Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, és magyar szórakoztató irodalom. Úgy általában az egészről: Karsa Harlan életét két dolog nehezíti meg, az egyik, hogy a patológián dolgozik, a másik, hogy néha emlékezetkiesésben szenved. Egészen addig átlagos, kétbalkezes srácnak tűnik főhősünk, míg hirtelen olyan dolgokat kezd el látni, amit mások nem, megtámadják természetfeletti, mesehős bérgyilkosok és ráadásként egy iratmániás bürokrata bízza meg egy nyomozási munkával. Ha kideríti, ki ölte meg a rejtélyes körülmények között elhalálozott rendszermérnököt, akkor cserébe megtudhatja, honnan származik, ugyanis Harlan árvaházban nőtt fel és nem emlékszik semmire azelőttről. Így nincs mit tennie, mint belevetnie magát a lényekkel és mágiával teli Budapest utcái közé, hogy felgöngyölítse ezt az ügyet és közben megtalálja önmagát. Kicsit bizonytalanul kezdek neki a kritikának, mert nem egészen azt kaptam, amire számítottam, noha nem egy rossz könyv ez. Tudni kell rólam

Nem egy újabb kifogást kereső poszt érkezik, tényleg nem. Hanem elmélkedés és a többi, mert mégis azért az én blogom nem arról híres, hogy rideg, személytelen és távolságtartó. Láthatjátok, hogy kevesebb poszt van, sokan már azon gondolkoznak meghaltam-e. (MÉG NEM!) És állandóan kapom a kérdéseket, hogy DE GIGI, MIÉRT NEM ÍÍÍÍÍRSZ? Mindenkinek biztosan van olyan életszakasza, hogy nem tud még hetente egy könyvet se elolvasni, és ha tetszik, ha nem, itt tartok. És bár lelkesen válaszolok e-mailekre és ask.fm-es kérdésekre, egyszerűen nem tudok annyi kritikát prezentálni, mint régen. Ez nem azt jelenti, hogy sírógörcs közepette bezárom a blogot, hanem írom én, ahogy tetszik. De íme néhány ok, amit nézhettek kifogásnak, de inkább magyarázat, bár mi a különbség közte. Meg amúgy is, ki kell írnom magamból, mert ez jár a fejemben. 1) Az élet közbeszól: Nem fárasztalak a magánjellegű problémáimmal, de sajnos ezek egy része olyan, ami akadályozó tényező abban, hogy boldogan olvassak és

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Sorozat: A Gyökértelen 1. része Úgy általában az egészről: A Nagy Sötétség után a Föld állat- és növényvilága odalett, minden elpusztult, és az emberek nagy nyomorban élnek. Az egyetlen ehető dolog, amit a még embereket is megevő sáskák békén hagynak, a genetikailag módosított kukorica, aminek forgalmazását egy cég, a GenTech tartja a kezében. Banyan, a tizenhét éves fiú faépítéssel keresi a kenyerét, vagyis fém- és műanyaghulladékból épít erdőket, ezzel reményfélét és szépséget adva azoknak, akik megfizethetik. Egyik munkája azonban jóval többnek bizonyul, mint amire vállalkozott: a részeges férfi, aki felbérelte egy régi GenTech ügynökkel, egy rejtélyes kódolt térkép-tetoválással útnak akarnak indulni, hogy megkeressék az Ígéret Földjét, ahol még nőnek fák, az utolsók a bolygón. Banyan maga se hinné el az egészet, ha nem találna egy fényképet, a nemrég elrabolt apjáról, aki úgy látszik nagyon is életben van, méghozzá e