Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa ...

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls fanatikus vagyok. Úgy általában az egészről: Holly árva, amikor 11 éves volt, elvesztette az anyját, 6 éves korában pedig az apját. Azért nem került csak állami gondozásba, mert a bátyja, Jonathan 18 évesen elvállalta, hogy a testvérei gyámja legyen, noha le kellett mondania így arról, hogy egyetemre menjen. Jonathan egy kávézóban dolgozva próbál elég pénzt keresni, de így is szűkösen jönnek ki és új ruhákra már nem igazán telik. Hiába élnek még a nagyszüleik, ők már annyira öregek és betegek, hogy nem tudják őket ellátni, és sokat sem tudnak segíteni, ezért is kell Hollynak vigyáznia bébiszitter helyett az öccsére, így sok mindenből kimarad és hiányolja, hogy önfeledten gyerek lehessen. Ezen a nyáron azonban Irene nagynéni kincse, amit rájuk hagy, megváltoztathatja az életüket, ha sikerül megtalálniuk. Ha már Sally Nicholls neve szerepel egy gyászról szóló könyvön, akkor felkészültem arra, hogy órákig sírni fogok rajta. De sajnos/nem ...

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Miután Molly édesanyja meghalt, őt és a testvérét a nagyszüleikhez küldik, és a két lány két teljesen különböző módon próbálja feldolgozni az őket ért tragédiát és az apjuk depresszióba süllyedését. Míg Hannah el-elszökik otthonról és a lázadó tinédzser álcája mögé bújik, addig Mollyt leköti a férfi története, akivel egy őszi napon az erdőben találkozik. Hamarosan rájön, hogy a sebesült férfi, akit egy halom vadász üldöz nem más, mint a Tölgyfakirály, vagy más néven Zöld Ember, és a tavasz és a nyár istene, és Molly mindent megtenne, csakhogy ne veszítsen el újra valakit és segítsen a régi istenen. Azt hiszem, ez az első Sally Nicholls könyvem, amin nem bőgtem − mert az írónő védjegye, hogy ripityára töri az olvasó szívét −, de ettől még nem lett kevésbé jó. Rövid kis olvasmány ez, mégis bekúszik az ember bőre alá, és úgy éreztem, Mollyval együtt engem is elkapott egy rövid időre a té...

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   1349-et írunk, Isabel, a tizenhárom éves lány Ingleforn falucskájában lakik, és csak távoli rémhírként hallanak a betegségről, ami rohamosan szedi áldozatait. Úgy gondolják, ez is csak olyan katasztrófa, ami a mesékben létezik és távol az otthonuktól. Isabel családja boldogan él és készül a betakarításra, ám megtörténik, amire nem számítanak, és Yorkban is lecsap a pestis, az onnan menekülteket pedig elküldik, bár a helyi kolostor befogadja őket. A gond csak az, hogy a szóbeszéd szerint mindenki meghal, aki betegeket vagy a közelükben lévőket fogad be, és a kolostorban lakik a papnak tanuló Geoffrey, Isabel bátyja. Aki egy kis időt is tölt a blogomon, talán tudja, hogy nem igazán szeretem a történelmi regényeket, egészen egyszerűen azért, mert nem az én műfajom, a történelem sem volt soha a kedvenc tárgyam, erre szoktam visszavezetni a viszolygásomat. Nem is akartam ezt a könyvet megvenni, hiába S...

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Olivia öt éves kora óta jár egyik örökbefogadó családtól a másikhoz, az édesanyja alkoholista volt és verte, ezért kénytelenek voltak a lányt és másik két testvérét máshol elhelyezni. Olivia azóta se látta a testvéreit, és végtelenül magányos, mert mindenki csak továbbpasszolja őt, ezért már aszerint az alapelv szerint élt, hogy senkit nem akar megszeretni, mert úgy is csak fáj, ha elhagyják, és őt szabályszerűen mindig elhagyják. Olivia a fejébe veszi, hogy ő biztos gonosz, hiszen az anyja is mindig ezt mondta, ezért viselkedik durván mindenkivel. Viszont amikor a tizenhatodik otthonába kerül, ahol a gyerekek nem verik meg, nem akarják megölni, végre egy kicsit kezdi megszeretni a körülötte lévő családot, és ez megijeszti, hát még az, amikor rájön, hogy a farm, ahol most él, babafarm volt, és az ott élő nő közel négyszáz gyereket ölt meg. A legrosszabb viszont az, hogy ez a nő a halál utáni ...

Hogy akadtam rá: Robbie Kay fanatikus lettem, és a filmadaptációban ő játssza a főszerepet. Úgy általában az egészről: Öt tény a főszereplőnkről. 1) Samnek hívják. 2) 11 éves. 3) Történeteket és fantasztikus tényeket gyűjt. 4) Leukémiája van. 5) Mire ezt a könyvet olvasod, ő már valószínű meghalt. Hát így kezdődik Sam McQueen, a leukémia végső stádiumában szenvedő fiú története, aki a magántanára hatására elkezdi írni a saját könyvét magáról, és a kérdésekről, amik foglalkoztatják, többek között, hogy honnan tudja az ember, hogy meghalt, és milyen érzés is az. Barátjával, a mindig cinikus, szintén rákos, Felixszel Sam nekiáll összeállítani egy listát, hogy miket szeretne még halála előtt megtenni, és mi mindenre szeretne rájönni az élet és halál kérdésével kapcsolatban. Ezzel a könyvvel úgy találkoztam, hogy van egy sekélyes oldalam, és ezért szoktam színészekért filmet nézni (bármit), amit őszintén sokszor megbánok, de amikor megnéztem a Ways to Live Forevert, fél órát z...