Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá: Borostyán ajánlotta. Úgy általában az egészről:  Ez a könyv egy novelláskötet, méghozzá ismét kedvenc ifjúsági íróinktól, amikről már lemondtam. Odakint nagy divatja van, hogy különböző témákra novelláskötetek jelennek meg, kisebb-nagyobb sikerrel, én jobban szeretem, ha egy író műveit gyűjtik össze, akkor nem kell a töltelék, minősíthetetlen műveket olvasnom, mert bevált szokás, hogy az új írókat így reklámozzák. Na, de ez a kötet… ez egészen más. Borostyán hívta fel rá a figyelmemet, én egyáltalán nem is hallottam erről, és innen köszönöm neki, mert ez tényleg feledhetetlen élmény volt. Az alapgondolat az, hogy 70 mai, ifjúsági műfajban tevékenykedő író összeül és leírja, hogy milyen tapasztalatai vannak az iskolai bántalmazásokkal és piszkálódásokkal kapcsolatban. Nehéz visszaadni a „bully” szó jelentését (lásd a címet is szabadon másnak fordítottam), mert oké, hogy azt jelenti, „erőszakos ember, aki kegyetlenkedik másokkal,” de ez sok mindent takarhat, nag

Hogy akadtam rá:  Sokan ajánlották még régen, aztán csak beadtam a derekamat, mikor kiadta a Pongrác kiadó. Úgy általában az egészről:  Üdvözlünk Incarceronban! A reményt hagyd a kapuknál, és készülj fel egy véres, kegyetlen harcra a túlélésért. Ugyanis Incarceron nem egy egyszerű börtön, nem csak elzár a külvilágtól, hanem szereti kínozni a bentlakókat, játszik az életükkel és elszórakoztatja magát. Mert Incarceron él… És itt él Finn, aki nem emlékszik a múltjára, csak hogy pár éve egy cellában tért magához. Látomások gyötrik, amik azzal kecsegtetik, hogy talán Odakint született, és pont ezért tekintik néhányan a kulcsnak ahhoz, hogy megszökjenek. De vajon kicsoda igazából Finn és tényleg van-e kiút vagy csak legenda az egész? Odakint pedig, Claudia, Incarceron Igazgatójának lánya küzd a maga módján a szabadságáért. Ugyanis hiába él nemesként, egy olyan világban, ahol csak a gazdagok élvezhetik a technika vívmányait, így sem élhet úgy, ahogy akar, ugyanis miután bevezették a

Eljött ismét az év vége, megint összegezni kéne, hogy miket is olvastam, és mely könyvek nyújtottak olyan élményt, amik felejthetetlenek voltak, vagy mert bődületes hülyeségükkel pusztították az amúgy is kevés agysejtjeim számát, vagy mert tényleg tehetséges írókkal állunk szemben. Tudom, hogy még csak 16-a van, de közelegnek az ünnepek, és ki tudja, mennyit fogok gép előtt pötyögve tölteni. Tavaly 24-én jelentkeztem a listával, most előrébb hozom, részben úgy érzem, hogy eget rengető könyvet már nem olvasok, részben meg minden könyvvel olyan lassan haladok, hogy ki tudja, a hátralévő két hétben mennyivel végzek. Összesen 16 kategóriában versenyeztek a könyvek/írók, és nehéz azért azt mondani, hogy nem volt több mint 16 regény, amit érdemes lenne kiemelni a sokaságból. Néhány könyv olyan, hogy szerettem, sokat adott, de mégse tudtam rámondani, hogy igen, ez a páros annyira jó, igen, ez a történet megérdemli a „Gigi kedvence” díjat. (Ez de egoistán hangzik, de jobb nem jutott esze

Ismét december, és ismét Várólista csökkentés. Noha idén nem sikerült kiolvasnom, amiket kiválasztottam, nem adom fel. Persze, Lobo, a kihívás kedves szervezője, figyelmeztetett mindenkit, hogy csináljunk alternatív polcot, én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem, mert akkor az életben rá nem veszem magam, hogy az adott könyveket tényleg el is olvassam. Nem szeretek magamnak kiskaput hagyni, mert általában ki is használom őket. Idén kettő (igazából három) lista csökkentősre jelentkeztem, az egyik a Könyvmolypárbaj , a másik pedig a képen is látható Lobo-féle Várólista csökkentés. Így elvileg 22 könyvet biztos el kell olvasnom, ami nem új megjelenés, és már több mint féléve tologatom őket. Idén úgy gondoltam, bemutatom a listát. Szóval, kezdjük a Könyvmolypárbajjal: A True Bloodtól féltem, egyrészt a Twilightos hasonlítgatás miatt, és akkor épp megcsömörlöttem a Twilight-copyktól, mikor a kezem közé került a könyv, de az egyik barátnőm, Kikissz, úgy gondolta, hogy rá kell b

Hogy akadtam rá: A Könyvmolyképző oldalán akadtam rá. Úgy általában az egészről:  Lassan egy év telt el, hogy Grace Divine testvére, Jude átadta magát a vérfarkas átoknak, és ott hagyta a családját, akiket ez nagyon megviselt. Az édesanyja azóta depressziós állapotba került, az édesapja szinte nem tölt otthon időt, csakhogy Amerika szerte őt kutassa. Grace pedig próbál edzeni, hiszen megfertőződött a vérfarkas kórsággal, mikor megmentette élete szerelmét, Danielt. Igen, ám, de Grace-nek nehezen megy, vagy éppen sehogy, hogy megcsapolja a farkas erejét, és ez frusztrálja, mert nem lehet szuperhős. Eközben Jude rejtélyes telefonhívással figyelmezteti húgát, hogy valakiben nem bízhat (mert ha nevet mondana, oda az egész 300 oldalnyi cselekményünk), és a markham utcai szörnyeteg talán újra lecsapott, bár most véres sorozatgyilkosságok helyett csipszet meg sört loptak, ami nem lehet más, csak vérfarkasok műve. Mert nyilván a vérfarkasok szeretik a csipszet meg a sört… A KRITIKA IN

Nos, egyrészt elnézést kérek, mert el vagyok maradva ezzel a poszttal, de hát megbotlottam útközben és amilyen szőke vagyok (néha szőke vagyok, néha vörös, néha barna), elfelejtettem ezt kirakni. Nem kell aggódni, ezt a felhívást nem én szervezem, tehát a saját életem problémái nem fognak közbeszólni, mint a másik kezdő írós pályázatomat. Ezzel megkerestek engem, és jó ötletnek találom, ezért majd amolyan zsűri-félében leszek benne. No de a pályázat szövege: 100 Novels – Kiálts a szabadba! A pályázaton Magyarországon és határainkon túl élő, magyar nyelven alkotó szerzők, kizárólag magyar nyelvű novellákkal vehetnek részt. A novellák a fiatalkor/tinédzserkor örömeit és bánatait foglalják össze egy-egy történet keretein belül. A pályázat kiírója szándéka szerint a pozitív hangvételű alkotások segítséget nyújthatnak hasonló korosztályú olvasóknak és az őket nevelő szülőknek egyaránt. Elsősorban 12-18 év közötti alkotók pályázatait várjuk! Egy alkotó maximum 3 művel pályázhat.