Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá: A sorozat miatt kezdtem el olvasni, aztán meg már csak-azért-is-befejezem. Úgy általában az egészről: Miután hőseink visszatértek a Sötét Dimenzióból, nagy tragédia történt, ugyanis a fekete rózsát, amit Stefan kapott egy kedves kis, bolyhos farkú rókadémontól, Damon szagolta meg, és ezzel megpecsételte a sorsát: EMBER lett. Ami ugye Damonnak nehéz, hiszen arrogáns és megszokta, hogy ő az atyaúristen, ezért az idősebbik Salvatore testvér mindenáron ismét vámpír akar lenni, de nem akármilyen… Mivel Sage-et visszahívták a saját dimenziójába ezért ő kizárva, és valamilyen oknál fogva Stefan sem jöhet szóba. Tehát Damonnak nincs mást tenni, mint ismét belevetnie magát a Sötét Dimenzióba. Eközben a csipetcsapat a japán démonok, emberevő füvek és fák rémtetteit akarják megállítani Fell’s Churchben, mindezt úgy, hogy Sinichi rejtélyeket hagyott számukra, hogy még jobban összezavarja őket. Kinek van olyan titka, amit egész életében elrejtett? És ki az, aki gyilkos és nem

Hogy akadtam rá: Szeretnék találni egy jó magyar ifjúsági fantasyt. :D És Benina után eltökélten keresem a következő kedvenc magyar írómat. Az Aba kiadó kínálatában láttam, és Kelly volt olyan kedves, hogy elküldte nekem, miután neki nem tetszett. Úgy általában az egészről: Helena nem az az átlagos főhős, és igen, ez elcsépelt szófordulat, de ő tényleg nem az! Ő bizony sorozatgyilkos, benne lakozó gyilkolási vágya miatt már hét ártatlan fiú vére szárad a lelkén. Épp az országúton bandukol, amikor Jeremy, egy igen szexi 18 éves, elüti, és a két tinédzser élete sosem lesz ugyanaz. Ugyanis Jeremy azúrkék szemei ráveszik a szociopata Helenát, hogy mindent elmondjon a srácnak, bár maga sem érti miért. És mivel Helena fegyvereit megtalálja a szexi pasink, ezért arra kényszeríti, hogy náluk lakjon, mivel így nem tudják kölcsönösen feljelenteni egymást. Emellett Jeremyt rémálmok gyötrik, amin rejtélyesen csak Helena tengerzöld szemei tudnak segíteni. De sajnos bármikor, mikor egymáshoz érn

Hogy akadtam rá: Böngészgettem interneten. Úgy általában az egészről: Cryer’s Cross kis álmos városkáját tragédia rázza fel, eltűnik az egyik gimnazista lány, és hiába keresik, még csak holttestet sem találnak. Ám az élet megy tovább, kezdődik az új tanév és mindenki próbál túllépni azon, hogy vajon hova tűnhetett az osztálytársuk. Nehéz belegondolni, hogy egy kis biztos közösségben gyilkos járkálna. Kendall, főhősünk, aki kényszerbeteg és kicsit paranoid is, folyamatosan csak erre tud gondolni. Hiába focizik vagy táncol, a hobbijai, amikkel féken tudja tartani a kusza gondolatait, nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy a lány nem csak elszökött. Ehhez hozzájön az is, hogy új család költözött Cryer’s Crossba, pont akkor, amikor Tiffany eltűnt, és egyből a házaspár egyik gyerekét, a jóképű, de magába forduló, mogorva Jaciánt gyanúsítják, persze ártatlan. Kendall szerelme és legjobb barátja, Nico pedig furcsán kezd el viselkedni, vajon mi köze lehet ennek Tiffany eltűnéséhez?

Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett Igazából nagy védőbeszéd ez nem lesz, mert mindig is rossz voltam érvelésből és hasonszőrű társaiból. Mindenesetre védeném a szórakoztató irodalmat, hogy ez is kell. Sokan úgy vannak vele, hogy ha nem képvisel semmilyen értéket egy könyv, akkor ennyi erővel olvashatna mást is az ember, minek a ponyva és a többi. Igazából ezt az álláspontot sosem értettem, mert pl. én is szeretem, ha van mögöttes tartalma egy könyvnek, de ilyet lehet szórakoztató irodalomban is írni, lásd Ellen Hopkins, Amy Reed és a többiek. Néha olvasok csak szépirodalmat, mert annyira nem köt le, mert igenis én bevállalom, hogy azért olvasok könyveket, hogy kikapcsoljanak. Vannak olyan dolgok, amik alapvetően az élethez kellenek nekem, mert nagyon hangulatember vagyok, de erről bővebben egy majd következő Olvasás Hét Hete cikkben untatlak titeket. Szóval ilyen Neil Gaiman Tükör és Füstje, ahol sok novella engem tényleg átsegít a sötét időszakaimon, ugyanez igaz Ellen Hopkins

Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem, és Ellen Hopkins is ajánlotta. Úgy általában az egészről: Kelly, Olivia, Eva, Christopher és Jason nem is lehetnének különbözőbbek, mégis egy dolog összeköti őket. Mindannyian függők. És mind ugyanabba a rehabilitációs központba kerül, méghozzá egy Csoportba. Kelly a szép lány, akinek csak egy kicsi kokain és alkohol gondja van, emellett épp figyelik, nehogy öngyilkos legyen. Eva, aki fájdalomcsillapító tabletta és füves cigi függő, az épp ügyeletes emó a csapatban. Christopher az otthon tanított gyerek, azaz igazi kocka, de így is metamfetamin függő, Jason pedig a sportos, bunkó pasi, aki csak alkoholista. Mind tizenhat és tizenhét éves kor között vannak, és mindannyiuk élete máris a fenéken van, ennél tovább nem is süllyedhetnének, vagy igen? Ebbe a kis társaságba csöppen bele az újonnan érkezett sznob lány, Olivia, aki állítása szerint nem függő, csak egy kis problémája volt a fogyasztó tablettákkal. Azért vettem a kezembe ezt

Hogy akadtam rá: Megszámlálhatatlanul sokan ajánlották. Úgy általában az egészről: MacKayla Lane élete tökéletes, ő maga a naiv kislány, aki nemcsak hogy rózsaszínben látja a világot, de ebbe a színbe is öltözködik. Ez tart egészen addig, amíg nővérét, aki Dublinban tanul, brutálisan meggyilkolják. Miután a rendőrség nagy ívben tesz az ügyre, mondván, hogy nincs elég nyomuk, Mac útnak indul, hogy a saját kezébe vegye a dolgot, és motiválja egy kicsit a rendőröket. Eközben felfedezi, hogy nővére titokzatos üzenetet hagyott neki, amiben valamilyen Sinsar Dubh-ról magyaráz, és a mit sem sejtő Mac a szó jelentést kutatva találkozik Jericho Barronsszal, a rejtélyes könyvkereskedővel. Először is kifejezném azt, hogy EZ NAGYON TETSZETT! IMÁDTAM MINDEN SORÁT! Továbbhaladva a kritikával: Nagyon sokan próbáltak rábeszélni, és magam sem értettem, hogy miért ódzkodok ennyire tőle. A Kelly kiadónak vannak jó sorozatai, még csak nem is foghatom most kiadóra, az zavart talán, hogy felnőtt f

Hogy akadtam rá: Nézelődtem az új megjelenések között. Úgy általában az egészről: London Lane nem egy átlagos lány. Minden hajnalban, pontosan 4:33-kor az emlékei törlődnek és nem emlékszik semmire a múltjából hat éves kora óta. Viszont annál érdekesebb, hogy a jövő emlékei vannak, nem tudja pontosan mindig megmondani a jövőt, mert úgy látja, mint mi az emlékeinket, néha beugrik neki egy adott személyről valami, vagy csak a kifejezetten jó vagy rossz pillanatokra „emlékszik,” nem éppen kristály tiszta pontossággal. Ez még annyira nem is zavarja, próbálja London élni a minél normálisabb életét a jegyzetei, édesanyja és a legjobb barátnője segítségével, ám egy napon megjelenik Luke, a jóképű újfiú, aki nincs London jövőjébe, se a múltjában, csak a jelenében. Mivel a fülszöveg eléggé komolynak állítja be a könyvet, azt hittem, valami nagy sírós sztori lesz. De nem. Másfelől a fülszövegnek van még egy nagy hibája, de azt hagyjuk a végére. Tehát kinyitottam a könyvet és egy átlagos, la

Hogy akadtam rá: Nézelődtem az új megjelenések között. Úgy általában az egészről: Violet Schoenfeld egy átlagos vízvárosi lány, akinek nem jutott más szerep, minthogy algákat gyűjtsön. Ám Vi mégsem annyira átlagos, mint elsőre tűnik. Bizony mindig megszegi a Direktorok Szövetsége által felállított szabályokat, kacsákat etet a tavon, köveket dobál a vízbe, nem mellesleg pedig sötétben sétál parkban fiúkkal. Vagyis hát nem akármilyen fiúval, hanem a párjával, akihez majd férjhez kell mennie, mert a Szövetség őt rendelte hozzá. Mégis Violetet ezért tartóztatják le és mivel ez már a nyolcadik szabálysértése, amin rajtakapták, ezért börtönbe zárják. De persze nem lehet egyedül a cella magányában, ugyanis ott van Jag, aki rossz fiú, vagyis a Rosszak Földjéről származik, ahol csak az állam ellenségei a bűnözők laknak. De a bökkenő az, hogy Violetet száműzik a Rosszak Földjére, vajon hogyan szökik meg? És ha megszökik, mihez kezd? Újabb disztópiás regény sorozatot köszönthetünk az olvasól

Mi alapján értékel egy könyvet? Szerintem erre nagyon sokan kíváncsiak, főleg azok, akiknek a kedvenc vagy éppen saját könyvét lehúztam. Először is tisztázzuk, hogy sosem az író ellen dolgozom, ebben semmi személyes nincs. Valakit szeretek, mint embert, de borzalmas, amit ír, valaki emberként nem szimpatikus, de imádom a könyveit. Tehát sosem az író dönti el a kérdést. Mindig jegyzetelek olvasás közben, hogy tudjak kritikákat írni, és semmi hatást, érzelmet ne felejtsek el, amit a könyv keltett bennem. Általában egy sztori vége sokat nyom a latban nálam, ha unalmas is maga a könyv, de a végére összeszedi magát (lásd Lauren Kate: Fallen - Kitaszítva), akkor kaphat pozitív pontozást is. Szóval eldöntöm, hogy a végén tetszett-e vagy sem. Ha sok negatív dolgot tudok rá mondani, például, ha sok részt untam benne (az előbb említett Fallen), vagy nem volt jó vége (Törékeny Örökkévalóság), vagy tele volt tényhibával és logikai bakival, ami felidegesített, de az össztörténet tetsz

Elérkezett a második hét, persze, hogy most már vasárnap írom meg a cikket, méghozzá hajnalban. Cseppet sem látszik, mennyire lustulok. A mostani témák: Könyvtár vagy könyvvásárlás? ÉS E-book vagy könyv? Megint kukac leszek, és egybeveszek két témát, mert csak így tudom kifejteni. Sokat felmerül a kérdés, hogy én minden könyvet megveszek? HOGYAN? Sehogy. Ugyanis, bár nem vagyok büszke rá, de nehéz most az anyagi helyzetem, lévén, hogy nem dolgozom. Tehát kiesnek ilyen luxuscikkek, mint a könyv. Meg amúgy is… Elhiszem, hogy 18 év alatt az ember halom ajándékot kap (kb. minden alkalmat megragad az ember gyereke, hogy pénzt/könyvet kapjon), de azért amikor magadnak kell megélni, elgondolkozol, hogy mit és mennyiért vegyél meg. Az a baj, hogy a könyvek tényleg a mostani gazdasági körülmények között luxuscikknek számítanak. Nagyon átlagembernek kevés pénze van rá. Nem fog napi három könyvet venni, pedig de jó is lenne… Ilyenkor jön az, hogy de nem baj! OTT A KÖNYVTÁR! Már ha itt lenne… Ahol

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer