Hogy akadtam rá: Böngészgettem interneten.Úgy általában az egészről: Cryer’s Cross kis álmos városkáját tragédia rázza fel, eltűnik az egyik gimnazista lány, és hiába keresik, még csak holttestet sem találnak. Ám az élet megy tovább, kezdődik az új tanév és mindenki próbál túllépni azon, hogy vajon hova tűnhetett az osztálytársuk. Nehéz belegondolni, hogy egy kis biztos közösségben gyilkos járkálna. Kendall, főhősünk, aki kényszerbeteg és kicsit paranoid is, folyamatosan csak erre tud gondolni. Hiába focizik vagy táncol, a hobbijai, amikkel féken tudja tartani a kusza gondolatait, nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy a lány nem csak elszökött. Ehhez hozzájön az is, hogy új család költözött Cryer’s Crossba, pont akkor, amikor Tiffany eltűnt, és egyből a házaspár egyik gyerekét, a jóképű, de magába forduló, mogorva Jaciánt gyanúsítják, persze ártatlan. Kendall szerelme és legjobb barátja, Nico pedig furcsán kezd el viselkedni, vajon mi köze lehet ennek Tiffany eltűnéséhez?
Nos, az a bajom alapjában véve a könyvvel, hogy a fülszöveg iszonyatosan spoileres, és elrontja az egész olvasási élményt. Várja az ember, hogy kezdjenek el már nyomozni, a főhős kezdje már el megkérdőjelezni az épeszűségét és mindez a 240 oldalas könyv 210. oldalán kezdődik el. Vagyis addig nincs itt nyomozás, nincs itt horror, hát akkor mi? Egy egyszerű kisvárosos hangulatú, romantikus történet traktorokkal meg lovakkal.
A történet jelen időben íródott, E/3-ban, ami néha furcsa, mert Kendall a főszereplő, mégis bejegyez olyanokat McMann, hogy „és nem látta Kendall, ahogy a fiú ránézett.” Az egyéb ilyen kommentekből egyből látja az olvasó, hogy bizony Jacián hiába van állítólag barátnője, szerelmes a mi kis főhősünkbe. És ez a baj egy kicsit a könyvvel, hogy minden ilyen egyszerű. A fülszöveg ellövi, hogy a városkának természetfeletti gondja van, és ezért várjuk a nagy nyomozást, ami nincs, de azért az egyik szereplő elejt valami helynevet, ami persze, hogy nagyon fontos, és onnantól ki is lehet találni az egész sztorit. A vége csattanó pedig egész egyszerűen egy horrorfilm legklisésebb vége.
Mert ez a regény horrornak akarja magát eladni, de a horror rajongónak ez semmi nem lesz. Van talán egy borzongató jelenet, én örültem a kis kukacoknak meg a hulláknak, de azon felül tényleg csak szólt a gyászról és arról, hogy mi is az igazi szerelem. Meg egy kicsit beengedést nyertünk egy kényszerbeteg fejébe, ugyanis a főhősnek ilyen mentális betegsége van.
Nem volt rossz regény, nem azt mondom, de valahol néhol beleuntam, amikor már nagyon láttam, hogy a végén járok, de még mindig csak a tinédzserek lelki tépődését láttam. A karakterek nincsenek annyira kidolgozva, kivéve Jacián és Kendall, ezért nem is zavart annyira, hogy mégis akad egy kis romantika itt közöttük, mert tényleg szurkoltam is nekik, hogy jöjjenek össze. Tehát a romantika részét jól ábrázolta McMann, de amondó vagyok, hogy a természetfeletti szálat kilőhette volna.
Ismét egy író, aki elkövette azt a hibát, hogy a mostani nagy paranormális divattengerben erőltetve ír bele fantasy szálat. Itt néha a fejezetek között látjuk a gonosz szemszögét, ami még inkább könnyít azon, hogy vajon kik is ezek a gyilkosok. És amit sajnáltam, hogy a legutolsó előtti fejezetben jön a díszből odarakott öreg, aki minden fontos dolgot tud és elmond, mindenféle nagyobb világkidolgozás nélkül. És ezért nem tudom teljes szívből fantasyba sorolni ezt.
Rövid kis könyv ez, és olyan semmilyen érzést hagy maga után. Jó volt olvasni, de csak ilyen egy napos kis sztori, amire többet nem gondol az ember, és végül is jól is van ez így, mert önálló regény. Aki valami nagy ütős, rémisztő történetre számít, az inkább tegye félre, ha csak egy délutáni tingli-tangli romantikus kell, annak jó.
Kedvenc karakter: Jacián
Ami kifejezetten tetszett: a kukacok
Ami nem tetszett: ez nem is horror :((
A történet: 4/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Simon Pulse
Kiadás dátuma: 2011. február 8.
Oldalszám: 240 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése