést átélünk, megértjük milyen is abban a helyzetben lenni. Legalábbis amennyire ez lehetséges.
Nem vidám történet, nincs csöpögős nyálas romantika, csakis a tinédzserekre jellemező mindent megváltó első szerelem. De hogy a könyvet idézzem: "A boldogság csak a Sors illúziója, egy égi bűvész keze által alkotott dolog, amitől hiszel majd a tündérmesékben. De nincs boldogan élsz, amíg meg nem halsz. Boldog véget csak a könyvekben találsz. Néhány könyvben."
És ez nem az a könyv, ahol mindenki boldogan élt, amíg meg nem halt. Bár a könyv kitaláció, mégis lehetne akár valós is, történhetne akár bármelyikük szomszédjával. Kegyetlenül ráébreszt a világ rossz dolgaira, és egy halom gyönyörű mondat található benne.
Ha jól olvastam, Hopkins költő is, ez megmagyarázná azt a különleges formát, ahogy előadja a történetet. Nem, ez nem egy szépen megírt regény (értem én ez alatt az írásjeleket, meg a naaagy tájleírásokat), itt valahogy szinte verses formában tárul elénk a szöveg, és a rövid mondatokkal, a megragadó kifejezésekkel még inkább csak a szívünkbe mar és a lelkiállapotunkra hat. És a csoda, hogy egyáltalán nem hiányzik a leírás, minden tökéletes ebben a könyvben. De természetesen nem ajánlom azoknak, akik valami szép, derűs romantikára vágynak, mert ez nem az a téma, sőt, lehet, hogy néhány embert az ilyen "sötét" tematikájú könyvek egyenesen kiüldöznek a világból. Viszont én le nem tudom írni, mennyire tetszett.
És végül mert nem bírtam ki, bár gyatra és hiányos fordítás, mégis egy pöpp ízelítő:
Valaha is
Amikor kicsi voltál, meghallgattad a szüleid óv intéseit, aztán vártál, hogy kimenjenek a szobából, hogy aztán meglazíthasd a védőburkolatot és eljátssz a gondolattal, hogy valamilyen fémtárgyat dugsz a konnektorba?
Eszedbe jutott az, hogy talán akkor egyszer felvillanyoznád a szobát?
Amikor elég nagy lettél, hogy egyedül menj át az úton, valaha is vártál a jelre, hogy meghalld a tűzoltó kocsi közeledtét, és lelépj a járdáról az elé?
Eszedbe jutott az, hogy az ütközéstől vajon meddig repülnél el?
Amikor majdnem felnőtt lettél, valaha is ültél egy kád vízben izzadtan, miközben észrevetted, hogy a hajszárító, ami be van dugva a konnektorba, milyen közel is van, és gondoltál arra, hogy bedobod a vízbe?
Eszedbe jutott az, hogy a várt kisülés vajon elkerül téged?
És most a jelenben, valaha is lógattad le a lábad a szakadék széléről, úgyhogy a szikla omlani kezdjen, szembeszegültél a fagyott istenséggel, olvasztottál szárnyakat és csontot, hogy szárnyad lehessen, amivel hazarepülhess?
Én, Pattyn Scarlet Von Stratten, igen.
Kedvenc karakter: Pattyn, Ethan
Ami kifejezetten tetszett: A téma, a megvalósítás
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: Bár itt jelenleg nincs róla kép, de maximum 3-mast kap, mert igazából csak egy egyszerű felirat.
Szia! Nagyon jó ötlet volt tőled ez a blog. Hasonló az ízlésünk, aminek nagyon örülök. Katt a nevemre! Van ott neked két díj. :)
VálaszTörlésÉrdekes könyvnek tűnik. Annyi kérdésem lenne hozzá, hogy miként mutatja be a vallást? Leírás alapján furának tűnik, hogy az apuka iszik, miközben a mormonoknál tiltott dolog az alkohol.
VálaszTörlésZsofia1: Gigi válasza:
VálaszTörlés"Az, hogy a család vallásos, az nem azt jelenti, hogy pl. mindegyik családtag is betartja. Az apjuk alkoholista, és szerintem sok olyan vallásos család is lehet való világban, ahol valaki alkoholista esetleg drogos, stb. Az, hogy ahhoz a közösséghez tartozik a család és az anya és a gyerekek tényleg vallásosak, nem feltétlen jelenti, hogy az apa is teljesen hithű, sőt valószínűleg nem is hisz Istenben."
Köszönöm a választ. :) Azért kérdeztem meg, mert van ismerősöm ebből a közösségből, és figyelmeztetett, hogy jól nézzem meg, hogy mit akarok róluk olvasni.
VálaszTörlésGigi válasza:
VálaszTörlés"Ez nem kifejezetten a vallásról, mint magáról szól, inkább a családon belüli erőszakról. Szóval nem akarja pont a mormonokat rossz színben feltüntetni, egyszerűen csak vallásos családról van szó a könyvben."
Szia!
VálaszTörlésAzt szeretném kérdezni, hogy angolul olvastad, vagy valahol van ennek a könyvnek fordítása?:)
@Névtelen: Nincs magyarul sajnos ez a könyv, és kalózfordítással nem foglalkozom. :)
TörlésÉrtem.
VálaszTörlésMég annyi, hogy interneten olvastad?
Bocsi, hogy ezzel zaklatlak csak nem tudom, hogy hány oldalon kerestem már ezt a könyvet..:D
@Névtelen: Nem, nem interneten olvastam. Ha ránézel a gyakran ismételt kérdésekben is van válasz erre. Amúgy pedig külföldi könyvek beszerzéséhez ajánlom az amazon.comot (e-book tegyük fel), de a http://prospero.hu/katalogus oldalon is kapható (itt sokat kell várni, míg kihozzák a könyvet, és csak ingyenes átvevőhellyel éri meg), de fent van. Nem tudom, bookline-on ezt az adott könyvet, lehet-e kapni, de Hopkinstól mást igen. Ott is elég hamar kihozzák. Mint ahogy a bookdepository.co.uk-n. :)
TörlésKösziii! :)
VálaszTörlés