Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

szigetvilág címkéjű bejegyzések megjelenítése

Megan Crewe: ElSZIGETelve

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:  Kaelyn egy kanadai kisszigeten él, legalábbis ide költöznek vissza öt év elteltével, Kaelyn pedig itt sem érzi otthon magát. Mindig is magának való volt, csak egy hasonlóan kiközösített ázsiai örökbe fogadott gyerek, Leo volt a barátja, de ő vele két éve nem beszél, mert összevesztek egy jelentéktelen dolgon, most pedig Leo költözött el máshova. Így Kaelyn nem tehet mást, mint naplót vezet Leónak, hogy ha a fiú visszatér a szigetre karácsonykor, akkor mindent el tudjon neki mondani és bocsánatot kérhessen. Emellett Kaelyn úgy gondolja, hogy ha egy kicsit talán közvetlenebb lenne a fiatalokkal, akkor talán befogadnák, ezért az iskolában megpróbál normálisan viselkedni, kisebb-nagyobb sikerrel. Otthon pedig meleg öccse és az apja közötti veszekedések teszik feszültté a hangulatot, de mindez eltörpül, amikor egy rejtélyes vírus üti fel a fejét, és Kaelyn egyik álbarátjának apját támadja meg, ak...

Jane Rogers: Island (Sziget)

Hogy akadtam rá: Lesz belőle film! :D Úgy általában az egészről: Nikki Black köszöni szépen jól van, de persze ez nem az édesanyja érdeme, ugyanis kiskorában lerakták egy kartondobozban egy szál törölközővel. Így egész életét úgy töltötte, hogy egyik nevelőotthonból költözött a másikba, egyik családtól a másikhoz. Nikki úgy érzi, hogy az édesanyja tehet mindenről, minden, amit ő tesz, csak reakció arra, hogy az anyja elhagyta. Hogy végre szabad lehessen, és élhesse az életét, csak pár dolgot kell tennie, legalábbis erre a következtetésre jut: megkeresnie az anyját, megkérdezni miért mondott le róla, majd nézni, ahogy meghal. Ám amire nem számít, mikor megérkezik a kis szigetre, hogy nem csak a szülőjét találja meg, hanem bizony az öccsét is. Kezdjük ott, hogy ez a könyv nem az izgalmas cselekmény miatt kitűnő olvasmány. A prológus, az első mondat, sőt a fülszöveg is lelövi a főpoént: Nikki édesanyja bizony meg fog halni, és még csak a hogyan sem kérdéses. (Prológusként egy újságci...