Gigi olvasmányai

Ismét év vége van, és azta, mindig meg kell állapítanom, hogy gyorsan telik az idő. Idén leginkább a rám jellemző jelmondat: "A mindjárt olvasok, mindjárt írok blogposztot," amiből láthatjuk, hogy a végére már abszolút semmi nem lett. És akkor itt jöjjön egy kis magyarázat, ami persze, nem lesz teljesen részletekbe menő, mert az már nem való publikus helyekre. Igen, lehetett tudni, hogy eddig is rejtélyes betegségben szenvedek, és valahogy abban a pozitív álomban ringattam magam, hogy nemsokára sikerül elkezdeni az orvosoknak a kezelést. Ez természetesen nem következett be − nem megyünk bele, hogy milyen az egészségügy − és bár vannak nagyon aranyos orvosok, sajnos léteznek ezeknek az ellentétei is. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy ahogy a betegségem engedi, úgy olvasok és posztolok, és hogy ez hogy lesz… *vállvonás* Senki nem tudja. De evezzünk vidámabb vizekre! Most 7 könyves poszttal vagyok "csak" elmaradva, és tervezem azért ezt ledolgozni az új évben. Jö...

Fú, ez az év de gyorsan elrepült! Sajnos így visszanézve az egész évemre egy "majd belekezdek, majd megcsinálom" felfogás volt jellemző, és addig tologattam a dolgaimat, hogy mire észbe kaptam, eljött az év utolsó napja. Olvasásilag is úgy érzem, hogy megint alul teljesítettem, csak 70 könyvet olvastam idén , viszont azt hiszem, hogy az akadályozó tényezők mellett ez is szép eredmény lett, és reménykedem, hogy jövőre is sikerül legalább valamennyit olvasnom és folytatnom a blogot. Bár, ha-ha, tudom, idén inkább angolul olvastam ( 58 könyvet), és ezzel nem minden olvasómnak kedvezek, de ígérem, jövőre nekiesek az idén összegyűjtött magyar könyvkupacomnak is. ( Magyarul amúgy csak 12 könyvhöz volt szerencsém. Lassan már nem is tudom, mi az a magyar nyelv.) Ahhoz képest, hogy molyon mindig meghirdetem a sorozatos kihívásomat, ahol arra buzdítom az embereket, hogy kezdjenek bele minél több sorozatba, hiszen engem már eltemetnek, valahogy se tavaly, se idén nem sikerült annyit...

Bár már sokan írták, hogy évzáró posztolni nagyon nem menő, engem ez sosem érdekelt. Mindig öröm leülni és elgondolkozni, hogy vajon egy-egy kategóriában számomra mi volt a legjobb, illetve a legrosszabb, és szórakoztató képzeletben véres párbajra küldeni a könyveket. (Vagy csak túl sok volt a pezsgő.) Az idei évem katasztrofális volt, ezt előre leszögezem, ugyanis az életem minél több akadályt gördített elém, ami persze teljesen normális, hisz mi másról szólna az élet, de… Az egyik nagy bánatom viszont, hogy pont szembetegséggel küzdök, (meg mással is, amit a szemfüles olvasók úgy is kitaláltak), és idén ez a kettő összepárosítva visszadobta az olvasási sebességem. Tavaly 131 könyvet olvastam, idén ez összesen 67 lett. Ha ez nem lenne elég, idén hagytam abba a legtöbb könyvet, idén ért a legtöbb csalódás a kedvenc íróimban és nagyon várt kötetekben és idén olvastam a legtöbb semmilyen könyvet, amik nem voltak rosszak, de semmit nem váltottak ki belőlem. Valahogy úgy vagyo...

Ismét évvége, és bár idén nagyon-nagyon-nagyon sok negatív könyvet fogtam ki, olyannyira, hogy nyolc ifjúsági regényből egyhuzamban hét minősíthetetlen volt, mégis avattam új kedvenc írókat, és nagy könyves szerelmeket. Szóval, íme, a már megszokott nagy poszt, és ahogy tavaly bevezettem, idén is lesznek, amiket kategória szerint megemlítek, amik a műfajukban a legjobban tetszettek, de talán mégse tudok belőlük kiemelni se szereplőt, se jelenetet, vagy voltak náluk jobbak is. Még mindig megkapom azt, minek olvasom romantikus könyvek et, hiszen csak kritizálok mindent, és nem lehet mindenhol vér meg nemi erőszak. Bár népszerű hiedelem ez, én azóta is szeretem a kellemes, szívmelengető és reális romantikát, és bár tavaly sajnos sokkal több jó romantikus regényt olvastam, itt az idei top, összesen tizenketten, amiből kettő ráadásul klasszikus is. De a többi csakis kizárólag ifjúsági regény, és ezek közül csak négy szomorú. :D But I Love Him , Every You, Every Me , Káosz , Wh...