Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá: Mike Carey az egyik kedvenc képregényíróm, nem még nem sikerült ezen a blogon bemutatnom a műveit, ideje elkezdeni. :D Úgy általában az egészről: Nem kell aggódni március 29-ig ennyi volt a The Unwritten kritikám, mert akkor jelenik meg a harmadik egybegyűjtött kötet. Tehát az Inside Man a második kötet, és ott folytatódik, ahol az első abbahagyta. Tomot megtalálták az apja régi villájában, természetesen hat holttesttel együtt, és mivel ő maga elméletileg fel is hívta és meg is fenyegette a rendőrséget (amiről Tom nem tud), mindenhol ott vannak az ujjlenyomata, ezért egyértelmű, hogy ő az elsőszámú gyanúsított, nem pedig Pullman, akit a rejtélyes gonoszok irányítanak a háttérből. Tom így bekerül a börtönbe, és új barátokra tesz szert Savoy és a Metrós Gyilkos személyében. Maga sem érti Tom miért, de hirtelen dühkitörései vannak, mintha a helység valamilyen hatással lenne rá, ekkor ráeszmél, hogy a Roland-ének bizony itt játszódott, és rá kell eszmélnie, hogy az iro

Hogy akadtam rá: Mike Carey az egyik kedvenc képregényíróm, nem még nem sikerült ezen a blogon bemutatnom a műveit, ideje elkezdeni. :D Úgy általában az egészről: Tanakodtam, hogy mennyire érdemes erről nekem kritikát írnom, de annyira megfogott, annyira isteni ez a képregény, hogy igenis kénytelen vagyok szentelni neki egy bejegyzést. A NaNoWriMo és az élet nehézségei között úgy gondoltam kell valami, ami eltereli a figyelmem, és így lett ez. (Mert képregényt gyorsan lehet olvasni.) Főszereplőnk Tom Taylor, akinek az apja Wilson Taylor, a híres író, aki megírta a Tommy Taylor 13 részes könyvsorozatot. Mondanom sem kell, hogy a főhőst a fiáról mintázta, ami miatt szegény Tomunknak nem is igazán kellemes az élete. Előbb essen pár szó a Tommy Taylor könyvekről. Bestseller, világhíres, a hetedik részből csinálnak éppen filmet. Minden van belőle: videó játék, képregény, és igen, népszerűbb, mint a Harry Potter és a Books of Magic együtt véve. (Érezzük ám az iróniát, ugye?) Direkt fogo

Hogy akadtam rá: Nézegettem a YA fantasy sorozatokat, gondoltam ezt is el kéne olvasni, mire eljutottam odáig, az Agave kiadta. Úgy általában az egészről: Tudjuk, hogyan végződött a 3. kötet és a 4. ehhez mérten nyit, azaz Rose Oroszországban van, hogy megkeresse (egykori?) szerelmét Dimitrijt, aki striga lett, azaz élőhalott vámpír. Mivel régen megegyeztek benne, hogy inkább választanák a halált, mint a strigalétet, főhősnőnk saját kis küldetésének veszi, hogy megszabadítsa Dimitrijt lelkét. Igen ám, eljutott Oroszországba, de innen hogyan tovább? Szerencséjére összefut egy lánnyal, Sydney-vel, aki Alkimista (amiről eddig elfelejtettek neki beszélni, a morák ember szövetségesei), aki megígéri, hogy elkíséri Dimitrij szülővárosába. Eközben pedig a Szent Vlagyimir Akadémia új vendéggel bővül, Averyvel, hogy Lissának is legyen mivel foglalatoskodnia. Mit is lehetne mondani a kötetről? Az első 200, vagy talán több oldalon is, gyakorlatilag semmi nem történik, ami vegyük számításba

Nos, kedves hugom tovább adta ezt a körkérdést nékem is, miszerint melyik könyvbeli, melyik hős lennék. Az a baj, hogy igen nehéz megnevezni bárkit is, legszívesebben X könyvben lennék valami háttér fanatikus szereplő, de nem bújok ki a kérdés alól, válaszolok rendesen. A BEJEGYZÉS INNENTŐL SAJNÁLATOS MÓDON ISZONYATOS NAGY SPOILEREKET TARTALMAZ CASSANDRA CLARE: ÜVEGVÁROS REGÉNYÉRE. ÉN FIGYELMEZTETTEM MINDENKIT! Tehát a válaszom: Cassandra Clare Végzet Ereklyéi sorozatából lennék Jonathan Christopher Morgenstern, az igazi... Nem pedig Jace, ne keverjük a kettőt. Miért? Jonathan kb. a legkedvesebb karakterem mind közül, incestel (vérfertőzés), félig démon, veszettül gonosz, minden bűntudat nélkül pancsol a vérben, ugyanakkor komoly magányossági, önkeresési gondokkal küszködik, amit a maga beteges módján próbál megoldani. Közben persze, bármikor előadja a karizmatikus, szelíd fiút, csakhogy a másik percben átváltson szociopata gyilkosba. Igen, tökéletesen el tudom képzelni magamat, mint h

Nos, igen, eddig sajnos kicsit pangott a blogom, mert (bár gondolom nem nagy meglepetés), de a saját kis regényemen dolgoztam. (Őszintén, manapság már ki nem ír?) Most pedig november van, vagyis NaNoWriMo, azaz a Nemzetközi Regényíró Hónap, vagyis 1 hónap alatt durván 100 oldalas regényszerűséget kell összehozni. (50.000 szó, 30 nap ugye ez a szlogen.) Jelentem már 25 oldalnál és 11.000 szónál tartok, látszik itt jobb oldalt a kis szószám mérőm. Vagyis igen, megint találtam valami elfoglaltságot, ami mellett olvasni nehéz. Emellett megemlítem, hogy szűkös anyagi helyzet miatt (édesanyámat műtötték, ezért kirúgták- Szia, anyu főnöke! - *diszkréten integet*), nem biztos, hogy lesz internetem, ne adj Isten békés kapcsolatom az ELMŰ-vel. Igen, lehet nem épp okos ötlet nyilvánosan nyafogni, de ez nem erre megy ki, csakhogy ha esetleg eltűnök november közepén végén, december elején, akkor az teljesen ennek tudható be. Amint az élet megint szép lesz és rózsaszín (ergo találok munkát), újra be