Gigi olvasmányai

Komolyan, nem unom még ezt a kampányolást? Hmm? HÁT NEM! Nem kell aggódni, a lilaságunk, eme gyönyörű sablonnal nem marad sokáig, csak a héten fog itt virítani. Gondolom, most ez megy a fejetekben: "MIÉRT? MIÉRT KELLETT PONT LILA SABLONT VÁLASZTANOD, GIGI?" Mert október 20-a milyen nap? Na, ki tudja? IGEN, SPIRIT DAY! Mi is az a Spirit Day? Röviden: 2010-ben kezdődött, amikor is Brittany McMillan, egy tizenhat éves lány úgy gondolta, hogy tesz az iskolai bántalmazások ellen, amik az LGBT tagjait érintik (LGBT = lesbian, gay, bisexual, transexual), és csinál egy "Spirit dayt," ahol az iskolában erről beszélnek és lila ruhával jelzik, hogy bizony ennek a részei. A lila a remény és a "spirit" színe a szivárványszínű zászlón. Britttany úgy gondolta, hogy csak a saját iskolájában tesz valamit, de a lila szín futótűzként terjedt, és már az első évben is több millióan álltak az ügy mellé. A lényege röviden persze nem az, hogy egy napig pózolunk lilában,  mint

Hogy akadtam rá: Katamanótól kaptam, mert könyvet cseréltünk. Úgy általában az egészről: A globális felmelegedés rossz dolog. Az. Nem hisztek nekem? Hát pedig Sherion Woods be fogja bizonyítani nektek. Ugyanis ő sellő, aki megírta ezt az Apály című könyvet, amiben elmeséli a történetét nekünk, buta embereknek. Mert mi hülyék vagyunk, ez tiszta sor, hiszen nem akarjuk belátni, hogy amit csinálunk a Földdel az rossz dolog. Éppen ezért, az isteni, tökéletes, Mary-Sue Sherion Woods megmutatja nekünk a helyes utat. Az ő munkája az, hogy fent él a földön, köztünk, és egy cégnek dolgozik, ami felvásárolja a környezetkímélő technikákat. Így talál rá a „gugli” segítségével Clive Clarkra de szépen alliterál , aki egy neves feltaláló, megalkotta a hidromotort. De ugye az arabok teljesen rá vannak cuppanva az olajra, és ezért nem engedik, hogy ilyen fenomenális dolgok, mint a vízzel működő motor piacra jusson. Na, ezt kéne Sherionnak megakadályoznia, megvenné az összes jogot a Sellő Cégnek amine

Hogy akadtam rá: Meleg irodalmat kerestem. Úgy általában az egészről:  Will Grayson éli az életét, igazából nagyobb gondja nincsen, csak annyi, hogy a barátai eltávolodtak tőle, mert kiállt a meleg legjobb barátja mellett. Persze Will eleve egy fura szerzet, ha az életszemléletéről van szó, annyiszor megégette magát már, hogy bevezette a „Kussolj és ne törődj semmivel” alapszabályt. Tehát ha valami gondja van, próbál nem érezni, és nem mondani semmit. Talán működne is a dolog, ha az említett legjobb barátja, Tiny, nem akarná összehozni Willt egy lánnyal, és nem mellesleg Tiny nem írna az életéről egy musicalt, ami kiteregeti Will életét is. Will Grayson éli az életét, de ő se tudja minek. Legszívesebben meghalna, depressziós, ráadásul titokban meleg is, mert nem meri elmondani édesanyjának sem, főleg nem az álbarátjának, Maurának, aki mindenáron randizni akar vele. Egyetlen fénypont az életében Isaac, akit interneten keresztül ismert meg, és azóta belé is szeretett, hiába nem

Hogy akadtam rá:  Klasszikus projektre válogattam. Úgy általában az egészről:  Az alabamai Maycomb kisvárosában él Jem és négy évvel fiatalabb húga, Scout az 1930-as években. Élik életüket, telik a nyári szünet, új barátra tesznek szert Dill személyében, aki csak nyaralni jött oda a nagynénjéhez, és Scout ehhez az eseményhez köti azt, hogy az élete megváltozott. Pedig nem is inkább ahhoz van az egésznek köze, hogy a három barát úgy döntött, ideje a kisváros remeteként élő emberét kicsit megpiszkálni, hanem, hogy Jem és Scout édesapja egy igen jó morális érzékkel rendelkező ügyvéd, aki szívvel-lélekkel véd egy veszett ügyet. Nem is tudom, miért kaptam pont ezt a kezembe. Tudni kell, hogy először, mikor kinéztem, semmit nem tudtam róla, fülszöveget sem olvastam. Lényegében annyi helyen utaltak már erre a könyvre, főleg az amerikaiak, mivel nekik kötelező olvasmány, hogy úgy döntöttem, illene elolvasnom. Tudom, hogy a Pretty Little Liars és a Lenyűgöző Teremtményeknek nem kéne i

Avagy ez egy ilyen kis hírmorzsa lesz, amin már egy ideje kotlottam, hogyan is csináljam, és most mivel közeleg a NaNoWriMo (Nemzetközi Regényíró Hónap) és a regényemen gondolkozom, és ahhoz gyűjtöttem anyagot ma, eljutottam odáig, hogy nem töprengek többet ezen a poszton, lesz, ahogy lesz. A lényeg, hogy mindenféle dolgokhoz/csoportokhoz van ilyen Raise Awareness, tehát hogy az ember ne legyen tudatlan a témával kapcsolatban. (Innen a poszt címe.) Sokan azt hiszik, hogy ha becsukják a szemüket, akkor nem lesz A) szegénység B) éhezés C) bármi, ami nekik nem tetszik. Erről már írtam a cenzúrázós posztomban, hogy miért felesleges ifjúsági irodalomból kiszedni a homoszexualitást, az alkoholt, a szexet, és a rossz dolgokat, mint az anorexia és a nemi erőszak. Itt lehet olvasni, ha érdekel valakit és még nem látta: [LINK] Tehát ebből jött, hogy én olvasok könyveket, vezetek blogot az én személyes véleményemmel (ami ugye nem egy mérvadó dolog), és azért egy-egy megírt cikknek, ajánlónak is v

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről: Risa Jones nem éppen átlagos főhős, bár köszöni szépen, ő nem kérne belőle. Édesanyja genetikailag módosított vérfarkas, édesapja pedig egy angyal, vagyis Rise félvérfarkas, félangyal. No de Risa életében nem csak az a probléma, hogy mi is ő, főleg, mert két iskolai barátjával él és vezetik a valóra vált álmukat, egy éttermet, mindketten persze félvérűek, ezért is találtak egymásra anno. Viszont Risa képes a szürke teret járni, a határmezsgyét élet és halál között, ezért néha a nagyon híres, sztár médium édesanyját néha kisegíti munkákon, és beszél a haldoklók szellemével, bár nagyon nem szereti ezt csinálni, mert látja a kaszásokat, akik a lelkeket viszik tovább a Mennybe vagy a Pokolba, és mindig megviseli a halál gondolata és közelsége. De Risa vonakodva megint elvállal egy munkát, egy kómába esett kislányt, csak egy bökkenő van, a lelkét nem vitték el a kaszások, hanem valami elrabolta, így a k

Hogy akadtam rá: Féltem tőle, mert felnőtt fantasy, aztán Kelly úgy döntött elküldi nekem, én is élvezzem. :D Úgy általában az egészről: Diana Bishop az alkímiára szakosodott történész élete fenekestül felfordul, mikor kikéri az egyetem könyvtárából az Ashmole 782 kéziratot. Diana boszorkány, de mióta szülei meghaltak hét éves korában, a mágia mindenféle módjától elzárkózott, ezért is választotta a történelmet a tanulmányai témájának. Igen ám, de az Ashmole 782 bűbáj alatt áll, és ha ez nem lenne elég, megjelenik egy lélegzetelállítóan gyönyörű vámpír is, Matthew, közvetlen azután, hogy a kéziratot Diana kikérte. Mi olyan különleges ebben a könyvben? Sejtéseim szerint sokan vagytok úgy vele, hogy ki akartok kapcsolódni, mikor egy könyvet a kezetekbe vesztek, legalábbis a szórakoztató irodalom erre való. Felteszem, nem csak én vagyok már 18 fölött, aki szeret az első szerelemről olvasni, ezért inkább YA (ifjúsági) könyveket olvas. De valahogy mégsem az igazi az, hogy 16 évesek bőrébe

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről: A Várost négy faj lakja, az emberek, a Tündérek, a Vérek (vámpírok) és a Fenevadak (vérfarkasok?). A négy faj folyamatosan háborúzott egymással, de végül sikerült egyességet kötniük és ötévente újratárgyalják a békeszerződés feltételeit, éppen ezért ilyenkor mindenki nagyon figyel arra, hogy ha meg is szegi a szabályokat és a törvényeket, azt ne nyilvánosan tegye, mert akkor a népe hátrányba kerül. Lucius, a Vér Nagyúr, aki az Éjvilágot, a vámpírok negyedét uralja, viszont tesz erre nagy ívben, ki tudja miért. Sokak szerint őrült, de mindenféleképpen hatalomra vágyik, ezért is akar megöletni egy ártatlan napmágust, Simont, akinek kapcsolata van a Templomosokhoz, ezért még inkább őrültségnek tűnik, hogy a vámpír egy bérgyilkost küld a férfira. Pedig így tesz, a legjobb szolgálójára bízza a feladatot, a betanított, megtört lidércre, a főhősünkre, akinek még neve sincs, hiszen mindenki csak Árnyéknak hív