Hogy akadtam rá: Nova Ren Suma rajongó lettem. Úgy általában az egészről: Lauren Woodman tizenhét éves, és semmiben sem különbözik azoktól a lányoktól, akik nyom nélkül eltűntek. Mivel a rendőrségnek nincs kapacitása minden tinédzser után nyomozni, Lauren úgy gondolja, az ő küldetése, hogy megtalálja a környéken eltűnt lányokat, kezdve Abby Sinclairrel, akinek a nyáron veszett nyoma egy ottani táborban. De hogy miért is hiszi Lauren, hogy neki kell megmenteni a lányokat? Mert a lányok maguk mondják ezt neki, követik őt szellemképként mindenhova, megmutatják az emlékeiket, és Lauren álmában is egy furcsa házban jár, ahol az összes eltűnt lány ott van. Nehéz erről a könyvről írni, mert nem rossz, mégis csalódtam benne, és ez talán annyira fog látszani az értékelésemben, hogy önkéntelenül is lebeszélek róla pár embert, pedig nem szeretnék. Suma különlegesen ír, ezt le kell szögezni, nem az az ifjúsági, szerelmetes fantasy, mint a többi könyv, és maga a fogalmazása és a hangulat...
A lelketlen kritikus véleménye