Gigi olvasmányai

Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White Boszorka, méghozzá az Utolsók egyike, vagyis tisztavérű, akikből már alig él a világon, mert a varázslattal bíró teremtésekkel a boszorkányüldözők parancsára különös lények, a Zsoldosok kegyetlen módon végeznek sorba. Mivel a tizennyolc éves Claire szülei meghaltak, a nagybátyjánál lakik, és emberek között és akként is nő fel. Nehezen fogadja el másságát , egyszerű, átlagos tinédzser szeretne lenni. Aztán Gideont, egykori mentorát és jó barátját a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb Zsoldos menekülés közben, és Claire élete innentől kezdve megváltozik. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos, „sötét” srác töri meg. De miért érdekelné a félig démon, félig boszorka Kellan Blacket, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel rendelkezik? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet

Hogy akadtam rá: Nézegettem a YA fantasy sorozatokat, gondoltam ezt is el kéne olvasni, mire eljutottam odáig, az Agave kiadta. Úgy általában az egészről: Íme a Vámpírakadémia 3. kötete. Rose mindjárt 18 lesz, és hamarosan kezdődik a terepgyakorlat, ami az előfeltétele az érettséginek. Aztán pedig Rose végre Lissa testőre lehet Dimitrijjel együtt. De hát ugye mind tudjuk, hogy milyen nehézkes is Dimitrij és Rose kapcsolata és a többi. Ha ez még nem is lenne elég, akkor bekerül a képbe, hogy Rose barátját, Masont kezdi látni. Ami ugye tudjuk, hogy miért is gond... mivel Mason meghalt. Feltehetjük a kérdést, hogy Rose akkor csak a bűntudat miatt kezdi látni őt? Kezd megőrülni? Vagy valami más húzódik a háttérben? De persze ez azon nem változtat, hogy ez megkérdőjelezi az alkalmasságát testőrként. Óh, és még valami: Rose véletlenül sem Lissát kapja terepgyakorlatra, hanem Christiant. Mit mondjak erről a kötetről? Hozta a színvonalat, amit eddig is, megérdemli az öt pöttyöt, és fel

Sayitame -től kaptam egy újabb díjat. Ilyenkor mindig nagyon meglepődöm és majd' kiugrom a bőrömből. :) Valahogy meglep, hogy ennyien olvassák a blogom és olyan jó érzéssel tölt el. No, de tovább kéne adnom 10 embernek. Meglátjuk mennyit hozok össze. :) Most így rögtön csak két embernek tudnám továbbadni. :) Húgom: Akit Cassandra Clare könyve miatt ismertem meg és elképesztő, hogy mennyire jóban lettünk. :) Nem mellesleg ő is könyvblogos, a már oly' sokszor említett FFG . Nancy : Akire úgy bukkantam, hogy keresgéltem csak úgy össze-vissza, majd meglepve tapasztaltam, hogy egy halom angol könyvet olvasott, amit én is. :) Nem csak, hogy Nancynek jó ízlése van, de angolul is olvas, és mindig öröm ilyen emberrel "találkozni."

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus vagyok, és már alig vártam ezt a kötetet. :) Úgy általában az egészről: Senki Owens, barátainak csak Sen, teljesen átlagos kisfiú. Leszámítva persze, hogy a családját meggyilkolták, jó maga pedig egy temetőbe keveredett a szerencsés véletlenek folyamán, az ott lévő szellemek pedig befogadták, így persze megkapta a Temető védelmét, és ott nő fel. Családja gyilkosa, Jack viszont keresi, mivel végeznie kell a fiúval, ám egy temetőbeli idegen szépen eltereli a figyelmét. Ő Silas, Senki gyámja, a titokzatos figura, aki se nem élő, se nem halott. Senki szép lassan cseperedik a Temetőben, természetesen egyre kíváncsibb a Temetőn kívüli világra, így persze bajba keveredik, különféle kalandokban vesz részt, amikben vannak vámpírok és még vérfarkasok is. Mit is lehetne mondani még erről a kötetről? Mesének indul, legalábbis az eleje nagyon úgy van írva, de ez valami több, ez valami szebb és nagyon megragadó. A történetvezetés Gaimanes, sok szál van be