Hogy akadtam rá: Megszerettem Fantaskey előző könyvét, és tűkön ülve vártam a következő regényét. Úgy általában az egészről: Kezdem azzal, hogy a fülszöveg ritka rossz, legalábbis teljesen félrevezetőnek ítéltem meg, persze, persze, arról szól, de mégis, kb. a 60. fejezetbeli csavart rakják ki, és nem értettem minek. Tehát, zárjuk ki most a fülszöveget és térjünk a lényegre. Van Jill Jekel, a tökéletes szürke egér típusú lány, adott Darcy Gray, az ősellensége, vagyis a szőke ribanc (óh, már nem is fáradozok, hogy kiszűrjem a csúnya szavakat), és mindehhez adjuk hozzá Tristen Hyde-ot, a nem éppen vidám, ám de szexi, magának való tanulót. Jill apját megölték, és próbálja feldolgozni a gyászát, és bár reméli, hogy a rendőrök megoldják az édesapja gyilkosságának esetét, mégis ennél nagyobb problémákkal kell szembenéznie. Édesanyját megtöri a gyász, jönnek az anyagi és lelki gondok, hiszen nemcsak, hogy édesanyja nincs ott mellette, egyetlen barátja, Becca (akit hívhatunk a fantasy iroda...
A lelketlen kritikus véleménye