Gigi olvasmányai

Már régóta tartozom ezzel a poszttal, és végre kész vagyok minden kategóriával. Ezentúl a felső menüsorban mindig elérhető lesz a folyamatosan frissülő TOP 10-es listám, és ha valaki kategória szerint szeretne tőlem ajánlót kérni, akkor egészen biztos lehet benne, hogy ezt a listát veszem elő. A fantasy a fő lételemem, ebből olvastam a legtöbbet, és ezért is volt nehéz ezt a posztot összeállítani, mert annyi, de annyi jó könyvet olvastam, hogy folyton változtattam, mi hova kerüljön. Bár sokan a kalandozós/nyomozós, izgalmas fantasyt fogják itt keresni, és akad ilyen is a címek között, mégis olyan könyveket emeltem ki főleg, amiben volt valami extra, valami különleges. A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2015. február 20.) 10. Kelley Armstrong: The Summoning - A szellemidéző (ifjúsági, 6 részes sorozat) Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. ...

Hogy akadtam rá: Jane Rogers rajongó vagyok. Úgy általában az egészről: Jessie Lamb a nem is olyan távoli jövőben él, ahol a bioterroristáknak köszönhetően egy olyan vírus szabadult el, ami minden terhes nőt megtámad. Míg az elején Jessie teljesen semmibe veszi az emberiség lassú kipusztulását, később rájön, hogy igenis tennie kéne valamit az ügy érdekében: Tagja lesz egy fiatalokból álló csoportnak, akik célul tűzik ki, hogy változtassanak a világon, noha nem tudnak megegyezni, hogy mi a legfontosabb cél – a környezetvédelem, az állatkísérletek beszüntetése vagy a fiatalok különválása a felnőttektől –, ég bennük a buzgó vágy, hogy tegyenek valamit . Amikor Jessie felfedezi, hogy létezik egy Csipkerózsika nevű program, amiben fiatal lányokba ültetnek bele talán vírus nélküli embriókat a lányok élete árán, megjelenik előtte a reménysugár, a varázslatos megoldás. Csak éppen a szülei és a barátai nem támogatják, ezért Jessie-nek le kell ülnie, átgondolnia és leírnia, hogy mi vez...

Hogy akadtam rá: Ann Redisch Stampler rajongó vagyok. Úgy általában az egészről: Emma sosem élt sokáig egy helyen, de amikor az apja Los Angelesben kap állásajánlatot, felvidul, mert végre egy napfényes, csábító város vár rá, ahol talán új életet kezdhet. Már az első napon kinézi magának egy helyes fiú, és bár abból nem lesz semmi, találkozik a fiú barátnőjével, Siobhannal, akivel nagyon gyorsan nagyon mély barátságot kötnek. Ami kapóra is jön, mert mindkét lány új tanuló a helyi gimnáziumban, ahova az elit gyerekei járnak, és egyből kiközösítik őket. Egyedül a fekete bárány, Dylan mutat még érdeklődést Emma – vagy legalábbis a lány töri jegyzetei – iránt. Emmának meg kell küzdenie azzal, hogy nem ismeri édesanyját és nem is eshet szó a házban róla, és hogy apja ebből kifolyólag annyira védi, hogy még körkarikás filmeket sem nézhet, és „kijelölt” nagyon vallásos családból származó barátnőt is rendelnek hozzá. De mit tehet Emma, amikor Siobhan belecsábítja az élet izgalmas, de ve...

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a Pongrác kiadó könyvei között. Úgy általában az egészről: Kyle nem tudja, mi az élete értelme, főleg, hogy apja olyat tett vele, amit nem tud feldolgozni, megérteni és megbocsátani. Aztán egy nap, az iskolai kiránduláson a vonat, amin éppen utazik, felborul és a sérültek és a roncs között valami elkezdi üldözni a fiút. És nincs más menedéke, mint a többi osztálytársa elméje, ezért sorra meglátogatja a barátai rémálmait.   Amikor elolvastam a fülszöveget – és láttam az ízlésőrségem jó értékelését molyon –, úgy gondoltam, hogy ezt a könyvet nekem írták. Egy tinédzser szereplő a maga bánatában elsüllyedve rájön, hogy érdemes élni, és hogy mindenkinek vannak problémái? Abszolút jól hangzik. Aztán ahogy elkezdtem olvasni a regényt, éreztem, hogy valami ebben nem stimmel, és nagyon lassan haladtam vele. Sokáig tartott rájönnöm, hogy mi is a gond: Az írásmód. Hiába lenne jó az alapötlet, két dolog nagyon elrontja: Az egyik az írás, mert bármenny...

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Sorozat: A Dark Angels 5. része. Úgy általában az egészről: Risa egyre elkeseredettebb, ugyanis a Pokol Kapujának kulcsainak keresése eddig csak bajt hozott a szeretteire, ráadásul az első kulcsot is ellopta egy sötét varázsló, akiről azt se tudják kicsoda. Az ellenségeik ellen való nyomozás pedig Lucianhez, a régi angyal szeretőjéhez vezet, aki nem csak a kulcsokat akarja magának, de még bűbájt is tett Risára, hogy az együttműködését biztosítsa. Miközben Risa ezt próbálja feldolgozni, még ott van Hunter is, a vámpírtanács vezére, akivel alkut kötött, hogy egészen addig neki dolgozik, amíg meg nem találják az anyja gyilkosát. Így Risa most üldözőbe veheti Hunter szeretőjének gyilkosát, ami nem más, mint egy japán pókszellem. Ez a sorozat volt eddig a kedvenc most futó felnőtt urban fantasym, mert a humor, akció, a csavarok és a romantika, erotika tökéletes keveréke volt. Sosem tudtam, mi fog történni, a melléknyomoz...

Hogy akadtam rá: Pán Péter feldolgozást kerestem. Úgy általában az egészről: Alice, Dorothy és Wendy már felnőttek és 1913. fülledt nyarán találkoznak egy ausztrál szállodában. Egyikük életét sem lehet vidámnak nevezni, Alice-t régi botrányai üldözik, mert mindig fiatal lányokkal látták együtt és még egy elmegyógyintézetet is megjárt. Dorothy egyedül jött Amerikából Európába, valami elől menekülve, és Wendy pedig egy végtelenül unalmas és rossz házasságban ragadt. Miközben odakint az első világháború szelei közelednek, a három nő viszonyt kezd, és felfedezik szexuális vágyaikat és titkaikat. Ez jól hangzik. Bevallom, ezt a könyvet nem azért vettem a kezeim közé, mert Alan Moore olyan híres, hanem mert – már kezditek unni, mi? – Pán Péter feldolgozásokat keresek. Mivel nem vagyok szívbajos ilyen téren, vagyis nem zavar, ha nincs az átdolgozásokban mágia, vagy nem történik minden ugyanúgy, úgy éreztem, hogy egy erotikus képregény nem lehet rossz döntés számomra. És milyen...

Bár már sokan írták, hogy évzáró posztolni nagyon nem menő, engem ez sosem érdekelt. Mindig öröm leülni és elgondolkozni, hogy vajon egy-egy kategóriában számomra mi volt a legjobb, illetve a legrosszabb, és szórakoztató képzeletben véres párbajra küldeni a könyveket. (Vagy csak túl sok volt a pezsgő.) Az idei évem katasztrofális volt, ezt előre leszögezem, ugyanis az életem minél több akadályt gördített elém, ami persze teljesen normális, hisz mi másról szólna az élet, de… Az egyik nagy bánatom viszont, hogy pont szembetegséggel küzdök, (meg mással is, amit a szemfüles olvasók úgy is kitaláltak), és idén ez a kettő összepárosítva visszadobta az olvasási sebességem. Tavaly 131 könyvet olvastam, idén ez összesen 67 lett. Ha ez nem lenne elég, idén hagytam abba a legtöbb könyvet, idén ért a legtöbb csalódás a kedvenc íróimban és nagyon várt kötetekben és idén olvastam a legtöbb semmilyen könyvet, amik nem voltak rosszak, de semmit nem váltottak ki belőlem. Valahogy úgy vagyo...