Gigi olvasmányai

Ez a heti bejegyzésem rövid lesz, mert most tényleg alig tudtam valamit összekaparni a témákról, de azért az utolsó hetet sem akartam kihagyni eme csodálatos eseményből. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy sok könyves témáról pötyöghettem! :D Olvasási szokások változása Kiskoromban kezdtem a Harry Potterrel, ami elég meghatározó volt, így jött az, hogy ifjúsági fantasykat olvasok. Valahogy a mitológia azelőtt is lekötött, ezért élveztem, hogy mindenféle lény életre kel a lapokon. Aztán egy kis időugrás (három év) után éles kanyart vett a dolog: erotikus fantasy krimiket kezdtem olvasni, vagyis Anita Blake-et. Sok mindent lehetne mondani, hogy 14 évesen mi a fene vehetett rá erre, de egyszerű, azt mondták jó. Nem is tudom, hogy tudott lekötni, hiszen akkor még az erotika tőlem nagyon távol állt, bár tudjuk, az első Blake-ekben ez nem is nagyon kapott szerepet. Valahogy mindig is szerettem a nyomozós dolgokat, erre az ébresztett rá, mikor barátnőm a kezembe nyomott Agatha ...

Klasszikusok kontra kortárs irodalom Igazából látszik is a blogból, hogy csak kortárs irodalmat olvasok leginkább. Lehet, hogy erre jönnek majd a kommentek, „úristen, de igénytelen vagy,” de mint már kifejtettem a szórakoztató- és szépirodalmi „vitánál,” hogy szerintem nincs értékbeli különbség így kategóriák között. Nem hiszem, hogy meg kéne valakit vetni azért, mert nem olvas klasszikusokat, és ezt nem azért mondom, mert én inkább a kortárs rétegben mozgok. Szeretek egy-két klasszikust is, de amondó vagyok, hogy ez is ízlések és pofonok, én is élveztem Dosztojevszkijt, amennyit olvastam belőle, mert bolond fejjel angolul kezdtem bele, és folytatni is akarom, Kafkát, Ibsent, Puskint, Dantét, Hoffmanmt, de nekem kell az, hogy érdekeljen az alaptéma, nem tudom csak azért olvasni, mert klasszikus. Brontë regénybe például beletört a bicskám. Van, amikor az ember erre vágyik, van, amikor arra, nem lehet igazából felróni egyik kategóriának sem semmit, mert mindenkor voltak jó és ross...

Kedvenc műfajok Na most ezzel bajban leszek, mert kulturálatlan kaktusz lévén, sosem ment a nagyon nagy definíciók megkülönböztetése, tehát nálam a műfaj az egyes kategóriákat jelenti, míg talán igazából nem is arról van szó. Szóval az én értelmezésem alapján fogok erre válaszolni. Nálam a fantasy a nyerő, szerintem az olvasmányaimból látszik, nem is tudom igazán, hogy miért ez köt le. Mindig is mitológiabuzi voltam, még az olvasós korszakom előtt is, és világéletemben utáltam az űrgolyhókat, ebből fejlődött ki, hogy a fantasyt falom, a sci-fit taszítom. Ezen belül pontosabban az urban fantasyt szeretem, azaz létező helyszíneken játszódó történet, és lehetőleg a modern korban. Egyszerűen azért nem megy a történelmi, akár az 1920-as években játszódó regény sem, mert nem tudok azzal a fejjel gondolkozni, és a régi korok nem kötnek le, legalábbis az életmód és az akkori társadalmi rétegek, helyzetek nem az én asztalom. Persze, most rámutatnátok, hogy hé, te olvasol Warcraftos...

Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett Igazából nagy védőbeszéd ez nem lesz, mert mindig is rossz voltam érvelésből és hasonszőrű társaiból. Mindenesetre védeném a szórakoztató irodalmat, hogy ez is kell. Sokan úgy vannak vele, hogy ha nem képvisel semmilyen értéket egy könyv, akkor ennyi erővel olvashatna mást is az ember, minek a ponyva és a többi. Igazából ezt az álláspontot sosem értettem, mert pl. én is szeretem, ha van mögöttes tartalma egy könyvnek, de ilyet lehet szórakoztató irodalomban is írni, lásd Ellen Hopkins, Amy Reed és a többiek. Néha olvasok csak szépirodalmat, mert annyira nem köt le, mert igenis én bevállalom, hogy azért olvasok könyveket, hogy kikapcsoljanak. Vannak olyan dolgok, amik alapvetően az élethez kellenek nekem, mert nagyon hangulatember vagyok, de erről bővebben egy majd következő Olvasás Hét Hete cikkben untatlak titeket. Szóval ilyen Neil Gaiman Tükör és Füstje, ahol sok novella engem tényleg átsegít a sötét időszakaimon, ugyanez igaz Ellen Hopkins...

Mi alapján értékel egy könyvet? Szerintem erre nagyon sokan kíváncsiak, főleg azok, akiknek a kedvenc vagy éppen saját könyvét lehúztam. Először is tisztázzuk, hogy sosem az író ellen dolgozom, ebben semmi személyes nincs. Valakit szeretek, mint embert, de borzalmas, amit ír, valaki emberként nem szimpatikus, de imádom a könyveit. Tehát sosem az író dönti el a kérdést. Mindig jegyzetelek olvasás közben, hogy tudjak kritikákat írni, és semmi hatást, érzelmet ne felejtsek el, amit a könyv keltett bennem. Általában egy sztori vége sokat nyom a latban nálam, ha unalmas is maga a könyv, de a végére összeszedi magát (lásd Lauren Kate: Fallen - Kitaszítva), akkor kaphat pozitív pontozást is. Szóval eldöntöm, hogy a végén tetszett-e vagy sem. Ha sok negatív dolgot tudok rá mondani, például, ha sok részt untam benne (az előbb említett Fallen), vagy nem volt jó vége (Törékeny Örökkévalóság), vagy tele volt tényhibával és logikai bakival, ami felidegesített, de az össztörténet tetsz...

Elérkezett a második hét, persze, hogy most már vasárnap írom meg a cikket, méghozzá hajnalban. Cseppet sem látszik, mennyire lustulok. A mostani témák: Könyvtár vagy könyvvásárlás? ÉS E-book vagy könyv? Megint kukac leszek, és egybeveszek két témát, mert csak így tudom kifejteni. Sokat felmerül a kérdés, hogy én minden könyvet megveszek? HOGYAN? Sehogy. Ugyanis, bár nem vagyok büszke rá, de nehéz most az anyagi helyzetem, lévén, hogy nem dolgozom. Tehát kiesnek ilyen luxuscikkek, mint a könyv. Meg amúgy is… Elhiszem, hogy 18 év alatt az ember halom ajándékot kap (kb. minden alkalmat megragad az ember gyereke, hogy pénzt/könyvet kapjon), de azért amikor magadnak kell megélni, elgondolkozol, hogy mit és mennyiért vegyél meg. Az a baj, hogy a könyvek tényleg a mostani gazdasági körülmények között luxuscikknek számítanak. Nagyon átlagembernek kevés pénze van rá. Nem fog napi három könyvet venni, pedig de jó is lenne… Ilyenkor jön az, hogy de nem baj! OTT A KÖNYVTÁR! Már ha itt lenne… Ahol...

Nos, elkezdődött az Olvasás Hét Hete nevű esemény, amit a molyon szerveztek és bár én az elsők között iratkoztam fel, mert imádom magam túlvállalni azóta minden frappánsan meg lett szervezve és már 100 fölött van a résztvevők száma. Először is köszönöm Andiamónak, aki volt olyan türelmes és mindent szépen kidolgozott/megszervezett, és kiélhetem miatta a cikkírási szenvedélyemet. Szóval a lényeg, minden héten adott négy téma, amiből szabadon lehet választani, hát én leszek olyan kukac, hogy az első héten mind a négyről írok, bár kettőt egybe kell vonnom, mert nekem az nagyon fedi egymást. Az első könyvélmény(ek) ÉS Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni? Én utáltam olvasni, gyűlöltem a könyveket, édesanyám is csak úgy tudott rávenni kötelezőkre, ha felolvasta nekem. Nem értettem, mire jó az olvasás, oké, vannak betűk értem én, mondatok, történetek, és nekem ez jónak kéne lenni? Alapvetően a meséket szeretettem kicsiként (nem nézni, hallgatni), de valahogy...