Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá: Szeretem Cat Patrick írásait. Úgy általában az egészről:  Daisy Applebye meghalt… már megint. Egy titkos kormányügynökségnek dolgozik, mint tesztalany egy olyan gyógyszerhez, ami adott határokon belül képes visszahozni a halottakat az élők sorába. Daisy négy évesen halt meg először egy autóbalesetben, és mivel már akkor árva volt, ezért egy ügynök „fogadta örökbe.” Eleve elhatárolódik mindenkitől, és nagyon magányos, hiszen ha meghal, mindig új személyazonosságot kap és el kell költöznie egy újabb városba. Most jó pár év után ismét meghal és egy új város várja, talán igazi barátokkal és szerelemmel. Jajj. Ennyit tudok elsőre mondani erről a könyvről. Na, még egyszer: Jajj. Cat Patrickot én a Forgottennel ismertem meg, ami egy nagyon érzelmes, tini-gimis, rózsaszín romantikus, de üde folt volt az ifjúsági irodalomban. És bár suta volt a vége, mégis imádtam az egész könyvet. A Revived titkos kormányügynökséget ígér, egy lányt, aki túl nagy kockázatokat válla...

Hogy akadtam rá: Nézelődtem az új megjelenések között. Úgy általában az egészről: London Lane nem egy átlagos lány. Minden hajnalban, pontosan 4:33-kor az emlékei törlődnek és nem emlékszik semmire a múltjából hat éves kora óta. Viszont annál érdekesebb, hogy a jövő emlékei vannak, nem tudja pontosan mindig megmondani a jövőt, mert úgy látja, mint mi az emlékeinket, néha beugrik neki egy adott személyről valami, vagy csak a kifejezetten jó vagy rossz pillanatokra „emlékszik,” nem éppen kristály tiszta pontossággal. Ez még annyira nem is zavarja, próbálja London élni a minél normálisabb életét a jegyzetei, édesanyja és a legjobb barátnője segítségével, ám egy napon megjelenik Luke, a jóképű újfiú, aki nincs London jövőjébe, se a múltjában, csak a jelenében. Mivel a fülszöveg eléggé komolynak állítja be a könyvet, azt hittem, valami nagy sírós sztori lesz. De nem. Másfelől a fülszövegnek van még egy nagy hibája, de azt hagyjuk a végére. Tehát kinyitottam a könyvet és egy átlagos, la...